A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 8. szám
Holczer Ernő iskolaigaz- Petik Lili szlovák—orosz Kovács Hilda magyar— gató szakos tanár szlovák szakos tanár Vidám diákok serege és gondterhelt tanárok fogadtak Losoncon (Lučenec) a Klement Gottwald Építőipari Technikumban. A diákok örültek, azt remélték, lesz egy-két lyukas órájuk, ha már újságíró jár az épületben, a tanárok viszont mindenképpen át akarták adni tudásukat, a gondukra bízott emberpalántáknak. Mondta is Jánoška tanár úr, hogy ö bizony egy percet sem enged el a délutáni pótórából, mert az első B és az első C osztály olyan gyenge matematikából, mint a hajnali harmat, így nem állhatnak a félévi konferencia elé. Ha akarunk, fényképezünk, de ő az órát megtartja. Még szerencse, hogy a fényképész nem érkezett meg, így nincs lekiismeretfurdalásom, hogy egy-két diák miattunk nem értette meg, milyen rend uralkodik a számok birodalmában. Némi szerencséjük azoknak volt, akiknek Kovács Hilda magyar—szlovák, illetve Petik Lili szlovák—orosz szakos tanárral lett volna órájuk. Velük s az iskola igazgatójával, Holczer Ernővel beszélgettem arról, milyen felkészültséggel jönnek s jutnak tovább diákjaik. h — A szlovák és az orosz órán — mondja Petik tanárnő — nagyon szembetűnő, hogy nincsenek tisztában a nemekkel és a ragokkal. Ezt főleg az első félévben, a beszélgetéseknél tapasztalom. Azt is megfigyeltem, hogy a kevert — szlovákmagyar — környezetből érkezők könnyebben boldogulnak a nyelvvel, mint azok, akik tiszta magyar községből származnak. Az orosz nyelvet viszont nagyon szívesen és szorgalmasan tanulják. Azt is elmondhatom, hogy a magyar osztályokban orosz nyelvből jobb az előmenetel, mint a szlovák osztályokban. Baráti kapcsolatunk van a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziummal és Szakközépiskolával. Több ízben meglátogattak minket az ottani tanárok és elismeréssel nyilatkoztak arról, milyen magas színvonalon folyik nálunk az orosz nyelv oktatása. — Iskolánk kétnyelvű — mondja az igazgató —, a tanárok a szlovák és a magyar osztályokban is tanítanak. A szlovák nyelv tanításánál arra törekszünk, hogy diákjaink megállják helyüket a főiskolán és a munkahelyen, szlovák környezetben is. Az iskolai rendezvényeket mindig együtt tartjuk, az előadások, a kulturális műsorok két nyelven folynak. így tanítjuk a gyerekeket egymás megismerésére, tiszteletére. — A későbbi években — mondja Kovács tanárnő — utolérik magukat szlovák nyelvből is a gyerekek. Ennek bizonysága, az Ismerd meg a szlovák nyelvet című verseny, amelyre most is készülünk, és ahol mindig az elsők között végeznek diákjaink. Két évvel ezelőtt három növendékünk: Simkó István, Janák György és Ottmár Béla lett a kerületi szintű verseny győztese. — A Puskin-emlékversenyen — folytatja Petik tanárnő — szintén minden évben részt veszünk. A járási fordulón az első három hely közül egy a miénk, minden évben bekerülünk a kerületi fordulóba. Az orosz nyelvi olimpiászon is részt veszünk. Hervay Kati, a harmadik béből jó szavaló, az idén ő képviseli iskolánkat. — Ha már az iskolán kívüli munkáról van szó — veszi át a szót az igazgató —, hadd mondom el, hogy diákjaink mindig kitűnően szerepelnek a honvédelmi versenyeken. Az elmúlt tanévben kerületi elsők és országos harmadikok lettünk. Ezt az ezüst fegyvert, a győzelem jelképét, Tarcsi Mihály, egykori diákunk hozta. Most a katonai főiskola hallgatója. Talán a sikeres honvédelmi versenyeknek is köszönhető, hogy iskolánkból minden évben többen jelentkeznek katonai főiskolára s ott helyt is állnak. — Diákjaink a szlovák és az orosz nyelvi versenyekhez hasonlóan jól szerepelnek a magyar szavalóversenyen is. Pedig ebben a városban magyar gimnázium, pedagógiai és mezőgazdasági középiskola is van. Az erők összeméréséből gyakran kerülünk ki győztesen. Tavaly például a kerületi fordulóban a mi iskolánk egyik diákja lett az első, azelőtt pedig prózamondásban szerezte meg egyik növendékünk a harmadik helyet. Gyakran rendezünk író-olvasó találkozót, legutóbb Gál Sándor járt nálunk. Fekete ménes című könyvéről beszélgettünk. Jól sikerült az összejövetel, a gyerekek nemcsak a kötetről, hanem az író más műveiről is hallani akartak, s magánéletére vonatkozó kérdéseket is feltettek. A válasszal a diákok lettek gazdagabbak. az író-költő pedig a tudattal, hogy kíváncsi, érdeklődő ifjúságunk van. Amikor a tanárok gondterheltségéről írtam a bevezetőben, a szaktárgyakat előadó pedagógusokra céloztam. Rajtuk múlik, milyen szakmai felkészültséggel lépnek ki a diákok az életbe. Márpedig minden egyéb fontos dolog mellett ez a legfontosabb. — Úgy érzem, a minisztérium és a kerületi tanfelügyelőség elhanyagolja a szaktantárgyak oktatásának szorgalmazását — mondja Setény Lajos tanár. Az a véleményen, hogy a szakmai ismeretek színvonalára is olyan nagy gondot kellene fordítani, mint amilyet az ideológiai ismeretek elsajátításának színvonalára fordítunk. Ha a pedagógusok, legalábbis itt nálunk, nem iparkodnának, nagyon roszszul járnának a gyerekek. Szilárdságtant, magasépítészetet és betonépítészetet tanítok. Szilárdságtanból nincs tankönyvünk, illetve van ugyan, de szlovák nyelvű és elavult. Nem tudunk az új mértékegységek, az új szabványok szerint tanítani. A betonnal foglalkozó tankönyv régi és elavult, ugyanez érvényes a fa- és acélszerkezetekkel és az építészettörténeti ismeretekkel foglalkozókra is. Nagyon hiányzik egy szlovák—magyar építőipari szakszótár. Az 1963-as kiadású mérnöki tankönyv szintén elavult, ennek is főleg az a része, amely a híd- és alagútépítéssel foglalkozik. Ha mi, pedagógusok önszorgalomból nem adnánk hozzá azt a rengeteg munkát, amit hozzáadunk, megszakadna a kapcsolat az oktatás és a gyakorlat között. ■ — Honnan szerzi Ön az ismereteit? — Mindenhonnan, ahol csak hozzájutok. Például a Pozemní stavby című cseh folyóiratból, amely lépést tart a korral. Aztán bárhol járok, első utam a könyvkereskedésbe vezet, szakkönyvet keresek. Ugyancsak jó forrást jelentenek a bratislavai Műszaki Főiskola kiadványai, szkriptái. A főiskola rugalmasabban adja ki tankönyveit, mint a mi tankönyvkiadónk. Az Építőipari Minisztérium évkönyve szintén sok új és hasznos dolgot tartalmaz. Mindezeket diákjaimnak is ajánlom. A tudás további forrása az iskolánk által szervezett egy-egy tanulmányút. A múlt tanév végén Nyitrán jártunk, a Plastikában, ahol műanyagból készítik a víz- és szennyvízlevezető csatornákat, csöveket. A losonci építőipari technikum tavaly ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. Az első érettségizők közül sokan mára mérnökök, felelős beosztású szakemberek lettek, de többen tanárként működnek volt alma materükben. A fejlődés, a változás szele hozzájuk is eljutott. 1979 óta kétéves tanulmányi idő után szakérettségit lehet itt szerezni geodéziai ismeretekből, éspedig az idén utoljára, mert az oktatási rendszer átszervezése miatt ilyen jellegű tanítási módra a jövőben nem lesz szükség. A geodézia szak azonban megmaradt. Ebben a tanévben egy szlovák tanítási nyelvű osztályt nyitottak, de 1982 szeptemberében magyar tanítási nyelvű osztály is nyílik. Gondban van az igazgató, honnan szerez geodéta és fényképész szakos mérnököt, aki vállalkozik a magyar és a szlovák tanítási nyelvű osztályokban ezeknek a szaktantárgyaknak az oktatására. Szívesen látná a friss diplomás mérnököket, nőket is, de hirdetéseire egyelőre senki sem válaszolt. Igaz, szeptember elseje még messze van. Őszintén örülök annak, hogy ez a szép múltra visszatekintő szakközépiskola vállalta egy új szakma középkádereinek képzését. Nagyon remélem, hogy úgy, ahogy mindenütt az országban találkozni Losoncon végzett építőipari szakemberekkel, pár év múlva földmérőkkel is találkozunk, s akkor talán nem kell majd olyan sokat várni egy-egy házhely kijelölésére és a telekkönyvi rendezésre. FISTER MAGDA PrandI Sándor felvételei 4
