A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

kor mellékszereplök nélkül zajlott le a „dráma" (tragikomédia?), mégpedig midőn Casanova tulajdonképpen nem is létező sírjához utaztam a csehországi Duxba (Duchcov), s a Cesky dúm nevű szállodában foglaltattam magamnak szobát éjszakára. Noha már sötétedéskor érkeztem a városkába, gyorsan ráakadtam a szállodára, amely azonban annyira kihalt volt, hogy talán még egy szörnyetegnek is megörültem volna, csak találkozzam már valakivel az üresen kongó falak között. Hogy az összes bejárható helyet bejártam, az illemhelyen kötöttem ki, ahol — midőn megpróbáltam a rozoga tartályból vizet „fakasztani" — a víz nem oda ömlött, ahová kellett volna, hanem egyenesen a fejemre. Miután ilyeténképpen akaratlanul is lezuhanyoztam, elhatároztam, hogy más szállás után nézek, s nem is éppen hosszú bolyongás után eljutottam a városka főterén ékeskedő — kívülről meglehetősen mutatós — Méstsky hotel nevü szállóba, ahol legnagyobb örömömre már „személyzetet" is találtam, s kezdtem volna megnyugodni, amikor kiderült, hogy a szo-ÉV rBEN bám ajtaja alig zárható, a csillárból hiányzik a villanykörte, az emeleti folyo só végén pedig ajtót sem kell nyitnom, egyenest az udvarra léphetek, ha történetesen arra keresnék valamit. Miután predig mindezt felfedeztem, no meg azt is, hogy más lakója nincs a szállodának, feltűntek az ajtónyílásban ama bizonyos árnyak, amelyeket talán — ennyi riasztó felfedezés után — már csak én képzeltem magam elé. A furcsa, azóta sem hallott hangú madarak éjszakai zenebonáját — amely leginkább fel-feltörő síráshoz hasonlított — azonban nem csak kitaláltam. Eddigi életemben egyébként ez volt az egyetlen éjszaka, amikor felöltözve és egy — a kezem ügyében tartott — bicskával aludtam. A szóban forgó szálloda egyébként rendkívül olcsó, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom az arra járó turistáknak. Az utóbbi három-négy évben már elég keveset utaztam, 1978-tól ugyanis a Hét irodalmi rovatát szerkesztettem, ez a tevékenység pedig megkövetelte, hogy minél többet tartózkodjam a szerkesztőségben. Ebben az időben ismerkedtem meg a csehszlovákiai magyar irók-költök zömével, s szereztem nélkülözhetetlen tapasztalatokat jelenlegi munkámhoz, melynek során mindig számithatok a volt kollégák, a Hét szerkesztőségében dolgozó irók-költök, elsősorban Ozsvald Árpád, Lacza Tihamér, Keszeli Ferenc és Mács József segítségére, akik Írásaikkal nagyban hozzájárulnak az Irodalmi Szemle egyes számainak megalkotásához, s akiknek ezért itt és most, ezúton is köszönetet mondok. VARGA ERZSÉBET AZ ÍRÓ „ ÖNMAGÁT " ÍRJA Duba a legsokszinűbb, legsokarcúbb írója a szlovákiai magyar irodalomnak. Sokszínűsége elsősorban a különböző műfajok váltogatásából ered. amelyek megszabják a művek tematikáját, eszmei-gondolati irányát. Humoros írások, elbeszélések, regények követik egymást de megtaláljuk müvei közt az esszét és szociográfiát is. Irodalmi kalandozások, vagy kalandozások az irodalmi műfajokban, izgalmas kísérletek ás elismerést hozó beteljesülések — jellemzik Dubát az intellektus állandó mozgása, helyváltoztatása, s végső fokon valamilyen szintézis megteremtésének a vágya és akarása. Hogy ez a szintézis mennyire sikerül neki, nem tudhatjuk, hiszen a humorista Duba alig érinti a regényíró Dubát Az indulati, szemléletbeli vagy az erkölcsi elemek külön-külön világot építenek, alkotnak Duba humorában és regényeiben. Következésképpen a humorista Dubát alig fedezhetjük fel a regényíró Dubában. Mégis, mi lehet közös a két műfajban? Elsősorban a humanizmus, valamilyen igazság kimondásának súlya és érvénye. Duba nagy regénye, az „ívnak a csukák" egy Garam menti