A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-13 / 11. szám

Májusban mutatják be a mozik Maximili­an Schell és Christopher Hampton leg­újabb filmjét, a Mesél a Bécsi erdő című alkotást amely Ödön von Horváth hasonló című darabja nyomán készült. A film mot­tója: Semmi sem lehet olyan végtelen, mint a butaság. Ugyancsak májusban kerül bemutatásra a Trisztán és Izolda című angol film, amely­ben a férfi főszerepet Richard Burton, a női főszerepet Kate Mulgrew (a képen) alakítja. Húsz nappal Natalie Wood tragikus halála után, férje, Robert Wagner kénytelen volt folytatni a már elkezdett Szív és szívdob­banás című filmje forgatását. Hogy mi lesz a Brainstrom című filmmel, amelynek Natalie Wood volt a főszereplője, még nem tudni, mindössze háron jelenet hi­ányzik — írják az újságok — a film befeje­zéséhez, de három fontos jelenet. A pro­ducer és a rendező egyelőre tanácstalan. Szó volt ugyan Natalie Wood, húgáról, aki feltűnően hasonlít a szép sztárhoz, de mivel eddig csak kis szerepeket alakított, nem bíznak benne. — A képen Robert Wagner és Stefanie Powers a Szív és szívdobbanásban. Robert Wagnert a tévé­nézők a Macska a forró bádogtetőn című Tenesse Williams-darab filmváltozatában láthatták Natalie Wood oldalán. Az ótátrafüredi (Starý Smokovec) Bellevue Szálloda kényelmes karosszékekkel, fo­nott kisasztalokkal ellátott erkélyeinek legeldugottabb sarkába is bekukkantott már a reggeli napfény, amikor a szálló portáján kissé értelmetlenül forgattam egy táviratot: „Albaduo — 21. 2. 1982. — Roger — Lyon". MILAN BLAŠKO, a Bellevue igazgatója azonban mosolyogva felvilágosított, hogy nem valamiféle középkori varázsigével üdvözölték a szállodát a nemzetközi vásá­rairól híres, távoli gallföldi városból, ha­nem egy Roger nevű francia polgár febru­ár huszonegyedikétől kétágyas szobát rendelt. Az albaduo ugyanis a nemzetközi hotelkulcs szerint a kétágyas szobát je­lenti: az alba az egyszerű egyágyast, az abec pedig a háromágyas szállodai kvár­télyt. Amíg mindezt hallgattam, addig Lázár­­né asszony, a recepció rozsnyói származá­sú vezetőnője éppen osztrák vendégek­nek magyarázott valamit németül, de az angol, a magyarországi vagy a svájci ven­dégekkel is nagyszerűen szót ért. A Belle­­vue-ben ugyanis szinte szabály, hogy a recepció dolgozóinak legalább két-három idegen nyelvet kell beszélniük. Mert soknyelvű kis világ egy ilyen inter­­hotel. Magyarok, románok, bolgárok, fran­ciák, olaszok, dánok, hollandok, a Szovjet­unióból érkezett turisták és a két Német­ország polgárai keresik fel áz év minden szakában a magas-tátrai Bellevue-szállót. Sok tudás, figyelem és tapintat, a vendég­látó szakma tökéletes ismerete kell ah­hoz, hogy a más-más vérmérsékletű, kü­lönböző szokású és hangulatú vendég igé­nyeit hiánytalanul kielégíthessék, akik az­tán hazánk határain túl is öregbítik ven­déglátásunk hírnevét. Az 1010 méter tengerszint feletti ma­gasságban épült hotelben 158 ágy és kereken 100 pótágy van. Ugyancsak 100 férőhelyes a Savarin étterem, a Lucullus grillbár pedig kora délelőttől az éjszakai órákig kínál ízletesebbnél ízletesebb éte­leket, finom cukrászsüteményeket, hűtött aperitifeket, gőzölgő presszókávét, borkor­csolyaként pedig frissen készített, pikáns ringliket. Apropó, bor! A szokványos, má­sutt is rendelhető italok mellett, kapni itt egy borkülönlegességet: a lukanényei (Nenince) szövetkezet szőlőiben termett s különleges üvegekbe palackozott boro­kat. Bár a jó bornak nem kell cégér, mégis örömmel adom a lukanényeiek tudtára: vinkójuknak nagy keletje van, csak itt a Bellevue-ben évente hatezernél is több palack fogy el belőle. De van ennek a szállodának még egy érdekessége: a kel­lemes hőfokon tartott, kristálytiszta vízzel töltött, művészi környezettel dekorált medence, ahol telente, az egész napos sízés után épp olyan jól esik úszni egyet. mint tavasztól őszig, a gyalogtúrák fára­dalmait pihenve. Az emeleti folyosókon puhatalpú cipők­ben suhannak a takarítónők, a társalgó­ban, a bankett-teremben udvarias mosoly­­lyal hajolnak meg a pincérek, percenként más nyelven köszönnek a hotelporta al­kalmazottai — ez mind látható és hallha­tó ... A pincében, az alagsorban, a kony­hában, a raktárban, az irodában azonban a „láthatatlan hadsereg" dolgozik. A meleg a kazánházból indul a hotel minden részé­be, onnan indul a forró víz a csapokba, ott figyeli a feszmérő mutatójának rezgését a fűtő. Szinte megállás nélkül dolgoznak az élelmiszerraktárban, a Tokióban és má­sutt rendezett gasztronómiai versenyeken járt főszakács például ázsiai ételkülönle­gességeket is ismer, az irodában az üzem­mérnökök tartanak állandó ügyeletet — és amikor a vendég átveszi a szobakul­csot, eszébe sem jut, hogy éjjel-nappal másfélszáz ember gondoskodik kényel­méről, másfélszáz ember igyekszik teljesí­teni kívánságait. A tátrafüredi Bellevue-ben mindig telt ház van. Igaz, e szálloda csak átmeneti otthon egy-egy napra vagy hétre: ám aki vendég, az igényesebb, az több figyelmet és kényelmet követel, mint saját otthoná­ban. Ezért még ebben az esztendőben egy szauna építését is megkezdik, de korsze­rűsíteni fogják a szálloda felvonóját és más berendezéseit. Ez is hozzájárul majd ahhoz, hogy továbbra se legyen panasz erre a messze földön ismert, a Nagyszaló­­ki-csúcs (Slavkovský štít) alatt épült tát­rai szállodára. Hogy a világ minden sarkán egyre töb­ben írják a távirati űrlapra: Albaduo — Bellevuel (miklósi) 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom