A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-24 / 43. szám

szí, nyári mezei munkák idején ebédhordásra különösen alkalmas. Kétféle ételt tudtak benne kivinni a földekre 2—3 személy számára: levest és főételt, (káposztát krumplikását, csirkepaprikást, babfőzeléket, kásafélét). Tésztás ételt a kettesfazekacskában nem szoktak hordani. Nem tűzálló cserépedény, ezért főzéshez nem, csak ételhordásra használták. Régen minden háztartásban, családban nélkülözhetetlen volt, mert az ebédhordás szorosan hozzátartozott a paraszti élethez. Az ebéddel a legtöbbször a gyerekeket küldték ki a mezőre: az egyik kezében (egy iker edényben) az ételt, a másik kezében a vizeskorsót vihette. A Zobor vidékének minden falujában, sőt a mai nyitrai járás minden községében használták ezt az ételhordó edényt. De már az első világháború után, amikor kezdett tért hódítani a zománcozott edény, teljesen kiszorult a használatból és felkerült a padlásra, miután más egyéb célra nem volt alkalmas. Mivel kicsi, tárolásra sem alkalmas. Törékeny lévén nagyon sok tönkrement belőle. Örömünkre szolgál azonban, hogy jónéhány kettesfazekacskát sikerült felkutatnunk, s így — főleg a lédeci gyűjteményben — a többi cserépedény mellett ez a fajta edény is megtalálható. JÓKAI MÁRIA és káposztát főztek benne, éspedig a nyitott kémény alatti „tyüszelen" (tűzhelyen), vagy csak egyszerűen vaslábra (háromlábra) helyezve, sokszor kint az udvaron. Az idősebb adatközlök állítása szerint a lagzisfazékban főtt leves vagy káposzta jobb ízű volt, mint a zománcozott vasfazékban főtt ételeké. Gyakran találkozunk megdrótozott nagyfazekakkal, drótozással védték törés, hasadás, szétpattanás ellen. Sokszor már újkorában megdrótozták, hogy megelőzzék a törést. A falusi ember nagyon takarékos volt. Nem nagyon szívesen kölcsönöztek edényt, lakodalmak alkalmával a közeli rokonoktól kértek kölcsön. Egyébként a leggyakrabban vándor fazekasoktól szerezték be: terményt adtak érte cserébe. A Zobor vidékét a híres gömöri fazekasok látták el termékeikkel. A két világháború között vesztette el a szerepét, amikor megjelentek a benti beépített tűzhelyek. így a lagzisfazék felkerült a padlásra, vagy le a pincébe, ahol babot, kukoricát, gabonafélét és egyéb mezőgazdasági terményeket tároltak benne. így maradt meg néhány példány az utókor számára, ma már a Zobor vidékén is csak múzeumi emlékként. A KETTES FAZEKACSKA A szakirodalomban ikerfazék néven ismert cserépedényt Zoboralján kettősfazéknak, kettesfazekacskának hívták. Vásárokon a „kecsegesektöl", fazekasoktól vásárolták. Vándor fazekasoktól mezőgazdasági terményekért (kukorica, gabona) is szívesen cserélt cserépedényeket a falusi ember. A kettesfazekacska is így terjedt el a Zobor vidékén. Nélkülözhetetlen edény volt a falusi háztartásokban. Ételhordásra használták. Az ikerfazék egyenként egy-másfél literes hordó alakú edény összeillesztésével jött létre, középen egy gömbölyű fül, fogantyú fogta össze. Mindkét edényhez fedő is tartozott. Kivül-belül mázas. A tisztántartása is könnyű. Tava-Öblös, hordóformájú cserépfazék, magassága 50 cm, a szájnyílás átmérője 35 cm, kétoldalán füllel, amely a „száj"-ból indul ki. Belül zománcozott, sima felületű. Kívülről körös-körül ujjbenyomásos díszítés övezi 3—4 sorban. Ez a koszorúdíszítés a leggyakrabban egyenletesen oszlik el az egész felületen, vagy csoportosan kettesével. A fazék fülén is találunk ujjbenyomásos jeleket, mintegy a készítőjének névjegyeként. A lagzis fazék (helyenként káposztásfazéknak is ismerték), virágkorát a nagycsaládok idejében élte, amikor a köznapi, de főleg az ünnepi ebéd, különösen pedig a leves és a káposzta főzéséhez szükség volt ilyen nagyméretű edényre. Levesből, káposztából ugyanis rendszerint két napra valót főztek egyszerre. Egyes családok két-három ilyen nagyfazekat is tartottak. Később a lakodalmak alkalmával jutott szerephez, ilyenkor ugyancsak levest A LAGZISFAZÉK ••••••••