A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-06 / 6. szám

Monumentális falkép a sportcsarnok falán A tér közepén a Marktbrunnen (Vásár­­kút), melynek figurája, a fegyverkovács, jelkép is A Thálmann-tér. kár találós kérdésnek, talánynak is megfelelne: Zöld erdőben vörös város, mi a neve, hol van? Csak­hogy nem talány ez, mert Sieg­fried barátommal itt állunk Suhl város egyik terén, a városháza előtt, és annak homlokzatáról ép­pen az előbb olvastuk le ezt a mondatot. — Arra utal, hogy hatvan évvel ezelőtt a Kapp-csoport vezette puccs idején való­ban vörös volt a város — magyarázza —, hiszen a fegyvergyári munkások nem ad­tak fegyvereket a puccsistáknak, a mun­kástanácsok le is verték a puccsot. A zöld erdőről nem kell magyaráznia, hiszen a Thüringiai-erdö egyik legszebb városa Suhl, és különben is: zöldellnek a várost körülvevő hegyek, még a közel ezer méter magas Fichtenberg idelátszó oldala is csupa fenyő, csupa zöld. Eszembe jut, valahol olvastam, hogy már a tizenhatodik században „Európa fegyverkovácsa” névvel illették a várost, a törökökkel hadakozó magyaroknak is készítettek itt fegyvereket. — így is volt — mondja barátom —, nézz csak amoda, a tér közepére, ott a város másik jelképe, a fegyverkovács. Érdekes látvány az 1903-ban épített Marktbrunnen (piactéri díszkúton) álló fegyverkovács-szobor. Aztán azt ajánlja Siegfried, menjünk to­vább, látogassunk el a fegyvermúzeumba. Előbb azonban lejegyzem a városháza homlokzatán olvasható mondat másik fe­lét: die ein zerschossen Rathaus hat. Vagyis kiegészítve: „Zöld erdőben vörös város, amely hozzáillő városházával is ren­delkezik." Útközben meg azon gondolko­zom, hogy milyen furcsa is a barátom, neki a vörös város, a vörös városháza tetszik, mégis a fegyvermúzeumba visz, ahol persze majd a militarista német szel­lem bizonyítékaival találkozunk. Mogor­ván hallgatom előzetes tájékoztatását: a Német Demokratikus Köztársaság egyet­len ilyen jellegű múzeuma ez, az 1650-ben épült, favázas egykori Malátaházban. És már járjuk a termeket. Micsoda fegy­verek! Törököket öltek ezekkel. Amazok­kal meg protestánsokat. A vadászfegyve­rekkel halomra ölték a nyulakat, őzeket. Nem tudom, hogy mi van velem: nézem, nézem a fegyvereket, és egyre gyűlölete­sebb a háborúra gondolni. Figyelem, le­sem a többi látogatót. Megpróbálom ar­cukról leolvasni a gondolatukat. Komorak Cégérek a Steinweg utcán 16 mmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom