A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-13 / 7. szám
egy órányi szabadidőnk, a büffében kitűnő lángost ettünk s felszálltunk a lévai buszra. A jóisten tudja merre járt ez a busz, eltartott vagy két órát, amíg Lévába ért, viszont mig bejárta tolnát-baranyát én jóízüt aludtam a pompás melegben. Léván aztán majd megfagytam. Mert ek kor már, „szent este" lévén, bezárták a büffét, a kocsmát, a csemegeboltot, kint darvadoztunk a lucskos megállón, mig csak eszembe nem jutott a Denk, azaz a Két oroszlánhoz címzett vendégfogadó, amely még (érdekes karácsonyi csoda) nyitva volt, s ahol két-két deci forralt borral vendégeltük meg magunkat. És így tovább: Ipolyságon már több, mint két órát kellett várakoznunk, méghozzá teljes bizonytalanságban, mivel senki sem tudta megmondani megyen-e tovább s ha igen, mikor megyen autóbusz Zsély felé. Közben rengeteg autóbusz elment az orrunk előtt: elutazhattunk volna Pöstyénbe vagy vissza Bratislavába, sőt olyan helységekbe is, amelyekről azt sem tudom, hol vannak. Türelmesen várakoztunk, mint az olyan emberek, akiknek már úgyis minden mindegy. A főtéren felragyogott egy gyönyörűséges nagy karácsonyfa, s én arra gondoltam épp itt az ideje, hogy elénekeljem a „Mennyből az angyaľ'-t. S ekkor, feltehetően a csillagos égből, leereszkedett hozzánk egy halványkék autóbusz, s az volt ráírva, hogy „Modrý Kameň." Vagyis. Kékkő. Az autóbuszban, teljességgel különös dolog ebben az önkiszolgálós világban, kalauz is volt. Egy fiatalember még bizalmasan közölte velünk, hogy ez egy császkáló autóbusz, ezzel csak karácsony után érünk haza, mert minden fűzfa - nál megáll, de velünk nem lehetett beszélni: jegyet váltottunk. S igencsak jól tettük. Valóban szép lassan mentünk, mint a betlehemesek. Például: előbb elhagytuk Tesmagot, de azután a sofőrünk gondolt egyet, visszafordult és bement a faluba. Se le, se fel nem szállt senki. De azért a tesmagiak vidáman megsüvegeltek bennünket. Hidvég. Nagyfalu. Ipolybalog. Itt kiderült, hogy egy negyedórával előbb érkeztünk, mint kellett volna. Akkor hát menjünk be egy kávéra a kocsmába, ajánlotta a kalauz. Bementünk, Az autóbusz ott maradt üresen a sáncparton. Az autóbusz átszáguld Ipolykeszin, azután bevánszorog Nagycsalomjára. Ez még érthető: Nagycsalomja mégiscsak Nagycsalomja. Ott van egy malom is (vagy csak volt? az épület még megvan), ahová, egyegy kíadósabb mulatós alkalmával „elviszem a búzám, elviszem a búzám" és persze „megkérem a lisztes molnárt őrölje meg a búzámat, így is más öleli, úgyis más öleli „stb. stb. Igen ám, de ez a karácsonyi autóbusz, miután Kőváron váratlanul balra kanyarodik, fogja magát és andalogva begurul Kiscsalomjára is. Ami pedig nonszensz. Kiscsalomja még a világ végétől is egy kicsit oldalvást esik. Ezután már nincs több kitérő. Nyílegyenesen mehetnénk Zsélyig, ha az országút nem kanyarogna ilyen fenemód. Leszenye, Apátujfalu, Szlovákgyarmat, Zahora és Zsély. Itthon vagyunk. Minden ablakban tündöklő karácsonyfa. Otthon épp véget ért az ünnepi vacsora. Mirólunk már teljesen lemondtak. Serényen magyarázzuk a bizonyítványunkat, a mai közlekedés hiányosságait. utazásunk viszontagságait. Amire apám: — Fölösleges beszéd, idejében kell elindulni! Új könyvek Joseph Conrad Nostromo c. regényével és Paul Celan Halálfúgá c. verskötetével zárult a Magyar Könyvbarátok Köre, ill. a Versbarátok Kőre 1981-évi évfolyama. A Nostromo a lengyel származású kiváló angol regényíró talán legizgalmasabb műve, mindenesetre egy válságos civilizációs korszak időtálló ábrázolása, sokak szerint egyenesen a század legjelentősebb angol regénye. A regény története egy fiktív dél-amerikai köztársaságban játszódik rengeteg szereplővel: spanyollal, olasszal, indiánnal, félvérrel. Középpontjában egy ezüstbánya áll, amely befolyásolja az egész ország életét, lélekpusztító hatással van a regény minden szereplőjére. Paul Celan korunk egyik legnagyobb német lírikusa volt. Életének és költészetének útja