A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-02 / 1. szám
Csak egy percre... ★ ★★★★★ a rock jegyében ★★★★★★ GÁL MÁTYÁS, foglal kozását tekintve, a Ri maszombati (Rimavskí Sobota) Konzervgyár részlegvezetője. Igaz; szenvedélye azonban a barlangjárás, a bar langkutatás. A dúsha jú, körszakállas fiatalember a Szlovák Barlangkutató Szövetség tornaijai (Šafárikovo) területi csoportjának vezetője. — Matyi, először mutasd be barlangász-csoportodat! — Kutatócsoportunk évekkel ezelőtt a szövetség rimaszombati területi szervezetéből vált ki, és a mindaddig kevésbé ismert szárnyai karsztvidéken kezdtük el önálló munkánkat. Azóta már a Kónyárt-fennsík bariangrendszerének feltárásával is foglalkoztunk, jelenleg pedig a Tornaijától Jolsváig terjedő területen próbáljuk megtalálni a természet föld alatti titkait és kincseit. — Lapunknak erre a hasábjára általában olyan fiatalokkal készítünk interjút akik valami említhető s lehetőleg egyben friss eredményről számolhatnak be... — A barlangkutatásban nemigen lehet „frissen lépdelve" sietni, mert akkor bizony könnyen elsietheti az ember a dolgokat. Tény viszont, hogy az elmúlt négy-öt esztendő alatt a szárnyai karsztban például öt különböző barlangot tártunk föl; közülük a csinosai kettes barlang tűnik a legjelentősebbnek. De örömmel számolhatok be a Hasadék nevű aknabarlang feltárásáról is, ahol értékes őslénytani leleteket: a barlangi medvének és a szőrös orrszarvúnak csontjait találtuk. A Hasadék egyben arról is nevezetes, hogy eddigi kutatásaink alapján a legmélyebb barlang a szárnyai karsztban és további kutatásokra nyújt lehetőséget. — Népszerű időtöltésnek számit nálunk a barlangászat? — Szövetségünkön belül ugyan közösségi program a barlangjárás, szerencsére, mégsem tekinthető tömegsport jellegűnek, mert bizony alapos edzettség, sokirányú képzettség, magas fokú technikai tudás, de bátorság, kitartás és egyféle megszállottság is szükségeltetik hozzá. A természettel való viaskodás nem egy könnyű dolog. — A barlangfeltárás tulajdonképpen a szerencse dolga? — Előfordul az ilyesmi is, hiszen néha elég egy pár követ félredobni, és máris egy aknaszerü szakadék, azaz egy zsomboly jelenik meg az ember előtt. Többnyire azonban tudományos megközelítéssel próbáljuk meghatározni: hol számíthatunk arra, hogy egy új barlangra bukkanunk? Munkánknak fontos része ezért a karsztmezök, kisebb-nagyobb mészkösziklák, illetve a karsztforrások föltérképezése és összeírása, mert az így szerzett adatok alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hol kell lennie egy-egy barlangnak vagy akár egy teljes bariangrendszernek. — Vajon miért? — Mert ahol például karsztforrás van, ott szinte biztos, hogy barlangot is találunk. Ezek nagyságát, a barlangrendszerek hosszát vízfestéssel a legegyszerűbb megállapítani. — Csupán a gömöri karsztvidék barlangjait kutatjátok? — A gömör-tornai hegyvonulat nagyszerűen kifejlődött karsztvidéknek számít, de azért külföldön is megfordulunk. így bejártuk a szocialista országok többségét, de voltunk már az Alpokban, az Atlasz-hegységben és Szicíliában is, nyáron pedig egy újabb alpesi túrára készülünk. (mik-) Fotó: Gyökeres Az Omega az egyik legrégibb, ma is létező magyar rockzenekar. 