A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-06 / 10. szám
Innen'onnan Hallottuk'Olvastukláttuk FILM A fürdővendégek életéből A dolgozók téli filmfesztiválján bemutatott szovjet film — forgatókönyv-írója és rendezője Nyikolaj Gubenko — szereplői nemcsak Regimantasz Adomajtisz, Zsanna Bolotova, Georgij Burkov, Rolan Bikov, Anatolij Szolonyicin, Ligyia Fedoszejeva-Suksina meg a vásznon feltűnő többiek, hanem maga a helyszín, a festői környezetben elterülő fürdőhely is, amely — ha nem is aktörként — úgyszólván főszerepet „játszik" a történetben, befolyásolja az események alakulását: sok minden, aminek megtörténtét másutt el sem tudnánk képzelni, itt, ezen a környező világtól szinte elszigetelt helyszínen megeshet, s még csak valószerűtlennek sem tűnik, legfeljebb egy kicsit furcsának. Gubenko filmje, mint címe is elárulja, a fürdövendégek életéből mond el néhány színes. vidám és kevésbé vidám epizódot. A „cselekmény" — azaz a lassan vánszorgó fürdőbeli napok, a semmiről folytatott végnélküli beszélgetések sorozata — a Krim félszigeti őszi természet csodálatos „kuliszszáinak" előterében zajlik. Ebben a festőién szép környezetben bontakozik ki — kissé váratlanul — a két „főhős", egy elvált aszszony és egy válságából kilábalni igyekvő művész szerelme. Ez a „sztori" így, suta prózában, egyetlen mondatban megfogalmazva, meglehetősen banálisnak tűnik, a szovjet film lényege azonban korántsem ez a banális, sokszor elmondott, az unalomig ismételgetett történet. A film esztétikai hatásának forrása mindenekelőtt a történet elmondásé nak, megjelenítésének hogyanja, a fürdőbeli élet reális, ugyanakkor rendkívül lírai ábrázolása. Gubenko új filmjének megtekintését elsősorban azoknak merem ajánlani, akik szeretik a verset vagy Krúdy Gyula szomorkásan-szórakoztató, lírai hangvételű regényeit. Akik viszont a műalkotásokba ágyazott ágyjelenetek kedvéért látogatják filmszínházainkat, mellőzhetik a film megtekintését. Varga Erzsébet KIÁLLÍTÁS Egy kép restaurálása A művészeti lexikon tömör és kifejező jellemzése, mely szerint képeit mély, csillogó és tüzes színekkel festette meg, villant az agyamba, mikor megpillantottam Bonifazio Veronese (1487 —1553) „A Szent család a kis Keresztelő Jánossal" című újjávarázsolt festményét a Szlovák Nemzeti Galéria egyik folyosóján; mert ami az első benyomást gyakorolta rám, az éppen a színek tüzes fénye és kristályos ragyogása volt. Bonifazio Veronese, tulajdonképpen Bonifazio de Pitati — akit nem szabad összetéveszteni Paolo Veronesével (1528—1 588), a velencei festészet egyik legkiválóbb mesterével — jelentősége az idősebb kortársak Giorgione, Palma Vecchio és Tizian mellett némileg talán elhalványult, de ma már egyértelműen elismert pozitív hatása a velencei reneszánsz festészet kialakulásában. Az említett kép, mely 1530 táján készült, s mint ilyen egyik legértékesebb darabja a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonában levő olasz műveknek, egyéni stílusában, tájképes háttérrel ábrázolja a Szent családot. Bonifazio Veronese műve az évszázadok folyamán sokszor cserélt gazdát, míg végül 1960-ban megvétel útján a Galéria tulajdonába került, természetesen erősen megrongált állapotban. Mert sajnos ez már hozzá tartozik a régi képek sorsához, hogy „életük során" gyakran esnek át változáson, megtörténik, mint jelen esetben is, hogy az eredeti festékfelületre új festékrétegek kerülnek, vagy éppen lepereg a festék és hiányossá válik az alkotás. De nemcsak magát a festékréteget kezdi ki az idő vasfoga, hanem az alapul szolgáló deszkát is eléri — a szú jóvoltából — a fatárgyak sorsa. Veronese képe is siralmas állapotban került jelenlegi gazdája tulajdonába, s amikor a mai korszerű tudományos vizsgálatokkal bebizonyosodott a mű eredeti volta, kezdetét vette a restaurálás roppant összetett időigényes folyamata. Ezt a munkát pedig, mely méretét és bonyolultságát tekintve hazai viszonylatban egyedülálló, neves restaurátorfestöművésznőnk, Dorota Filová végezte — tökéletesen. Maga ez a szokatlan kis tárlat pedig, mely ügyes csoportosításban az „eredeti" sérült és a „meghamisított" állapottól kezdve örökítette meg az újjászületés folyamatának egyes fázisait, a maga nemében is izgalmas és tanulságos látnivaló. Varga József TELEVÍZIÓ A megsebzett bolygó Hogy mikor estek közel 6000 trillió tonna súlyú bolygónk első sebei?... Talán már akkor, amikor az ősember egy darab kőből baltát faragott, vagy még korábban. Persze, azokat a sebeket földünk vígan és gyorsan kiheverte, életveszélyes egyik sem volt. Olyannyira nem, hogy évezredeken keresztül bolygónknak meg se kottyantak ezek a parányi sebek, mígnem századunk