korai véghez, tragikus elnémuláshoz vezetett. Életerejét a zsidósors, a második világháború élményeinek emléke szikkasztotta ki: Celan 1970-ben, 50-évesen Párizsban a Szajnába vetette magát. Költészete pedig a fiatalkori színes, dallamos versek után érett korában egyre szűkszavúbb, csupaszabb lett. Verseinek magyar válogatója és fordítója. Lator László írja Celan kései verseiről: „Bele kell nyugodnunk, hogy nem mindig tudunk az értelmükig hatolni. De ha elfogulatlanul olvassuk, többnyire megérezzük a súlyt sötéten fénylő szavaiban." „Két Duna közt állott s földindulási veszéllyel Több ideig megvítt várasnak gyászos e/estét Énekelem ..." „Sírjatok, sírjatok, árvái árusok, liptói szlovákok, messzi tutajosok, mert ha Komáromot mostan meglátjátok, tudom bizonyosan, szomorúkká váltok. " Két régvolt költő, a magyar Baróti Szabó Dávid és a szlovák Štefan Korbei’ énekli és siratja igy az 1763-ban négy nap és négy éjszaka pusztító földrengést átélt Komáromot. Poémájukat most együtt adta ki a Madách kiadó egy karcsú kis kötetben ezzel a kettős címmel: Visszatekintő elmélkedés egy iszonyatos földrengésről — A komáromi földindulásról. Vereség címen a fiatal csallóközi iró, Bereck József új novellái jelentek meg a Madách kiadó gondozásában. Korábbi munkáihoz híven Bereck ezekben az új novellákban is a Csallóköz emberi világából, mindenekelőtt a mai csallóközi falu életéből veszi témáit, a hétköznapok ellentétein, az emberi ütközéseken érzékeltetve az erkölcsi értékek A Magyar—Csehszlovák Történész Vegyesbizottság 1979. évi kassai tanácskozása alkalmával a magyar tagozat tagjaként negyven év eltelte után járt ismét szülővárosában a múlt év novemberében hatvanhat éves korában elhunyt Kemény G. Gábor. Életének ez az eredményekben gazdag negyven éve mégsem a távoliét, hanem a legszorosabb szellemi együttműködés, illetve együttgondolkodás jegyében telt el. A Duna táji nemzetiségi kérdés kutatójaként a problémakör 1945 utáni periódusában elsősorban közös múltunk elmulasztott, torzóban maradt, elszigetelt vagy éppen elfojtott pozitív próbálkozásainak feldolgozásával járult hozzá a történelmi lecke egyedüli lehetséges, — együttes megoldásához, elutasítva bárminemű nemzeti elfogultságot és kizárólagosságot. „Cáfolhatatlan tanulsága történelmünknek, mint minden szabadságszeretö nép történetének : ahányszor eltávolodtunk a haladó gondolat tiszta ideáljaitól, annyiszor tettük kockára nemzeti létezésünk biztos alapjait. Ezért mondhatjuk, hogy a hazai nemzetiségi kérdés története nem annyira az együttélő népek, mint inkább a haladás híveinek és ellenfeleinek mérkőzése volt az elmúlt másfélszázad folyamán s mindkét táborban voltak magyarok és másajkúak" — írta A magyar nemzetiségi kérdés története címmel megjelent munkájának előszavában 1946- ban. A hatalmas tényanyagot összegyűjtő és rendszerező kutató szobrát róla mintázhatták volna. S hogy az irdatlan cédulatömeg közt mégsem vált világtól elvonultan dolgozó szobatudóssá, sok-sok hálás tisztelője és tanítványa bizonyíthatja: tudományos útmutatásai, könyvtárosi szolgálatai, kifogyhatatlan munkakedve és bizarr anekdótái mindig is figyelmes hallgatóságot vonzottak. A terjedelmes életmű gerincét az Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában 1867—1918 című forrásgyűjtemény öt megjelent kötete alkotja. A rendkívüli alapossággal szerkesztett munka bemutatja a kiegyezés korának pozitív nemzetiségi törvénytervezeteit, illetve KÖZÖS DOLGAINK KUTATÓJA Kemény G. Gábor 1915—1981 a sok tekintetben korát megelőző 1868. évi magyarországi nemzetiségi törvényt. Levéltári és sajtóanyag alapján követi nyomon a kettős Monarchia nagyhatalmi díszleteitől és csalfa távlataitól arányérzékét veszítő hivatalos magyar uralkodó osztály mindinkább rövidlátó nemzetiségi politikáját és a nem magyar nemzetek képviselőinek legtöbbször hasonlóan elfogult válaszlépéseit. A hatalmas munkában mindvégig külön hangsúlyt kapnak a közeledési kísérletek és a nemzeti