1962-ben alakult, az első nagylemez készítésének idejére (1969) a következő összeállítás kristályosodott ki: Kóbor János (ének), Benkő László (fuvola, trombita), Presser Gábor (billentyűsök, ének, zeneszerzés). Molnár György (gitárok, szájharmonika), Mihály Tamás (basszusgitár, cselló), Laux József (dob, ütőhangszerek), Adamis Anna (versek). Kár tagadni, az első LP elég kezdetlegesre sikerült. Szinte nincs is határozott stílusa, a kuplészerű trombitás Fréditől a rockosabb hangvételű Rettenetes emberekig majd minden megtalálható rajta. Kóbor még elég iskolás módon énekel. Molnár gitárjátéka sem éri el Szörényi Levente színvonalát. A többiek sem nagyon jeleskednek. Azonban található itt néhány ígéretes szám is, elsősorban a hatásosan meghangszerelt, tűrhető vokállál feljátszott Halott virágok valamint a Napba néztem. Ez volt az első nagylemez, amit magyar beategyüttes adott ki. Főleg ez a tény teszi érdekessé az Omega első albumát. Egy év múlva következett az új lemez, a 10 000 lépés. Már első hallásra határozottan érezhető a fejlődés, de nézzük egy kicsit konkrétabban. A lemezen található számokat több csoportba oszthatjuk: himnikusan széles ívű, rockos, balladaszerű, instrumentális és két ún. „vicces" szám. Általános jellemzőjük a határozottabb és biztosabb hangszerkezelés, gazdagabb hangszerelés és Kóbor javuló éneke. Az előbb felsorolt típusok mindegyike megtalálható az első nagylemezen is de alacsonyabb színvonalon. A 10 000 lépésről kimaradtak olyan amatőrízű és erőltetett dalok mint a „Holnap," a „Szeretnék visszamenni hozzád," nem is szólva a Kiskarácsony-nagykarácsonyról. A két lemezfelvétel között az Omega egyszerűen megtanult rockot játszani, rutinosabbá váltak. Tovább fejlesztették a himnikus melódiájú és hangszerelésű számok előadását, azt a stílust, mely máig is az Omega egyik fő jellemzője. A szélesívü dalok mellett az Omega akkori nagy erőssége a balladai hangvételű számok voltak. Ebben kétségtelen szerepe volt Presser Gábornak, aki csak úgy szórta magából a szebbnél szebb dallamokat. A köztudatban úgy él a 10 000 lépés, mint az egyik legjobb Omega lemez. Ennek egyszerű oka van. A lemez szinte minden dala sláger, az Omega ezen a lemezen találta el legjobban a közönség ízlését. Persze közben maguk is előreléptek, A képen balról: Kóbor János. Molnár György, Presser Gábor. Benkő László, Laux József és Mihály Tamás OMEGA /I. főleg zenei téren. Ezt az előrelépést azonban a slágerzene terén történő előrelépésnek tartom, amiben akkor az Omega kétségkívül a legjobbak közé tartozott Magyarországon. Láthatjuk, hogy a korai Omega sikerei csúcsán van. Jelentős helyet foglal el a magyar popzenében, dalai ott vannak a slágerlistákon, sikeres koncerteket ad. Presserék távozása előtti időszak legjelentősebb lemezét, az Éjszakai országutat 1971-ben jelentették meg. A 10 000 lépéshez képest távolról sem olyan slágerízű, néhány sikeres dal ellenére sem. Az Omega úgy látszik megelégelte a közönség kiszolgálását, szerettek volna valamit megvalósítani saját elképzeléseikből is. Kutattak, kerestek, kísérleteztek zenében, szövegekben és előadásmódban is. Itt érezni legjobban, hogy az Omega tagjai zenészek is, akik hangszerükön fejlődni képesek, egyre több zenei elemet fogadnak magukba, szélesedik látókörük, maguk is képesek újat hozni. Az Omega megelőzte a közönség igényeit, már nemcsak slágereket, hanem