A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

A Csemadok életéből A CSEMADOK rimaszombati (Rim. So­bota) helyi szervezetének mintegy nyolc­száz tagja van. Munkánk sokrétű: köz­művelődés a Tompa Mihály Klub kere­tében, határainkon túl is ismert a Gö­mör énekkar, újra felébredt a Gömör tánccsoport, rendszeresen bemutatókat tart a színjátszó együttes. Az elmúlt négy év alatt sok probléma megoldá­sóval sokkal több sikert mondhatunk magunkénak. Konkrét példa is akadna jócskán, de csak néhányat említek. Drobka Géza vezetésével a színjátszók mintegy huszonhatszor szerepeltek közön­ség előtt és sorozatosan elsők lettek az amatőr színjátszók járási fesztiválján. A Gömör énekkar az idén már ötödik al­kalommal vett részt a galántai Kodály­napokon, amit eddig egyetlen amatör énekkar sem ért el. Tánccsoportunk A rimaszombati színjátszók két sikeres évadon át tartották műsorukon Sípos Je­nő: A papa kedvence cimű vígjátékot (Borzi László felvétele) - ÉB ír^ NÉGY ÉV MÉRLEGE BBKHlBmS: H A kétszeres aranykoszorús Gömör vegyeskar Lévai Tibor vezetésével 1981 -ben Galán­tán (Prandl Sándor felvétele) Újra munkához látott a GÖMÖR tánccsoport Ádám Lajos koreográfus vezetésével 1979-ben a második helyen végzett Zse­lizen (Zeliezovce) és koreográfusunk, Ádám Lajos megkapta a legjobb ko­reográfiáért járó elismerést. Igen sokrétű tevékenységet fejt ki a Tompa Mihály Klub, színvonalas rendezvényeinek soka­sága vonzza a tagságot, a közönséget. Természetesen vannak gondjaink is, ezek is sokfélék; általánosak és nem minden­napiak is akadnak bőven. így például harminc év alatt sem sikerült elérnünk, hogy helyi szervezetünk kulturális cso­portjai megfelelő próbahelyiséget kapja­nak. Pedig az igényeknek megfelelő mű­vészi szintet a táncosok aligha érhetik el heti két óra gyakorlással, színdarabot próbálni meglehetősen körülményes egy fűtetlen helyiség 3X3 méteres elnökségi emelvényen, és megfelelő helyiség hiá­nyában a közművelődési klub tevékeny-Vallomás lobogással sége is nagyon szűk körre korlátozódik. A nyolcszáz tagot számláló szervezetnek mindössze 52 négyzetméter terület áll rendelkezésére, s ez még közfalakkal csak vezetőségi ülésekre alkalmas ki­sebb helyiségekre oszlik. Hogy mégis lé­tezünk és csoportjaink néha a legjobbak közé sorolva tűnnek ki, csak a tagság áldozatkészségének köszönhető. Bór a he­lyi párt- és állami szervekkel állandó a kapcsolatunk. De őszintén szólva úgy lá­tom, hogy a CSEMADOK járási és köz­ponti Bizottsága csak kevés segítséget tud nyújtani. A városi kulturális létesít­mények nagyon szűkre szabottak, bár igaz az is, hogy a város szívében álló volt mozi mindenestül bútorraktárként szol­gál, miközben az új kultúrház építését immár az „évtized„ építkezéseként" tart­juk nyilván. Az egyetlen szinházterem, amely színpadával is segíthetné csoport­jainkat, hetente csak egyszer, hétfőn, de akkor is fűtés nélkül áll rendelkezésünk­re, ha éppen nem veszik, igénybe más rendezvény céljaira. Az elmúlt négy év eredményeit mérle­gelve mégis azt kell mondanom, hogy jelentős mértékben hozzájárultunk tagsá­gunk és a város magyar lakossága esz­mei-politikai, általános és szakmai mű­veltségének növeléséhez, komoly honis­mereti munkát végeztünk, tökéletesebbek és vonzóbbak lettek az író-olvasó találko­zók és a könyvvel való munka, egyszóval sikerült bővítenünk a társadalomtudomá­nyok iránt érdeklődők sorát. A helyi szer­vezet képviseltette magát az amatőr művészeti csoportok vezetői számára szervezett tanfolyamokon és szemináriu­mokon. Úgy gondolom azonban, hogy mindmáig nem sikerült megfelelően biz­tosítani a helyi szervezet káderfeltételeit. Igy például a helyi szervezet vezetőségé­nek átlagéletkora ötvenkét év, s a tizen­hét tagú vezetőségben csupán kettő a párttag. A szervezet taglétszáma már évek óta nyolcszáz közül mozog, ami na­gyon is kevés, nem felel meg a város magyar lakossága számának. Igaz viszont, hogy rendezvényeinket nagyon sok „kí­vülálló" látogatja. Nem tudnám egyértelműen megvála­szolni, hogy ez igy igaz-e, tény azonban, hogy a nyolcszáz tag között nagyon ke­vés az értelmiségi, a vezető beosztású dolgozó, de még a pedagógus is. Saj­nos a CSEMADOK helyi szervezetének nyilvános akcióin 1980-ban és 1981-ben egyetlen szervezet sem képviseltette ma­gát, még az ézáró taggyűlésen sem. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke a CSE­MADOK XII. országos közgyűléséhez küldött levelében értékelte a szövetség munkáját. E levél minden sora, minden gondolata arra kell, hogy kötelezze Cseh­szlovákia valamennyi magyar nemzetisé­gű lakosát, hogy mindent megtegyen a közös szocialista haza felvirágoztatásáért, az anyanyelvi kultúra, nemzeti hagyomá­nyaink ápolásáért, az internacionalista öntudat elmélyítéséért. TÓTH ERNŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom