A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-06 / 6. szám
A mezőgazdaság korszerűsítésével, nagy teljesítményű gépek munkába állításával falvainkban egyre több munkaerő szabadul fel. A szocialista társadalom egyik jellemzője a nők egyre nagyobb mértékű munkavállalása. Foglalkoztatásuk megkívánja az új munkahelyek létesítését. A bratislavai cérnagyár fejlesztési terve is a vidéki asszonyok, lányok foglalkoztatását tűzte ki célul. A véletlen úgy hozta, hogy lllésházán (Eliašovce) felépült az új iskola, így felszabadult a régi iskola épülete, s ebben létesítette aztán a bratislavai cérnagyár illésházi üzemét. 1971. december 13-át mutatott a naptár, amikor Molnár Borbála, a kihelyezett üzem első betanított munkásnője és még 35 ember megkezdte a termelést. Azon a napon kezdett először pörögni az orsó, szaladni s olykor szakadni is a szál lllésházán. Szerencsére „bírták cérnával", így tíz év elteltével jogos büszkeséggel ünnepelhettek, s bizakodva tekinthettek a jövőbe. Azóta befejezés előtt áll az üzem építésének, bővítésének második szakasza, s a harmadik szakasz tervei is biztatóak. Az első napokban az itteni gépeket kiszolgáló emberek közül már csak tízen maradtak hűek a textiliparhoz, de rájuk mindig számíthatnak. Pontos, megbízható munkájukat „Az üzem kiváló dolgozója" címmel és ötszáz korona pénzbeli jutalommal értékelte az üzem vezetősége. Ipart telepíteni falun nemcsak azt jelenti, hogy munkába állítják a gépeket, hanem azt is, hogy megkezdődik a gépeken dolgozó emberek tudatának átformálása. Ez utóbbi pedig szintén nagy feladat. Az évszakhoz, az időjáráshoz igazodó megszokott munkarendet felváltotta az akkor félautomata, mára automata gépek másodpercnyi s milliméteres szigorú pontossága. A természettel, a földdel vívott mindennapos harc megedzette, szívóssá tette az illésházi s a környékbeli embereket. E tulajdonságuknak köszönhető, hogy igazodni tudtak a megváltozott körülményekhez, kezdeményező munkakedvük pedig eredményt hozott: az eltelt tíz év alatt nyolcszor nyerték el a vállalat vándorzászlaját. Az illésházi üzem szakszervezeti bizottságának elnökétől. Bőgi Mártától megtudtam, hogy tagjaik rendszeresen megvitatják a felmerülő problémákat. Szakszervezeti üdülői és fürdőbeutalók juttatásával, közös kirándulásokkal teszik kellemessé a szabadság, a pihenés napjait és segítik a betegek gyógyulását. A szocialista munkaverseny is mély gyökereket eresztett az üzemben a tíz év alatt. Jelenleg hét kollektíva versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért. Az első brigád, amely Julius Fučík nevét vette fel, már 1973-ban megalakult, Mihálik Rozália vezetésével. Most Letusek Mária az ezüstjelvényes brigád vezetője. Legutóbbi kötelezettségvállalásukban a százszázalékos minőségi munka és a norma maradéktalan teljesítése mellett 220 kilowattóra villamos energia megtakarítását is célul tűzték ki. Sikereik, példamutatásuk további brigádok megalakítására ösztönözték társaikat. 1977-ben újabb négy kollektíva alakult s tagjaik semmiben sem akarnak lemaradni, eredményeik alapján megkapták a bronzjelvényes brigád címet. Az egyiknek, a Győzelmes Február nevet viselő brigádnak volt tagja Vass Júlia, aki szintén az alapítók közé, a törzsgárdához tartozik. Kezdetben gépen dolgozott, most az orsózott cérnát csomagolja. Megkérdezem tőle, állásban volt-e a cérnagyár itteni üzemének megalapítása előtt? — Természetesen, én is mint abban az időben a legtöbb asszony, lány, nálunk, a szövetkezet kertészetében dolgoztam. Azt a munkát is szerettem, de itt jobb. Ez a munka könnyebb, egészségesebb, nem kell szenvednem az időjárás viszontagságaitól. — Talán szokott otthon varrogatni, hogy volt már gyakorlata a