A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

OZOGANY ERNŐ A mágus A városka apraja-nagyja a kultúrház körül tolongott. Este nyolckor Tino a híres bűvész tart előadást, aki a tévében is szerepelt már néhányszor, de a laposváriak szemében jóval súlyosabban esett latba, hogy a nemzetközi hírnévre szert tett komédiás a helyi hentes sok évvel ezelőtt elszármazott fia. A kíváncsiskodók irigykedve bámulták a jegyre szert tett szerencséseket, meg-megújuló rohammal próbáltak bejutni a nézőtér két oldalán húzódó széles lépcsősorra. Az utolsó pillanatban a kultúrház.igazgatója megkönyörült rajtuk, fittyet hányva az előírásoknak félóron beengedte mindazokat, akik talpalatnyi helyet találtak. Elégedetten dörzsölte a kezét; ez a bevétel az ő zsebébe vándorolt. Tino óriási sikert aratott. A közönség le sem akarta engedni a színpadról. Többször is megismételtették vele egyik1 kedvenc számát, amelyben a színpadra felhívott húsz embert tüntette el. A sikert csak fokozta az előre jól kiszámított ötlet: csak nőket hívott a színpadra. A közönség soraiból a férjek bekiabáltak: Csak vissza ne varázsold! Az előadást követő bankettet a helyi szövetkezet rendezte. Disznót vágtak, két hordót csapra ütöttek. Mindenki ott volt, oki csak valamit számított. Még Tino szüleit is meghívták. A pohárköszöntők után, amikor már emelkedett a hangulat, a terem egész hosszában megterített asztalkígyó vendégei kis csoportokra bomolva énekelni kezdtek, Kovács Jóska, a szövetkezeti elnök Tino mellé telepedett. - Te Péter - Mészáros Péter volt Tino becsületes neve —, nem gondoltál arra, hogy hazagyere? Tino felvonta a szemöldökét. - Már eszembe jutott. De mit csinálhatnék itt? Kultúrműsort? - Hót... — mosolygott Kovács hatalmas bajsza alatt. — Úgy hallottam, hogy annál az eltüntetési jelenetnél a szereplők a színpadon maradnak. Illúzió az egész. Manipuláció. Tino összeráncolta a homlokát. - Ne haragudj, de szakmai fogást nem árulhatok el. Csáky Károly NOVEMBERI MEDITÁCIÓ nem gyújtok gyertyát fölöttetek de rátok gondolok minden sötétben megidézem magamnak lelketeket mert lehelni akarok a kőbe társat keresni a télben a poron meg a sáron már túljutottunk visszafojtott lélegzetek ideje lejárt menni és hinni kellene hát újra hogy ti is feltámadhassatok bennünk 10 Molnár Imre J. A. ÖRÖKÉBEN (itt ülök csillámló sziklafalon) Szaladó kék villám a fenyvesek felett, micsoda nász, micsoda nép riadt álom emel az egek sarkáig, arcom hajnalodik, szememben fény. Piros neszek kísértik délben is a rétet, elsüllyedt falvakból szabadultak elő. Riadt fák lombjában hintázó szelek bokorkezek, sanyar fűvé szikkadt erő. Elátkozott tündérek sírnak a földben. Mesékre, kincsekre rászakadt a múlt, a nép babonázott körmenetben rohan lelkük mély kút, fejük felett kongó vörös harang.