megbékélésért dolgozó politikusok akciói. Ez utóbbiak közül Mocsáry Lajosnak, a magyar függetlenségi politika eredeti céljai mellett kitartó politikusnak a munkásságát több önálló tanulmányban, könyvben is részletesen feltárta. A Duna táji népek szellemi együttműködését, kapcsolatait hét évszázad írásbeliségének szemelvénygyűjteményében foglalta össze. A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből című válogatás (1962) mindmáig a legátfogóbb — épp ezért, kivált oktatási célokra a legalkalmasabb — forrásgyűjteménye nemzeteink kulturális kapcsolatainak. A Madách Kiadó 1977-ben megjelentette Kemény G. Gábor válogatott írásait Kapcsolatok vonzásában címmel. Itt kell megemlítenünk, hogy a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom mindmáig legteljesebb történeti összefoglalása ugyancsak Kemény G. Gábor munkája volt; 1942-ben Budapesten jelent meg, igy tűnt el egy gonmegörzésének és megújításának elkerülhetetlenségét. A mai szlovák ifjúsági irodalom legjelesebb alkotójának, Klára Jarunkovának legutóbbi művét, a Fekete napforduló című regényét jelentette meg magyar fordításban a Madách könyvkiadó. Klára Jarunková neve több ifjúsági könyve alapján ismert a magyar olvasók körében. Itt most csak arra hívjuk fel az olvasó figyelmét, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, Besztercebányán játszódó regény lapjairól is a fiatal életek és a bensőséges emberi kapcsolatok értő, biztos tollú íróját ismerheti meg. A cseh és a magyar irodalom kapcsolatait elemző dolgozataiból adott ki Jaroslava Pašiaková egy kötetre valót Folyamatos múlt címen. A szerző a Komenský Egyetem magyar tanszékének oktatója, s mintegy két évtizede munkálkodik a cseh-magyar és szlovák-magyar összehasonlító irodalomtudomány terén. A kötet írásaiban elsősorban a cseh és a magyar irodalom két háború közötti avantgardista törekvéseinek párhuzamait vizsgálja, háttérként felrajzolva mögéjük a korabeli világirodalmi összefüggéseket. Ta nulmányainak további tárgyköre az ebben az időszakban megjelenő magyar és cseh irodalmi folyóiratok hídszerepe. (fv) dolat címmel. A korszak kutatói a megmondhatói, hogy e forrásértékű alapkönyv a kor szellemének áldozó néhány kötelességszerü kitételtől és megfogalmazástól eltekintve a két világháború közötti magyar irodalomtörténetírás legfontosabb művei, adat- és szempontgazdag szintézisei közé tartozik. Kemény G. Gábor tudományos tevékeny ségének másik fontos területe a bibliográfia volt. A magyar történeti bibliográfia több alapműve mellett a Magyarországon kívül megjelenő magyar folyóiratok bibliográfiáját is elkészítette. A szocialista országok magyar nemzetiségeinek folyóiratait rendszerező bibliográfia (1974) közel kilencven 1948 után megjelent csehszlovákiai magyar újságot, folyóiratot regisztrál. Ez is jelzi, milyen fontos lenne és milyen nehéz is lesz majd ezt az anyagot nemzetiségi közművelődésünk — hosszabb távon súlyos következmények nélkül aligha nélkülözhető — központi könyvtárában összegyűjteni. A magyarországi nemzetiségtudományi kutatások megújulásának lehetőségét megteremtő bibliográfusi tevékenység további évek fontos munkálatait jelentették a magyarországi nemzetiségekés a Magyarországon kívül élő magyarság kulturális, gazdasági, egyesületi életére vonatkozó írásos anyagot feltáró és összegyűjtő kutatások, amelyeknek elkészült anyagai jelenleg a budapesti Gorkij Könyvtárban tanulmányozhatók. Könyvei ritkán porosodnak polcokon: cédulákkal, jegyzetekkel telírakva állandó munkaeszközként az íróasztal terítékének nélkülözhetetlen kellékei. Kemény G. Gábor munkái egyszerre jelentik a munkaeszközt és a közhasznú ismeretek tárházát — egy szerény élet gazdag termését. Ennek az életnek az értelmét foglalja össze törjiören a gyászjelentés Mocsárytól kölcsönzött mottója, mindenki által megszívlelendő tanulságként: „Nem elég, hogy egymást testvéreknek valljuk, ... szükséges, hogy egymás közt egészen tisztában legyünk." Szarka László 15