A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-19 / 51. szám

Következő számunk tartalmából: EGY ÉV A NAGYVILÁGBAN Mács József: FALUSI HISTÓRIÁK Miklósi Péter: MELÓDIA '81 SZILVESZTERI TARKA-BARKA Tamara Wagnerová: A TOPLITZI-TÓ TITKA Lacza Tihamér: AZ ELRABOLT TUDOMÁNY A HÉT NAPTÁRA 1982 Címlapunkon M. Borsky. a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336-686 főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p. Koéice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Hegedűs Dénes főagronómus bajtai születésé és lakosú. A Virágzás Egységes Földmüvesszövetkezet három község földjét egyesíti, központja Garamkövesden (Kamenica nad Hronom) van. Az irodában beszélgetek a föagronómussal. Arról, hogy szőlő, gyümölcs és zöldség képezi a több mint ezerötszáz hektáros szövetkezet fő jövedelmi forrását. Sajnos, a szőlőtermés nem volt. jó az idén, a kertészeti növények közül viszont a hagyma és az alma nagyon jó termést adott. Tizenkét hektáron termesztenek almát, s elérték a 200 mázsás hektáronkénti hozamot. A felvásárlás megtörtént, az érsekújvári konzervgyár és a zöldségfelvásárló üzem terven felül is vett át gyümölcsöt. Mi hát a bosszúság a Duna-menti faluban és környékén, amely nyugtalanítja s olykor idegessé teszi a szövetkezet vezetőségét? Hegedűs Dénes nem gondolkodik sokáig a feleleten. Abból indul ki, hogy az eredmények még jobbak lehettek volna, ha a kukorica betakarításába és az almaszedésbe nem „segítettek" volna be a helybeliek és a környékbeliek, ha nem tekintenék közösnek, ami a szövetkezeti tagoké. Mert mi is történik tulajdonképpen? Beérik a kukorica, s jönnek a párkányiak és mások, és hordják haza főzni a zsenge kukoricát. A zsenge csöveket maguknak, az éretteket az állatoknak, ök se maradjanak ki a jóból. A szegény csősz (mezöör) nem győzi elriogatni a dézsmálókat, s még csak nem is lövöldözhet a levegőbe. E tekintetben sem a mezőőr, sem a szövetkezet vezetői nem tudnak mihez kezdeni, képtelenek szót érteni a dézsmálókkal, mert csak látják őket, soha nem érik utol. A dézsmáló embernél még nagyobb boszszúság a dézsmáló, kártevő liba. A helembai részleg tízhektáros dűlőjébe Magyarországról járnak át a libák. Mert hogy az ottani föld termése nekik nem olyan jó. Válogatnak, tiltott határátlépésre adják a fejüket, jönnek át az Ipolyon a helembai határba. Előfordul, hogy 2—300 liba úszik át az Ipolyon, a határőröket is elrettentöen. Ipolydamásdról érkeznek a határátkelő-állomásokat nem ismerő, turizmust kedvelő libák, és mintha kiiskolázták volna őket, messziről megismerik a fináncot, a mezőőrt, a lesbe álló szövetkezeti vezetőket, és zsupsz bele az Ipolyba, máris a másik oldalon vannak. A Magyarországról az Ipolyon átúszó temérdek sok libával Gyuricsek Lajos helembai mezőőr viaskodik a legtöbbet. Vajmi kevés eredménnyel. Bottal jár a már emiitett tizhektáros dűlőbe, semmilyen más felszerelése nincs, s a libák eszes állatok, tudják, hogy bottal nem lehet közéjük lőni. A helembai libák sem jobbak. Gazdáik sem. A vezetőség pár éve befogott két tilosban járó libát, s hangosanbeszélön keresztül kérték, jelentkezzen a gazdája. Két napig etették, itatták a libákat a szövetkezetéből, felügyeltek rá, teljesen hiábavalóan. Gazdája nem jelentkezett. Vesszen inkább a liba, a becsületen nem eshet sérelem. A vezetőség végül is úgy döntött, hogy szélnek ereszti a libákat, mert ha netán elpusztulnának, ők kerülnének bajba. A szövetkezet háromszázhúsz tagjának 1900 korona a tiszta havi átlagjövedelme. Nagy az iparkodás, s hogy ezt példával is bizonyítsa Hegedűs Dénes, a nyolcvanhektáminden utcájában, a libák azonban semmibe vették az igyekezetüket, nap mint nap bepiszkították az emberi kéz alkotását. A hnb többször is ellenőrizte, kik engedik az utcára a nagyhangú és illendőséget nem tudó gágogókat. Olyankor álltak lesbe a libákra, amikor este jöttek haza a Garamról. Nem volt haszna a razziának. A hnb a libákat leste, a libatulajdonos pedig a hnb-t a kapu mögül. Míg a hnb ott volt, a gazda nem engedte be a libáját. — Nem itt laksz most te, kedves jószágom — mondta a gazda a libájának és tovább hajtotta a kapujától. — Addig nem vagy az enyém, amíg a hnb itt van! Körülbelül hatvan-hetven libát tart öt-hat garamkövesdi család. Csökken a számuk erősen, portalanították a közöket s a libákat már nem lehet az utcára kiengedni. Vége a libaszabadárénak. Így is okoznak még bajt. Hegyoldalon, hegy alatt a házak, kitünö terep a repüléshez. Nekiiramodnak a partról és repülnek a házak fölött. Este, rádiózás, televíziönézés idején. Egyik-másik alacsonyan ros cukorrépa betakarításának napjaiból hoz fel példát. Háromsoros tejelővel és kiszántóval dolgoztak a traktorosok, akiknek naponta két hektárt répát kellett fejelni és kiszántani. Amit ezen felül csináltak, azért már jutalmat kaptak. A traktoroknál az üzemanyag, a traktorosoknál a jutalom a hajtóerő. így történhetett meg, hogy amikor Bogdáni Vilmos traktorista fejelője elromlott, társa. Újvári József, a kiszántó mérgesen rászólt Bogdá nira: — Iparkodj! — Nem tehetem, rossz a fejelő! — Akkor is menj, mert összegyúrlak! Ismét a libákra terelődik a szó. De már Stugel Jánosnál, a helyi nemzeti bizottság titkáránál. Autószerelőnek tanult ki, évekig a szövetkezetben volt szerelő és fögépesitö, 1973-tól titkár. Szerinte a liba a helyi nemzeti bizottságnak is galibát okoz. Közös erőfeszítéssel járdát építettek Garamkövesd Molnár János felvétele 9