cérna használatában ? — Ugyan, legfeljebb gombfelvarrásra használok odahaza cérnát. Beszélgetnék még Vass Júliával, de feszengve ül a székén, minden mondat után sietve feláll. Hiába, a teljesítmény, az teljesítmény! A Vladimír Remek nevét viselő szocialista brigád tagjaként százszázalékos munkateljesítményt vállalt, s naponta 3510 orsó ötszázas Nora cérnát kell becsomagolnia. Másik beszélgetőpartnerem Vígh Rozália. Példaképül szolgálhat minden aszszonynak. Szorgalommal, értelemmel, kitartással akár felsőbb iskolai végzettség nélkül is lehet milliós értékek felelős raktárosa az egyszerű falusi asszony. — Nekem, a lehető legjobbkor jött a gyáralapítás. Szintén az elsők között vállaltam itt munkát. Akkor, harminc évesen, kis gyermekeim mellett nem vállalhattam olyan állást, ahová autóbusszal kellett volna bejárni. Nagyon rossz az autóbuszösszeköttetés, az utazás innen, lllésházáról. Tanult szakmám nem volt, de dolgozni akartam. — Hogyan kezdte? — Az ötven-, illetve száz méter hosszúságú cérnát orsózó gépen kezdtem, azután muliné fonalat gyártottunk, majd hat évvel ezelőtt raktáros lettem. — Milyen itt a kereset? — Ezerötszáz-ezerhatszáz korona között mozog a tiszta havi bérem, attól függően, hány munkanap van a hónapban. — Mi az, amiért felel? — Mindenért, ami bejön vagy kimegy. Nemcsak a gyártáshoz szükséges alapanyagért, hanem a kiegészítőkért is. Ha nem adnám le a megfelelő kimutatást, leállhatna a termelés. Nagyon oda kell figyelnem, hogy ilyesmi ne következzen be. — A leltár szerint — kapcsolódik a beszélgetésbe Jaroslava Ághová üzemmérnök — két-három millió korona értékű áru fordul meg havonta Vígh Rozália kezén. Az üzemben uralkodó légkör, hangulat jellemzője a családiasság és a testvéri egyetértés. A 154 dolgozó többsége magyar, de van aki csak szlovákul beszél, és a mérnöknő anyanyelve cseh. Mégis megértik egymást. Azt is nehéz lenne eldönteni, ki tanult meg többet a másik anyanyelvén. A dolgozók többsége nő, ebből természetszerűen adódnak az olyan sajátos gondok, mint például a gyermekek betegsége miatti hiányzás, mert kevés az óvodai férőhely, bölcsőde pedig egyáltalán nincs. Bár a nők létszámbeli fölénye és a munkában való helytállásuk vitathatatlan, azért a férfiakról, a gépek karbantartóiról, javítóiról is elismerően kell szólni. Sztranovszky József 1972-től Kiss Ernő 1973-tól dolgozik az üzemben. Hogy milyen jó szakemberek, arról akkor győződhetett meg mindenki, amikor üzembe állították az új, automata gépeket. Rövid idő alatt kiismerték a gépek bonyolult szerkezetét, főleg Kiss Ernő jeleskedett. Sztranovszky József pedig szinte ezermester. Mindenhez ért, bármit rá lehet bízni. De a többi férfi is bőven kivette részét még az olyan munkákból is, amelyeknek elvégzése nem tartozik közvetlen feladataik közé. Ilyen volt például az üzem kerítésének elkészítése. Hogy mennyi betont kevertek s építettek be, azt csak az tudja pontosan, aki a nyilvántartást vezeti. Felépítették a mázsálót, megcsinálták ennek tetejét — s még sorolhatnám tovább ... Még Marek Škula, az üzem akkori felelős vezetője sem restellte magát, beállt betonozni, ha a helyzet úgy kívánta. Öt éve volt itt vezető, s ez alatt sokat fejlődött az üzem. Az alapítás évéhez viszonyítva a dolgozók száma megötszöröződött, az üzem teljesítménye pedig több mint a kétszázszorosára növekedett. Nemrég Vladimír Klábeneš textilmérnököt nevezték ki az üzem élére, de ottjártamkor nem volt szerencsém, így nem kérdezhettem meg tőle, milyen tervekkel lát munkához. Reméljük, a következő tíz esztendő is éppen olyan sikeres lesz, mint az eltelt tíz év volt, s így hallunk még róla és az illésházi üzem többi dolgozójáról. FISTER MAGDA KONTÁR GYULA FELVÉTELEI ?vV m
