A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-13 / 7. szám
Csak egy percre«. ★ ★★★★★ a rock jegyében ★★★★★★ Aki csupán egy kissé is jártas a hazai magyar amatőr mozgalom berkeiben, okvetlenül ismeri HAVASI PÉTER nevét. Régebben a kassai (Košice) Orient irodalmi színpad munkáját irányította, az utóbbi években pedig a még fiatalosabb lendülettel működő s jelenleg a CSEMADOK Kassa-vidéki járási bizottságához tartozó Pinceszínpad vezetője. Péter ellenben nemcsak rendez, de a járási népművelési központ dolgozójaként szervezi is az öntevékeny mozgalmat. — Kérlek, először is mutasd be a Kassa-vidéki járás amatőr művészeti mozgalmát! — Az egyes szakkörök és csoportok számát, tevékenységét tükröző statisztikai adatok bizonysága szerint elsősorban járásunk magyarlakta részein dolgoznak az öntevékeny művészeti mozgalom élvonalába tartozó csoportok. Példaként hadd említsem csak a Rozmaring, az llosvay és a Bódva táncegyütteseket; a szepsi és a buzitai magyar tannyelvű általános iskolák országos hírű báb- és gyermekszinjátszócsoportjait, de a Kassa környéki községekben több jónevü szavaló, fölfigyeltetö munkát végző kórus vagy éneklő csoport is van. Járási méretben összesen mintegy 240 szakkörünk, klubunk, öntevékeny csoportunk van, ebből mintegy harmincra tehető a színjátszócsoportok és kisszínpadok száma. — Ezek szerint a nagyvárosok „árnyékában" is lehet élénk népművelői munkát végezni! — Lehet bizony, csak megfelelő akarat, kitartás és lelkesedés kell hozzá! Ha mindez megvan, akkor a nagyváros közelsége inkább serkenti, mintsem elfojtja az ambíciókat. — Tapasztalataid alapján min múlik egy-egy csoport eredményessége ? — Alapvető követelményként talán inkább a munka folytonosságáról, rendszerességéről beszélnék, mert enélkül aligha számíthat valaki dijakban vagy egyéb formában kifejezett eredményességre. A megfelelő vezető, rendező, karnagy vagy koreográfus személyisége is nagyon fontos tényező, hiszen rajta múlik: vajon megfelelő közösséget csoportosít-e maga köré, tud-e lelkesedést lobbantani az emberekben? Ez utóbbira különösen nagy szükség van, mert néha bizony elkeseritöen nehéz körülmények között dolgoznak az amatőrök. — Például? — Az öntevékeny csoportoknak elsősorban a vidéken dolgozó hivatásos népművelőktől kellene hathatósabb támogatást kapniuk. Találkoztam már olyan kultrúházvezetővel is, aki a helyi szinjátszócsoport bemutatója előtt néhány nappal azt sem tudta, milyen darabbal lép közönség elé a lelkes műkedvelőkből verbuválódott gárda! Könnyű belegondolni, hogy a próbák során milyen lehetett az illető törődése a csoporttal szemben... — Befejezésül ejtsünk néhány szót szívügyedről: a Pinceszínpadról. Mi újság az együttesben ? — Két bemutatóra is készülünk. Újszerű értelmezésben és rendezésben felújítjuk egykori Villon-műsorunkat, a Szegény Francois-t; csoportunk új rendezője; Fülöp Éva pedig megkezdte Bethlen Gábor történelmi személyiségét idéző ismeretterjesztő műsorunk próbáit. Mindkét premier megtartását tavaszra tervezzük. Vladimír Mišík és a blues — két fogalom, mely a cseh popzenében elválaszthatatlanul egymásbafonódott. Vladimír Mišík munkásságában meghatározó szerepet tölt be a blues, de Misik is meghatározó szerepet tölt be abban, ami a blues terén Csehszlovákiában történik. Ha azt írtam, hogy Mišík munkásságában meghatározó szerepet tölt be a blues, ezt nemcsak zenei vonatkozásban értettem. A blues nemcsak zenei stílus, és nem elsősorban az. Sokkal inkább egy életforma, egy életszemlélet, melynek zenei vetülete a blues néven ismert elvárosiasodott amerikai néger népzene, melynek kialakult formái vannak (többnyire 12 ütemes, meghatározott funkciós renden alapuló harmóniai váz adja a jelenlegi blues alapját. ) A bluesnak, mint életérzésnek a hatása alatt egész sor cseh költő állt, közülük Josef Kainar és Václav Hrabé ihlette meg legnagyobb mértékben Mišíket. Az ö verseikben a blues elsősorban inspirációs szerepet töltött be, de nyelvezetük is erős kötődést mutat az amerikai négerek bluesköltészetével. Mišík persze nem mindjárt a bluesból indult ki, nem is ez az egyetlen stílus, melyet művel. A hőskornak számító hatvanas éveket különféle rock and roll és beategyüttesekben játszotta végig, melyek közül említést érdemel Radim Hladík együttese, a Matadors. Itt játszotta fel első kislemezét, majd részt vett a Matadors nagylemez felvételén is. (1967) Kapcsolata Hladikkal ezután sem szakadt meg, 1969-ben mint énekest találjuk ott a Meditace című Blue Effect nagylemezen. Hladík a Blue Effectben is nagy teret hagyott Mišík egyre jellegzetesebbé váló énekének. 1972-ben újabb nagylemezen találhatjuk nevét. A Flamengo együttes megzenésítette Josef Kainar néhány szövegét, és Kure v hodinkách címmel nagylemezre játszotta. A Flamengo tagja volt Vladimír Mišík is. Itt került először komolyabb kapcsolatba Kainar verseivel. Ö mutatta meg neki először, hogy lehetséges cseh nyelven is bluest énekelni, nem is akármilyen színvonalon. A Matadors, Blue Effect és Flamengo együttesekben eltöltött idő kiváló iskola volt Misik számára. Tisztázta milyen stílus felel meg neki leginkább, milyen zenét akar játszani, tapasztalatokat gyűjtött, megismerkedett egy egész sor kiváló zenésszel, szövegíróval, költővel, akik elősegítették zenei és művészi egyéniségének kialakítását. A Flamengo nagylemez után azonban négy év szünet következett, mialatt mindez érlelődött benne. Meghatározó tényező volt Vladimír Mertával való találkozása, aki a folkzene legkiválóbb képviselője Csehszlovákiában. Vele és Vladimír Padrűnek basszusgitárossal kialakítottak egy alkalmi társulást, melynek léte a csehszlovák popzene legfényesebb pillanatai közé tartozott. A Čundrgrunt együttes klubokban, szabadtéri színpa-VLADIMÍR MIŠÍK / ETC... dokon alkalmi koncerteken lépett fel. Zenéjük legfontosabb forrása a folk és a blues volt. Nagy kár, hogy lemezen nem maradt nyoma ennek az együttesnek. Ennyi munka, siker és sikertelenség után végre 1976-ban, 30 éves korára lehetőséget kapott egy önálló lemez készítésére, mely első ízben vitte be nevét a szélesebb köztudatba. A lemezből ítélve, mégiscsak volt előnye annak, hogy csak ilyen későn kapott lehetőséget önálló nagylemezre. Kiváló zenészeket és énekeseket gyűjtött maga köré (Vladimír Padrűnek, Petr Pokorný, Otakar Petfina, Pavel Fort, Jan Hrubý, Anatoli Kohout, Vladimir Merta, Ľuboš Pospišil, Zdenka Adamová és mások), a szövegeket a legegyénibb hangú szövegírók és költők munkáiból válogatták. Köztük Josef Kainar két kiváló verse (Strihali dohola malého chlapčeka. Obelisk). E két vers választása és megzenésítésük módja még a Čundrgrunt szelleméből indult ki. Kainar blues ihletésű, nyers és mégis költői szövegei, folkzene blues-felfogásban, Mišík énekével, a cseh popzene gyöngyszemei közé sorolja ezt a két dalt. A sok stúdióizü lemez közt valóságos felüdülésként hatott a -nagylemez zenéjének természetessége, őszinte hangulata, a valóságos élethez való szoros kötődése. Mindaz amit a lemezen hallhatunk, roppant egyszerűnek tűnik, de mégsem az. Aki nem él a blues és a folkzenében, aki ezt a zenét csak szükségszerűségből játsza, az ilyen lemezt nem képes csinálni, az nem tudja kialakítani a lemezen található hangulatot. Még a stílus avatott művelőinek is ritkán sikerül az ilyesmi, és általában a kiemelkedő lemezek közt tartjuk számon azokat, ahol ez sikerül. A lemez szövegei sokak szerint az igazi nagyvárosi folklórt képviselik, a lemez szonda az akkori nagyvárosi életbe. A szövegek hitelességét még jobban kiemeli Mišík folkrockos, bluesos, nyers, rendkívül egyéni, jól érthető és természetes éneke. A lemez zenéje elég sokrétű, hallhatunk itt rockot, bluest, folkot, Mišík és Merta dorombkettősét, a hangulat mégis egységes, mert mindez Mišík életérzésének kifejezését szolgálja. A lemez méltóképpen mutatja be Mišík tehetségét, kialakult egyéniségét, zenei és szövegi világát. A lemezt Mišík már az ETC ... elnevezésű együttessel játszotta fel, de ennek az összetétele rengeteget változott, az igazi összetétel nem tudott kialakulni. A második nagylemez felvételének idejére aztán kialakult az ETC ... jelenlegi összetétele, mely már véglegesnek tűnik: Vladimír Mišík (ének, akusztikus gitár, szájharmonika); Jan Hrubý (hegedű); Petr Pokorný (gitárok); Jiŕí Veselý (basszusgitár, akordeón, szintetizátor); Jiŕí Šustera (dob, ütőhangszerek). A lemezt 1980-ban adták ki, Vladimír Mišík/ETC .. .2 címmel. Ezúttal elmaradt a számtalan vendégzenész, csak a fúvóshangszereken játszó Jan Kolár segített a zene feljátszásánál. A lemez zenéjét két csoportba oszthatjuk: az egyikbe az első LP légjobb számainak stílusát követő dalok tartoznak (Sochy, Variace na renesanční téma. Sladké je žít. Ty II). Ezek a dalok még őrzik az első lemez hangulatát, a folk és a blues erős hatását, a zene és szöveg természetességét. Nem véletlen, hogy szövegeik írói Josef Kainar, Václav Hrabé és Langston Hughes (amerikai néger költő). Példaként felhozhatom a Variace ... című számot. Hrabé gyönyörű szövegére gyönyörű dallamot írtak, kiválóan sikerült a hangszerelés is. Az alaphangot végig az akusztikus gitár adja, jól illeszkedik hozzá a basszusgitár és a dob is. Nagyszerű aláfestés Kolár fúvósjátéka, amivel a szám bevezetőjében erőlködés nélkül, természetesen idézi fel a reneszánsz tipikus zenéjét. Mišík énekének hallgatásakor pedig a hideg fut végig a hallgató hátán. A másik csoportba tartozó számok már kimértebbek, jobban a kemény rock hatása alatt állnak, stílusuk és hangulatuk kötöttebb. Viszont jobban megfelelnek Mišík társainak, mivel itt csillogtathatják hangszertudásukat, a ritmusszekció precizitását. Pokorný és Hrubý virtuozitását. Ez a zene az egyik lehetséges fejlődési irány, és mint a legutóbbi koncertek mutatják, az ETC... ebben az irányban kíván továbbhaladni. Személy szerint nem tartom ezt a legszerencsésebb megoldásnak, főleg Mišík eddigi munkásságának ismeretében. A koncertek alapján ítélve az ETC... zenéje egysíkúbbá vállt, ugyanez vonatkozik Misik énekére is. Jelenleg azonban még csak a kezdetnél tartanak, a következő lemez bizonyára kiérleltebb zenét fog tartalmazni, ahol ismét érvényesülhet Vladimír Mišík tehetsége. DISZKOGRÁFIA: 1. Vladimír Mišík 9 2. Vladimír Mišík/ETC ... 2 8 GYUROVSZKY LÁSZLÓ