kis falu népének hétköznapjaiban a második világháborút és a háború utáni éveket jeleníti meg, a tragédiákat és reménységeket két világ határának ellentmondásait. A regény cselekménye az „Örvénylő idő" című műben folytatódik. Beszélgetésünk tárgya tulajdonképpen ez a könyv, amely jövőre jelenik meg a Madách gondozásában. Az írótól kérdezem : Társadalmi vagy történelmi regényről beszélhetünk e művekkel kapcsolatban? Vagy mind a kettőről? — A realista regény valóságlátásának jellegéből következően mindkettőről. Hiszen ez a regényem is a szlovákiai magyar nemzetiség fejlődésének kérdéskörét vizsgálja, annak szűkebb közösségi sajátosságait jeleníti meg, s közben természetesen a történelmi láttatás igényével, a csehszlovák társadalom háború utáni alakulásán belül és annak egységében, a nemzetiségi történelem megkörvonalazását célozva. Ebből pedig két dolog következik. Van sajátos nemzetiségi társadalomtörténetünk. A dél-szlovákiai sors, a Garam menti néptörténelem alkalmas és méltó arra, hogy irodalmi művek tárgya legyen. De nemcsak tárgya, hanem megtermékenyítő közege is az irodalmi gondolkodásnak olyan értelemben, hogy az iró alkotómunkája során helyi jellegű, de általános érvényű humánumeszményt fogalmazzon meg, amellyel a nagyobb népközösségek kultúráját is gazdagíthatja. — Mi indított e regény megírására ? Az átélt események ösztönző ereje, a vallomástétel vágya vagy egyszerűen a gyakorlati íráskényszer, amely előremozdítja az írót? Úgy értem, egyszerűen megtervezed a könyvedet mint a mérnök a házat, vagy valamilyen belső erő indít cselekvésre, esetleg komoly etikai meggondolások? — Részeire bontod, amit én egészében, egységében ének. A regény, de mondhatnám így is: regényeim! — megírására mindhárom ok késztetett amelyeket megjelöltél. S mellettük természetesen még más okok is, de maradjunk ennél a háromnál! Az „Örvénylő idő" c. regényemben természetesen sok a saját Beszélgetés Duba Gyulával az „Örvénylő idő" című új könyvéről tapasztalat személyes élmény, de még több azoknak az élményeknek a közvetlen megtapasztalása és átélése, melyeket hozzám közel álló emberek éltek meg. Róluk, a sorsukról vallani számomra tudatos vállalkozás De természetesen nem a megtörtént dolog szintjén, eseményeket mondva el, hanem áttételesen és általánosítva, hogy a mű a nemzetiség egészének életére legyen jellemző. A saját élmény inspirál, de művészileg csak kiszélesítve és árnyalva igaz mintegy elvonatkoztatva a vallomástevő személyétől. Ez az elvonatkoztatás lehetne az, amit te megtervezésnek nevezel. Különben az az érzésem, hogy minden modern prózaíró jelentős mértékben önmagát írja, de az elvonatkoztatás különböző fokain. Önmagát írja azért is, mert az ábrázolt életvalóságot át kell éreznie, meg kell élnie, hogy hiteles legyen. Ez pedig azt jelenti, hogy vele is megtörténhetett volna, sőt a tudatában meg is történt S végül az etikai meggondolás ténye is helytálló, mert a regény végül is azt a kérdést próbálja megválaszolni, hogy a benne levő életnek, sorsoknak és történelemnek mi az értelme, emberi jelentősége, közösségi értéke. — Az „Örvénylő idő" főbb vonásokban mit mond az olvasónak ? — A könyv az „ívnak a csukák" cimü regényből már ismert, képzelt Garam menti falu. Füzesnyék háború utáni történelmének folytatását jeleníti meg 1948 őszétől kezdődően 1967 tavaszáig. Tehát majd két évtizednyi történelmi korszak jellegét vizsgálja, s ezen belül is a magyar iskolák indulását, a szövetkezetesítés belső ellentmondásait s a belőlük való kibontakozást, a személyi kultusz ellentmondásait és feloldódását a falu világának fokozatos átalakulását Az előző regény három kamasza felnő közben, az akkori felnőttek