A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-06 / 10. szám
Párták A menyasszonyi párta — vagy egyszerűen csak a párta — manapság úgy él a köztudatban, hogy az valamikor a magyar népviselet része, a menyasszony esküvői fejdísze volt. Ez így csak századunk első felére érvényes. A múlt században, de még inkább a 18. században a párta még a falusi lányok általános ünnepi fejviselete volt. Szüzpártának is hívták, ami nemcsak a lányságot, de még inkább az ártatlanságot, a szüzességet jelképezte. A párta a magyar női viselet ősi tartozéka. Valószínűleg Ázsiából hozták be a honfoglaló magyarok. A 13.—15. századi folytonosságát régészeti anyag bizonyítja. A 15.—18. századból is számos adat igazolja jelenlétét. A 18. századig az úri osztály női viseletének volt a tartozéka, innen került át a polgári s a paraszti réteghez. Paraszti divatja csak 18. századtól kezdve ismert. Legélénkebben is ebben a században élhetett, mivel a 19. század elején már szinte a az egész magyar nyelvterületről említik a források, de számos helyről már csak mint a múlt emlékét, mint az előző nemzedék viseletét amelynek elmúlásán váltig sajnálkoznak. A palócoknál még általánosan elterjedt volt. Szeder Fábián 1819-ben a Tudományos Gyűjteményben a palócokat ismertetve még a jelen viseletének mondja „A lányok szint akkora sík aranyos pártát viselnek, mellyről... több féle színű egy röfnyi galondok, vagy pántlikák lógnak lefelé." Néhány közlés a későbbi évekből is említi, Qe a 19. század második felében már nem volt általános viselet. Ahogy a párta kiszorult a divatból — úgy mint a viseletek más elemei is —, megmaradt egyetlen alkalomkor az esküvő napjának menyasszonyi kellékeként. A 19. század végén és századunk elején tehát már csak néhány hagyományőrző vidéken (nálunk főleg a Zoboralján) találjuk meg a pártát, mint a menyasszonyi öltözet tartozékát és természetesen, a szüzesség jelképét. Vannak területek, amelyeken a szalagokból, rozmaringágakból és virágokból kiképzett párta helyébe, a menyasszonyi koszorú került, amelyet vásárolt művirágokból készítettek és rozmaringágakkal vagy rozmaringkoszorúval együtt viselték. A 19. század végétől kezdődően legtöbb helyen falun is a menyasszony fehér mirtuszkoszorút viselt, fehér tüll fátyollal. A menyasszonyi koszorú ünnepélyes levétele a lakodalom folyamán az asszonnyá válás kifejezése volt. Történeti adatok szerint a vőfély vette le a koszorút ünnepélyesen, pálcával vagy fakarddal. Apor Péter írja a 17. század végén: Azután a vőfély, az kardját kivonta, és karddal a menyasszony fejéről a koszorút lemetszette. Már IV. Béla 1264-ben tartott esküvőjén is több külföldi krónikás szerint karddal vette le az újdonsült férj a pártát a menyecske fejéről. Szlovákia egyes magyarlakta hagyományőrző vidékén a párta viselése menyasszonykorban még századunk negyvenes-ötvenes éveiben is általános volt. Sorozatunkban a még fellelhető menyasszonyi pártákat és koszorúkat mutatjuk be olvasóinknak. MÉRY MARGIT r
