A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-20 / 12. szám
Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: AZ UTOLSÓ JELENTÉS Keszeli Béla: HATSZÍRMÚ VIRÁG Gelléri Andor Endre: A SZÁLLÍTÓKNÁL (elbeszélés) Fister Magda: A FALU ÖRÖME Lacza Tihamér: HAYDN Ludmila Keleová: AZ ÉJFÉLI NAP ORSZÁGÁBAN Molnár Iván: A BOLYGÓK EGYÜTTÁLLÁSA 1982-BEN Gmlapunton F. Rakovský, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava. Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. „Az árrendezéssel kapcsolatban a húsipar és a kereskedelmi szervek utasítást kaptak, hogy növeljék a porciózott. a csomagolt és a konyhai felhasználásra előkészített húsféleségek arányát. A húsbolt alkalmazottai a vásárló kívánságára a nem csomagolt tőkehúst kötelesek szeletelni. Megköveteli ez a kereskedelem munkájának minőségi megjavítását, a fogyasztók irányítását és nevelését az egészséges táplálkozás elveivel összhangban, és tekintettel a hústermelés reális lehetőségeire. A fogyasztó védelme érdekében intenzívebb lesz az áraknak, a minőségnek és az elárusítás módjának ellenőrzése. Tevékenységük során a nemzeti bizottságok ellenőrző szerveinek is rugalmasan reagálniuk kell körzetükben a fogyasztók észrevételeire és helyben gondoskodniuk kell a megállapított fogyatékosságok kiküszöböléséről. Ezeknek az intézkedéseknek célja egyrészt a húsfogyasztás gazdaságosságának növelése, másrészt a fogyasztók fokozottabb védelme." (RÉSZLET AZ ÁRRENDEZÉSKOR A CSKP KB ÁLTAL KIADOTT TÁJÉKOZTATÓBÓL) Ennyiszer még nem igazoltattak — akkor sem, amikor katonáról írtam riportot, pedig köztudott, hogy a hadseregben vannak bizonyos hadititkok, tehát ott nyilvánvalóan tudni kell, kinek mit mutathatnak, és mondhatnak meg. Ám ilyen titkaik lehetnek a kereskedőknek, amelyekről egy újságíró, tehát a közvélemény, nem tudhat? Ezen töprengtem, miközben tízpercenként meg kellett valakinek mutatnom az igazolványomat. Holott teljesen naív, szelíd, ábrándos kérdéseket tettem fel egyes boltvezetőknek, eladóknak, például, hogy miért nincs sertésoldalas, vagy miért nincs pénteken sör. De a legidegesebbek a legtöbb boltban a fényképezőgéptől — fotós kollegámtól — lettek. Szinte kórusban zengték az eladók, elárusító lányok: „Ki engedte meg. hogy itt fényképezzen? Azonnal hívjuk a főnököt!" És hívják is természetesen, és jött is persze, vagy mi mentünk be az irodájába. Nem szeretnék felelőtlenül általánosítani, mert nem is lehet. Míg az egyik élelmiszerboltban nem volt sör péntek délután és hús sem volt semmilyen fajta, csupán baromfiszalámi — kilója száz korona —, addig két kilométerrel arrébb, de ugyanazon a lakótelepen, szinte mindent találtunk „mi szem-szájnak ingere." S ez utóbbi boltban érdekes módon az eladók is kedvesek és udvariasak voltak, az előbbiben ingerültek, barátságtalanok, haragosak. Holott, úgy vélem, az áruval jól ellátott üzletben az elárusítóknak azért többet kell dolgozniuk, mint ott, ahol hét végére elfelejtettek elegendő áruról gondoskodni. Dehát, ha az egyik boltban lehet, miért nem lehet a másikban ? Rejtély! Vagy éppen ez lenne a „hadititok" ? Két fővárosi hentesbolt egymástól alig háromszáz méternyire. Bemegyünk az ÜZLETBŐL ÜZLETBE egyikbe, felpillantunk a kampókra aggatott húsra, s rögtön látjuk, hogy az olcsó hús itt is hiányzik, tehát még mielőtt magunkra zúdítanánk az elárusító lányok haragját a vezető holléte felől érdeklődünk. Hátul a raktár mellett van az irodája, közük velünk, s mi hátra ballagunk. A raktár egyszersmind hentesmühely is, nyolc-tíz henteslegériy trancsírozza itt a fél marhákat és sertéseket, keményen dolgoznak és mogorván, véres késekkel és fejszékkel bontják kisebb-nagyobb szeletekre a „hentesipari árut", s csak harmadszori kérésünkre hívják elő a boltvezetőt. Kollégám, aki tőlem nagyobb szakértő ebben, azonnal megállapítja, hogy van itt bőven mindenfajta hús, az első minőségtől a közepesen át az utolsóig, tehát még az annyira keresett oldalas is. Ami, azt gondolom, természetes, hiszen egy disznóban van ilyen hús is, meg amolyan is. Eközben az ajtóban megjelenik fehér köpenyben egy nagy darab fiatalember (egy darabban), utunkat állja és természetesen igazoltat, s megkérdi, hogy ki küldött bennünket, egyáltalán mit akarunk és miért, és van-e engedélyünk a főigazgatótól, és miért nincs, ha nincs, a raktárba nem léphetünk be, egészségügyi okok miatt, meg azért sem, mert illetéktelenek vagyunk, továbbá a raktárban nem is fényképezhetünk. Arra a kérdésünkre, hogy miért nincs a boltban sertésoldalas, ha a raktár tele van vele, azt válaszolja, majd ha a főigazgatótól papírt, azaz engedélyt hozunk, megmondja, de egyébként magunk is láthatjuk, hogy az áru nem régen érkezett és még csak most dolgozzák föl. Viszont azt hogy a boltban fényképezhessünk, nagy meglepetésünkre megengedi. Viszont az elárusítóknak nem szól, ígyhát ők igen nagy tiltakozással fogadják a fotózást, s küldöznek bennünket a főnökhöz, igazgatóságra, sőt egyéb — nyomdafestéket nem tűrő — helyekre is. A vásárlók vérmérsékletük szerint, hol gúnyosan nevetnek rajtunk, hol barátságosan mosolyognak ránk. Mindenképpen igyekszünk gyorsan távozni a boltból. A kedves olvasó most már nyilván kitalálja, hogy az említett másik közeli hentesboltban ezzel szemben barátságosan fogadnak bennünket és, hogy ott mindenféle hús lesz — s a száját gúnyos mosolyra húzza: íme, az újságírói leegyszerűsítő módszer mintapéldája. 2