embere nekikezdett a már-már öldöklő sebek készakarva történő ejtésének. Mert hát, egyre kevesebb a zöld, háboríthatatlan, tiszta terület; a tiszta víz, az ivóvíz; egyre több érdekes és értékes állatfajta van kihalóban; az ember egyre többet és többet pusztít el a természet pótolhatatlan értékeiből. Hogy mindezek már nemcsak egyre gyakrabban hallható, hangoztatott szólamok, frázisok, azt az ENSZ és a Magyar Televízió koprodukciós környezetvédelmi sorozata is kellően bizonyította. Hiszen a magyar filmesek Brazília őserdeiből, dél-amerikai egyéb rengetegeiből, Afrikából, Ázsiából s megsebzett bolygónk még számos egyéb pontjáról hoztak hírt: szomorú hírt — lírai-drámai képekben, a számok könyörtelen statisztikájával bizonyítva. Megdöbbentő volt látni, hogy a bolygónkat hetven százalékban borító víznek csupán nagyon-nagyon parányi része olthatja már szomjunkat, hogy egyre kevesebb a tiszta forrás. Megdöbbentő volt látni a szomjazó, vízhiányban szenvedő gyerekeket, az elhaló, elszáradó fákat, növényeket: a vízhiányban kipusztuló életet. A gondosan összeállított, megcsinált sorozat egyfajta óriási felkiáltójel is lehet, kell, hogy legyen! Hiszen ami bolygónkon az utóbbi száz év alatt, méginkább az utóbbi 3—4 évtized alatt történt az már életveszélyes: ember, állat, növény számára egyaránt. —zolczer— KÖNYV A Magyar irodalom képeskönyve A könyv a rovásírás „fakszimiléjével" kezdődik és a közelmúltban meghalt Kormos István, illetve Nagy László arcképével zárul. Mindabból, ami a köztes időben teremtődött — épült fel a magyar irodalom és művelődés kincsesháza, melynek képi emlékeit gyűjti egybe ez a könyv. Igazán hiánypótló mű, hiszen a Magyar Irodalmi Lexikon képanyaga a reprodukciók mérete és minősége miatt már annak idején is jogos hiányérzetet keltett. Márpedig az irodalom, az irodalomtörténet sem puszta betű csupán, de dokumentum és történelem, kép, és képzőművészeti alkotás is egyben. Mert nem lenne-e hiányosabb, nem lenne-e hamisabb az emlékünk Petőfiről, ha nem kerül elő az a hitelt érdemlő dagerrotipia, amely lesöpörte az asztalról az agyonromantizált, a valóságot a szépítés jószándékával fonákul megcsúfoló Petöfi-arcképeket? Vagy nem lenne-e kevesebb egy-egy kódexünk, ha az csupán az olvashatóság, a közlés praktikumát lett volna hivatott szolgálni, mellőzve azt, ami a szemnek hízelgő, sőt annál is több? Mint ahogy az sem mellékes, hogy a Móricz Zsigmondról őrzött emlékekben helyet kap-e, vagy sem, az Író szülőházának képe stb. A képeskönyv összeállítója, a rövid, de kiváló tanulmányok és magyarázó szövegek szerzője Keresztury Dezső negyedszázaddal ezelőtt már kiadta egyszer ezt a könyvet, de az oly régen volt, és oly alacsony példányszámban jelent meg, hogy éppen oda nem jutott el, ahol azt a legjobban használhatnák: az iskolákba. Korántsem tankönyv ez a mű, de annak is elsőrangú. Tulajdonképpen a régi és az új kiadás két különböző képeskönyvet jelent, mert a kettő inkább a szándékában rokona egymásnak, hiszen az új kiadás az első képanyagának a kétszeresét tárja elénk. Amivel pedig a Magyar irodalom képeskönyvének ez a megújult kiadása gazdagabb, az az utolsó negyedszázad magyar irodalmának vesztesége egyben. Vagy félszáz nagy halottal bővült a lezárult életművek száma. A szerző s a kiadó mindenekelőtt azért tett e könyv kiadásával igazán ritka szolgálatot, mert annak anyagát az irodalmat szerető, az irodalmat tanuló nemzedékek csupán a közgyűjteményekben és múzeumokban láthatják, illetve ott is csak töredékeiben férhető hozzá mindaz, ami e képeskönyvben együtt van. A közel félszázezres példányszám igazán megnyugtató. Ami pedig egy ilyen kiadványnál alapvető kívánalom: szép is ez a könyv. Érthető, hiszen a magyar könyvmüvé: szét kortárs nagymestere. Szántó Tibor volt a művészeti gondozója. Készéi i Ferenc Reich Károly mintegy 300 egyedi és sokszorosított grafikájából rendezett kiállítást a Vigadó Galéria. A gyűjteményes tárlat szinte a művész egész életművéről áttekintést ad. Először sértve érezte magát, amikor kiderült, hogy anya lesz. Soha sem kívánt gyereket, sem a hét év alatt, míg Belmondo élettársa volt, sem később. Nem tűrt önmagán kívül senkit partnerei szívében. Aztán megismerkedett a nála tizennégy évvel fiatalabb amerikai Harry Hamlinnel. Ursula Andress „bízott" korában, aztán megesett a baj. 1980 májusában, 44 éves korában megszületett szőke, barna szemű kisfia, Dimitri, aki teljesen reá hasonlít. Az egykor önző, csak önmagával és sikereivel foglalkozó színésznő — állítólag — teljesen átváltozott. Megízlelte az anyaság örömeit, s most már szívesen vállalkozna egy második kisbabára — már csak Dimitri miatt is. 8