pedig megöregszenek és meghalnak. S az élet megy tovább, ahogy a mondás tartja, de a múlt nem tűnik el nyomtalanul, mert a fiatalok tovább éltetik a múlt emlékét ahogy az élet folytonossága és a népközösségek jövőakarása megköveteli. — Mostanában sokat vitatkoznak azon az írók és kritikusok, hogy az ifjabb írónemzedék tagjai szegényebbek élményekben. mint az idősebbek, akik átélték a háborút és az utána következő mozgalmas éveket. Te hogyan látod e kérdést, illetve mit gondolsz róla ? — A nemzedéki élménykör döntően befolyásolja az ember — esetünkben az írói — életérzést, de természetesen nem alakítja kizárólagosan, mert mi sem kézenfekvőbb annál, hogy a tudatot a jellemet'a másoktól — elsősorban a szülőktől — átvett és közvetve tapasztalt tanult élmények is formálják. Mondhatnám úgy is, hogy nemcsak a megélt élet alakit bennünket hanem a történelem is, a múlt melyet az anyanyelv és a nemzetinemzetiségi kultúra közvetít s amelynek tanulságai értelmezik mai dolgainkat Nemzedéki élményeink bizonyára különböznek, hiszen a mi életünkre az első köztársaság emléke, a háború, az utána következő évek, a szocialista kibontakozás, s a benne való aktív részvétel a jellemzőek, míg az utánuk következő ifjú nemzedékek beleszülettek abba a helyzetbe, amelyet mi alakuláséban éltünk meg. De ez nem jelenthet élményszegénységet. csak másféle, más előjelű élménygazdagságot másnemű drámaérzetet a miénktől eltérő valóságlátást Ennek a fiatalos, fiatalabb írói életérzésnek talán éppen az lehetne az előnye, hogy az élet drámaiságát és a létkonfliktusokat nem megrázó kataklizmák és korfordulók vagy sorsfordulók látványos tragédiáin át szemléli, hanem a nyugalom és béke állapotának mindenképpen „emberibb", de nem szükségszerűen kevésbé drámai esetein keresztül. — Manapság divatosak a tényregények. dokumentumregények, memoárok.' Valamiképpen a te regényeid is találkoznak-érintkeznek ezekkel a meghatározásokkal, illetve műfaji sajátosságokkal. — Igen. Mintha az emberiség egyre inkább a tényekre lenne kíváncsi és nem a feltételezésre, a lehetségesre, a fikcióra, vagyis az érdekli, ami volt, ami van és ami lesz De objektív igénnyel, a tények szintjén. A mai ember tudni szeretné, mi történik vele ? Az én könyveimben a tények, az igaz emlékek, a tárgyak és tárgyi részletek egyfajta valóságmentést is jelentenek, hiszen a falu átalakulásával tényleg egy világ vész el, a régi parasztvilág. Közhely ez már ma, de ugyanakkor kulturális mozgatóerő is. Tapasztalhatjuk a tájházak és falumúzeumok kultuszát, a néprajzi gyűjtésnek, kutatómunkának hatalmas intenzitását Az emberi meg akarja menteni a múltját amelyet a könyörtelen civilizációs változások elragadnak töle, ha nem vigyázi — E két elkészült regényed egy harmadik megírására következtet. Trilógiában. hármas regényben akarod befejezni művedet? — Amikor az „ívnak a csukák "-ba belefogtam, még a második kötet megvalósulásának igényét sem éreztem. Egyszerűen meg akartam írni a háború utáni évek történetét három Fiatal parasztfiú életén, gondolkozásán, különböző kalandjain keresztül. Amikor a könyv kész lett, akkor döbbentem rá, hogy a folytatást is meg kell írnom. Most amikor megírtam az előző regényem folytatását az „Örvénylő idő"-1 szinte törvényszerűen következne a harmadik kötet amelyet hiszem, ugyancsak meg fogok írni. Persze ez még olyan terv, amelynek realizálására inkább csak elképzeléseim és élményeim vannak, de amelynek megvalósításához még sok konkrét adatot, elképzelést, formai ismeretet kell gyüjtenem, mert szeretném, ha ez az esetleges harmadik regény nemcsak a befejezése, hanem a betetőzése is tenne ennek a regénytrilógiának. Beszélgetett: DÉNES GYÖRGY 1 r