zeneszámokat is írtak. Kóbor éneke már szinte teljesen kikristályosodott, ettől az időszaktól kezdve már nem sokat változott, inkább csiszolódott. Mellette a másik nagy meglepetés Benkő fuvola- és trombitajátéka. Nem maga a játék érdekes itt, hanem a mód. ahogy beilleszkedik a zenébe. Benkő eddigi zenei szerepe jelentéktelen volt, itt azonban játékának funkciója van, néhány szám kialakításában jelentős szerepet kapott. Laux is ezen a lemezen mutatta meg először, hogy egyike a legjobb magyar dobosoknak. Meglepetés Presser háttérbe szorulása, alig veszi ki szerepét a zenéből, csak néhány darabban villantja fel tudását. Helyét Molnár vette át. Kóbor éneke mellett az ő gitárjátéka határozza meg az együttes stílusát. Nála is tapasztalható bizonyos mérvű fejlődés, játéka azonban még mindig elég egysíkú. Összegezésül csak annyit, hogy az Omega abban az időben a Syrius és az Illés mellett a legígéretesebb zenét játszotta. Presser, Laux és Adamis mégis kiváltak az együttesből és megalakították a Locomotiv GT együttest. Presser későbbi nyilatkozataiban azt állította, hogy a megmaradt Ómega-tagokban nem érzett akarást, küzdenitudást és igényt a fejlődésre. A lemez azonban cáfolja ezt az állítást, úgyhogy a szakítást valószínűleg a továbblépésről alkotott nézetek különbözősége és személyi ellentétek okozták. A szétválás zeneileg törést okozott az Omega fejlődésében, az Éjszakai országút zenei színvonalát csak négy-öt év után tudták elérni. A billentyűs hangszerekhez Benkő ült, de egyenlőre játékával nem sok vizet zavart. A Neotonból jött Debreceni Ferenc az új dobos, a szövegeket Sülyi Péter irta. Nemsokára ki is adták az új nagylemezt Élő Omega címmel. A cím válasz azoknak, akik Presserék távozása után az együttes halálát jósolták, valamint arra, hogy ez egy koncertlemez. (Az angolban a koncertlemezek szokásos jelölése a live-élö). A zene meghatározása nem nehéz. Deep Purple hatást tükröző, egyszerű hard-rock, helyenként igénytelen hangszereléssel, néhány azóta már klasszikussá vált számmal. Főleg az „Egy nehéz év után", a monumentális és jó felépítésű, hatásos „Varázslatos fehér kö" és a lemez talán legszebb dala, a „Csenddé vált szerelem" tartozik ezek közé. Szükségből csinált tehát erényt az Omega, bár meg kell vallani, hogy a lemez nem volt teljesen logikátlan folytatása az előzőnek. Szükségszerűen még jobban előtérbe került Molnár és Kóbor, jól illeszkedett be Debreceni is. Meg kell még említeni, hogy Magyarországon ez volt az első koncertlemez, ami meg is látszik rajta. Kóbor éneke néhány helyen meg van kettőzve, néhány helyen a közönség reakciója hajszálra ugyanaz, egyszerre több gitár is szól, stúdióminőségű vokálokat hallhatunk. Mindez arra mutat, hogy a koncertlemez elég alapos stúdióbeli javítgatásokon ment át, főleg a másik oldalon a közönségreakciókat csupán később keverték hozzá a zenéhez. (Elég ügyetlenül). A hard-rock sikeres volt mikor fülbemászó vagy érdekes dallamokkal alkalmazták, de hiányosságai rögtön megmutatkoztak amint ez a tényező hiányzott. A zene itt nehézkes, szinte primitív (Omegautó, Törékeny lendület) Persze az akkori felállással és zenei tudással nehéz lett volna jobb zenét adni. Presser kiválásával üresen maradt a zenei vezető helye és ezt egycsapásra betölteni nem lehetett. GYUROVSZKY LÁSZLÓ 22
