A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-20 / 12. szám
Párták haj közé úgy fonták be, hogy ne lehessen látni, de azért szaporítsa a hajat. Csitárban nem volt tornyos, de nem is volt lapos a párta, mint Pogrányban. A párta állapjához két rövidebb és egy hoszszabb rozmaringág kellett. A hosszú ág került középre. A középső ágra kétsoros szalagból négyes csatocskákat erősítettek egyforma távolságba, egészen végig. Amikor elkészült, ezeket a csatocskákat kiszedték. A két rövidebb rozmaringágra ugyancsak négyes csatocskákat szedtek le, de csak egysoros szalagból. A középső hosszú ágat a koszorú közepéhez erősítették, a két rövidebbet pedig Csitárban (Štitáre) a pártát az esküvő előtti napon készítették el. A lakodalom napján az ünnepélyesen felöltöztetett menyasszony fejére ügyesebben, gyorsabban fel tudták tenni. A párta elkészítéséhez 3 szál rozmaringot, 30—40 cm hosszú szalagot használtak rózsaszin-kék, illetve piros-zöld színpárosításban. A haj alá 3 méter szélesebb, 4 cm-es, haj végi bukorra pedig 2 méteres szalag volt szükséges. A vásárolt viaszvagy gyöngyvirág-koszorút Nyitrán vásárolták a boltban. A középen elválasztott hajat a homlokon szépen lesimították és hátul egy szárba fonták be, éspedig leggyakrabban piros színű rongyból varrt hajfonóval együtt. A egyenletesen két-két oldalra kötötték, így, a koszorúval együtt került a fejre a háromágú párta. A koszorút a haj alatt a tarkón kötötték meg, úgyhogy a fülön legyen, mert nem szép, ha a fül mögött van a koszorú. Ezután a három ágat úgy rendezték el a fejen, hogy a két rövidebb ág vége a hajfonat alá kerüljön, a hoszszabb ágat pedig a fonat fölé helyezték, egy kicsit meghajlítva, hogy kidomborodjon, magasabban álljon, s végül az ág végén meghagyott szalaggal kötötték oda a hajfonathoz. Amikor a pártát „fölcsinálták", fölerősítették a fejre, akkor a haj alá való csatot kötötték föl. A haj alá való csatot kettős piros-kék vagy piros-zöld szalagból fonták, és ezt is a párta végéhez kötötték, úgyhogy a pántlika végei derékig lelógtak. A hajvégi bukrot két soros szalagból 6-ágú szitkát szednek és ezt szétszedik, majd a haj végéhez kötik. A vásárolt viaszkoszorúkat itthon még kiegészítették — kék-piros szalagokból virágokat formáltak és ezzel díszítették. Egyéni ízlést vittek bele. A pártát még apró rozmaring ágacskákkal teletűzdelték, de csak annak a menyasszonynak, akihez ez méltó volt. A pártát is rozmaringra csak annak volt szabad megcsinálni, aki még szűz volt. Az íratlan szabály azt diktálta, hogy aki nem méltó a rozmaringra, annak vékony hajlós ágra, vesszőre csinálták meg a szalagból a pártát. Természetesen aki nem vallotta be, nem történt akkor sem semmi. A mellre is rozmaringágat tettek, melyre keskeny fehér, rózsaszín, kék bukrocskákat kötöztek. Csitáron a menyasszony nem járt pártában a misére amikor hirdették, sőt az első hirdetésre nem is volt ajánlatos menni, mert az a hiedelem járta a faluban, hogy akkor szétmaradnak a jegyesek. A párta az esküvő napján került először a menyasszony fejére és éjfélkor a keresztanyja vette le a fejéről és az is kontyolta be az új menyecskét. Adatközlő: Hörikné Balkó Ágnes. 73 éves asszony. JÓKAI MARIA
