A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 5. szám
Tárgyak és történelem Útközben Szalka (Salka) felé a falusi tájházak rendeltetéséről elmélkedtem, s úgy képzeltem, következtetéseim summáját is beleszövöm majd e bemutatásba. A későbbiekben aztán mégis elhessegettem ezeket a gondolatokat — mondván, nem való az efféle töprengés egy leíró jellegű rovatba. A Szálkán látottak-hallottak azonban megakadályoztak abban, hogy az e helyen megszokott hangnemben szóljak a „tájházról". Elsősorban azért, mivel tájház — nincs. Amikor, néhány hónapja, a fényképfelvételek készültek, még együtt volt az anyag; időközben azonban az épület tulajdonosa (ugyanis a néhány lelkes gyűjtő csak kölcsönbe kapta a házat) újra igényli azt — lebontás céljából. Zajlik az élet: modern otthont kíván építeni. Érthető. És most mi legyen az 1975 óta gyűjtött, ezen a helyen 1978-tól fölhalmozott tárgyakkal ? Botlik Antalné, az általános iskola igazgatóhelyettese, az egész gyűjtőtevékenység fő mozgatója meglehetősen tanácstalan ebben a helyzetben. A helyi nemzeti bizottságnak ugyanis „nem áll módjában" helységről gondoskodni a gyűjtemény számára, így az egyes tárgyak („tisztaszoba"-belső. viseleti darabok, kerámia, a kenderfeldolgozás eszközei stb.) lassanként visszavándorolnak régi tulajdonosaikhoz, további megőrzés céljából; illetve az egyes áldozatkész gyűjtők (Molnár Mihályné, Horváth Tiborné, Magyar Pálné) otthona biztosít ideiglenes helyet nekik. A 7. ötéves terv végéig át kell hogy adják Szálkán az általános iskola új épületét, ami a régi tehermentesítését jelentené. Ide kerülhetne aztán a helyi népkönyvtárral együtt ez a néprajzi gyűjtemény is. Csak éppen az a kérdés, mennyire viselik el ezek az amúgy is eléggé rozoga tárgyak az újabb négy esztendős (?) „hercehurcát"?! És mi lesz azokkal, amelyekre ezidáig rá sem akadtak a gyűjtők? „Nem merjük folytatni a kutatást, hiszen a már meglevő tárgyainkkal is borzasztó problémák vannak" — mondja csüggedten Botlikné. Csak a kérdőjelek szaporodnak ... Szálkát elhagyva, az autóban tehát megint csak fölbukkan: mégsem lehet a megszokott ismertetést írni erről a „tájházról". E rovat célja ugyanis valami olyasmi: fölhívni a közvélemény figyelmét a vidéki, mindenki számára hozzáférhető gyűjteményekre. Tehát bizonyos mértékben bekapcsolni őket a turistaforgalom vérkeringésébe is. Hát én nemigen mernék most senkit Szálkára csalogatni! Illetve: a „megszállottak" csak jöjjenek! Botlik Antalnét vagy a másik három lelkes gyűjtőt fölkeresve szíves, értő kalauzra lelnek. És ha nem is egy helységbe összegyűjtve, de azért van mit megnézni Szálkán! LISZKA JÓZSEF A fényképek a régi ..tájházban" készültek. Akkor még együtt volt a gazdag anyag. 24
