A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-24 / 43. szám

tendőben, az ősz elején rangos képzőművészeti világkiállítás színhelye. És mert jelenleg is nyolcvanegyet, azaz páratlan esztendőt jelez a kalendárium, így a Művészetek Házának első és második emelete újra kicsinyeket s nagyokat ámulatba ejtő mesebirodalommá változott ... Elvarázsolt lovagok, tündérkisasszonyok, félelmetes sárkányok, manók és törpék, útszéli vándorok és bohócok, huszárok és hegynyergetők, boszorkányok és derék legények, állatok meg vizisellők várják, hogy a látogatók képzeletében életre keljenek; hogy örömet és szórakozást, gondtalan időtöltést nyújtva a szépre és a művészet szeretetére, tiszteletére oktassanak. v Mert ennek a világ valamennyi kontinensén ismert tárlatnak ez az egyik, s egyben talán legfontosabb küldetése. Igen, a legfontosabb, hiszen a kisgyerek csillapíthatatlan érdeklődésű figyelmét először éppen a hajtogathatós leporellók, később pedig az egész oldalas színes illusztrációk kötik le. Épp oly érdeklődéssel lapozgatja a kemény táblás meséskönyveket, mint az olvasáshoz szokott felnőttek Jókai és Flaubert, Suksjn és Camus regényeit... A fogalmak és a mesék mitikus légkörét tükröztető rajzok jelentik azt a varázskulcsot, amely az irodalom és a művészet végeérhetetlen tárházát nyitja meg az élénk szemű, mindig-kíváncsi csöppségek előtt, hiszen a gyerek pont az illusztrációk révén ismerkedik a könyvvel. Képeskönyvet lapozgatva már óvodásként is „olvas", miközben játszik és tanul, lerakódnak első emlékei a szépségről. Mert amíg a kicsinyek érdeklődéssel nézegetik a rajzokat, addig idősebb testvéreik vagy a felnőttek elolvassák a verset, továbbszövik a képen látható rajz meséjét — és szinte észre sem veszi senki, amikor a mesehallgatást élvező gyerek, meglátva a rajzot, elmondja a mellé nyomtatott verset. Csoda hát, ha a krónikás is saját gyerekkorának kíváncsiságával járja az álmot és a valóságot, tündérországot és az Óperenciás tengeren túli világot feltáró mesebirodalmat jelentő kiállítás termeit? ... Csoda hát, hogy kicsinyek és nagyok, fiúk és lányok, fővárosiak, vidékiek és külföldiek órákat töltenek két emeletnyi meseországban: a 2350 illusztrációt bemutató tárlaton?... Természetesen, a BIB '81 Nagydíját kapott dán Roald Als és az öt Aranyalma-díjjal kitüntetett illusztrátor: Oleg Zotov s Borisz Gyiodorov (Szovjetunió), Kota Taniuchi (Japán) Oyn Wenche (Norvégia), illetve a hazai Albin Brunovsky munkái előtt van a legnagyobb tolongás; de aztán újabb meg újabb érdeklődök érkeznek, úgyhogy nincs a tágas kiállításnak egyetlen olyan zuga sem, ahol az ember ne hallana gyerekes pusmogást, kíváncsi kérdezősködést, riadt sóhajt vagy fölszabadult nevetést. Az előző biennálék tapasztalataihoz hasonlóan, az idei BIB is sok értékes tanulsággal szolgált. Ismét megállapítást nyert például, hogy a jó illusztrátor a gyermekkönyvek lapjain tulajdonképpen mesemondóvá válik; a nyomtatott betűt kiegészítve ő teszi hangsúlyossá, kifejezővé, izgalmassá és ha kell, akár drámaivá a fabulát. Az illusztrátor, mint minden igaz művész, elsősorban nemzete hagyományaiból s múltjából, a szülőföld termőtalajából és a jelen figyelemre méltó eseményeiből merít ihletet. Idén örömmel tapasztalhattuk, hogy a népművészeti elemek, a népi motívum- és formakincs valóban nagy szerepet tölt be a gyermekkönyveket illusztráló képzőművészek munkáiban. És bár a kiállításon látható könyvek mindegyike külön-külön nyelven szól, az illusztrátorok nyelvezete mintha mégis egyre egységesebb lenne: a legszebbet, a legjobbat kívánják nyújtani a csillogó szemű, mosolygó arcú, mindenre kíváncsi olvasónak — és közvetve persze a biennálé látogatóinak is. Az eredmény, a varázslatos hatás nem is marad el... Megelevenednek a rajzok, emberi ruhát öltenek az állatok, megszelídülnek a trópusok rettegett fenevadai, a jó elnyeri jutalmát, a rossz — csípős gúnnyal, oktató szigorral — méltó büntetését. Elég be-bekukkantani a tárlati termekbe és a mesékben szereplő virágok gyöngéd bája, a fák változatos formái vagy a legkülönfélébb mesefigurák az élet szépségére, a természet szeretetére oktatják a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Természetesen nem kioktató, leíró módon, hanem a képzelet csillogó színeibe öltöztetve, mesébe oldva. Az idei BIB-et több mint hatvanezer érdeklődő tekintette meg. Csaknem negyven ország 271 képzőművészének 2350 illusztrációját. Mert a gyermekkönyvekben szereplő rajzok, akárcsak a zeneművek dallamai, tulajdonképpen egyetemes, mindenki számára érthető világnyelvnek számítanak. miklósi peter Emberi sorsok ENYEM, TIED — MIENK A családjogi törvény illetékes paragrafusa szerint a bontóper befejeztével, tehát a válás hivatalos kimondásával, megszűnik a volt házasfelek közötti vagyonközösség is, így bármelyik fél kérheti annak megosztását — feltéve, hogy nem jött létre közös megegyezéssel történő osztozkodás. Az igazságügyi szervek általános tapasztalata ezzel kapcsolatban, hogy a szlovákiai bíróságok vagyonjogi ügyeket tárgyaló tanácsainak munkája az utóbbi néhány esztendőben lényegesen nehezebbé vált, elvégre komoly vagyonjogi döntéseket kell hozniuk. Többnyire ugyanis jelentős értékek képezik a felbontott házasságok utáni vagyonjogi perek tárgyát, olykor százezrek sorsáról kell határozni, hiszen házak, lakások, hétvégi épületek, telkek, személygépkocsik, öröklött ékszerek hovatartozási ügye vár igazságos rendezésre. Mindez néha bizony csak szakértők bevonásával, rengeteg tárgyalás árán sikerül, mert az együtt töltött esztendők során felgyülemlett szerzeményeket százféle természetű, különböző kamatlábú, más-más időben térítendő segély; hivatalos, esetleg baráti támogatás és kölcsön szövi át. Ha aztán sor kerül az enyém vagy a tied eldöntésére, akkor ebbe a fonák kérdésbe — legalábbis első pillantásra — gyakorta bizony a legjobb szándékú ember is belegabalyodik. Ráadásul a magánjellegű peres ügyekben vajmi kevesen őrzik meg jószándékú énjüket és kompromisszumra hajló jóindulatukat a volt házasfél; ez esetben viszont már „csak" az ellenérdekű féllel szemben! Ezért hát ahány ilyen eset, annyi „kemény dió" ... § § § ... Mindketten középkorúak, fáradtak és meghajszoltak. Ülnek a bírósági tárgyalóteremben, válóperük befejeztével most a vagyonjogi osztozkodás van soron. A garázzsal épült ház nemrég készült el, persze, a legszebb s legkorszerűbb kivitelben. És rohammunkában. Éjjel-nappal, söt ünnepnap is építették. Ök, a rokonok, a férfi gyári brigádja, barátok és ismerősök. Egy utolsó közös nekifutással még arra is összeszedték a pénzt, hogy berendezkedjenek; most ellenben bírósági úton kérik vagyonuk felosztását, mert békés úton nem tudtak megegyezni... Áll hát közöttük a „közelharc": ki tud több, hitelesebb bizonyítékokat felvonultatni a másik ellen? Kinek a családja mennyi különpénzt adott, mennyi munkával segített az egyik hozzátartozója, mennyivel a másiké? Kitől mennyi baráti támogatást kaptak és mennyi volt a takarékpénztártól kapott közös kölcsön? Tanúk serege vonul fel. Vallanak, bizonyítanak. Újabb tanúk az ellenkezőjét vallják, ki-ki mást bizonyít. Egy másik ügy: Egy vidéki lány a fővárosban dolgozik bolti eladóként. Falubélije az a legény, akivel egy idő után megismerkedik, és egyre több időt töltenek együtt. A fiú a lány szüleinek is tetszik, olykor-olykor meghívják, ebéddel, vacsorával, jó szóval tartják, mondván: szép tágas a telkük, elkél rajt még egy új családi ház! A fiatalok összeházasodnak és az újdonsült vő szabad ideje minden percét az épületbe öli. Gyorsan, pontosan, szépen dolgozik — amiként a sajátját csinálja az ember, és persze ingyen. Önerőből készülő építkezés, a családban marad. A ház igen, a fiú ellenben nem, mert a sors úgy akarja, hogy a két fiatal elhidegül egymástól. A válást már kimondták közöttük, de volt feleségének szülei hallani sem akarnak arról, hogy ö is kapjon jussot a maga építette házból; szerintük mehet, ahol a part szakad, hiszen akkoriban még a családért tette, amit tett... Érthető, hogy a jóhiszemű fiatalember most legalább némi anyagi kárpótlás ügyében pereskedik. És egy harmadik példa: Harmincöt év körüli (volt) házaspár, másfélszobás lakással. A férfi már nös volt egyszer, korábbi házasságából egy kislány származik. Az új pár harmonikusan élt, mígnem gyerekük született. A férfiban lelkifurdalás ébredt kislánya iránt, úgy érezte, megrövidíti öt az újabb házasságban született, második gyerek kedvéért. A két ember kapcsolata fokról fokra romlott, mígnem teljesen tűrhetetlenné vált. Elváltak, de mi történjék a lakással? Az asszony kijelentette: ő egy lépést sem tesz, gyerekével együtt a lakásban marad; mivel azonban kisjövedelmű, nem tud kárpótlást fizetni volt férjének. A férfi vállát pedig két tartásdíj nyomja, egyhamar ö sem tud újabb szövetkezeti lakás vételére gondolni. A perben illetékes bíró mi mást tehet hát, minthogy megosztja köztük a lakást azzal a gondolattal: ha legalábbis átmenetileg kijönnek valahogy, hát jó. Ha pedig nem férnek meg, úgy elcserélik a lakást két kisebbre. Kétségtelen, nem a legmegnyugtatóbb megoldás, de nehezen találni jobbat.. . § § § Valóban nehéz olyan kérdésekben dönteni, ahol lehetetlen pontosan meghatározni valaminek a felét. Nehéz határozni az egybemosódó takarékbetétekről, a közösen vásárolt bútorról, a másfélszobás lakásról, melynek egyik helyiségében egyikük a gyerekkel, a másikban a volt élettárs esetleg már az új partnerrel. Nehéz dönteni ott, ahol a közösségi hangnemet a közös konyha, a közös fürdőszoba, a közös folyosó szabja meg. Nehezíti a vagyonjogi ügyek pervitelét, miszerint minden polgár joga, hogy az összes megengedhető módon bizonyítsa igazát. Egyezség reményében többször is kérheti a per szüneteltetését, és ilyenkor többnyire céltalanul peregnek a hetek és a hónapok. A házasságon belüli vagyonmozgás útjai rendkívül zeg-zugosak, ezért a kívülállónak még csak elképzelnie is nehéz, hogy mi fér bele egy-egy vagyonjogi akta irathalmazába. Például az ingatlan, beleértve avagy leszámítva az értéknövelő vagy értékcsökkentő tényezőket; az építkezésbe, a lakberendezésbe vagy a luxuscikkekbe fektetett összegek eredete; a különféleképp bizonygatott tényezők arról, hogy mikor, mit, miből, kitől, mennyiért vásároltak, satöbbi ... A bírák véleménye szerint a fiatalok bizonyos értelemben rugalmasabbak ezekben a kérdésekben, persze, egy-egy lakás szétosztása nekik is komoly problémát jelent. Különösen ha a szülőktől kapták a beugróra vagy a törlesztésre szánt pénzt, mert ilyenkor már ök is bele-beleszólnak a fiatalok osztozkodásába. Bonyolult a pervitel azért is, mert vagyonjogi ügyekben a felek nemigen akarnak csak egy jottányi engedményt is tenni. Éreztetni kívánják a másikkal, hogy végre az ő szavukon, az ö beleegyezésükön múlik minden. Hajlandók megegyezni bárkivel: rokonnal, ismerőssel, hirdetésre válaszoló cserepartnerral — éppen csak a volt házasféllel nem. Ezért van szükség bírói döntésre. 17