A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-24 / 43. szám

Következő számunk tartalmából: Mács József: A KÉPVISELŐ NEM HALLGATHAT Balázs Béla: AZ ÉLET FORGATAGÁBAN Lovicsek Béla: RÜGYFAKADÁSTÓL GYÜMÖLCSÉRÉSIG Zolczer János: MUNKANÉLKÜLINEK LENNI NYUGATON TARGYAK ÉS TÖRTÉNELEM Az első oldalon riportkép a Szerte­gurultak az aranyalmák c. riport­hoz, (fotó: Gyökeres György) a 24. oldalon Buday Endre felvéte­lei A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-134, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Tele­fon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hirlap­szolgálat. Külföldre szóló előfizetése­ket elintéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlace, 884 19 Bratislava. Gottwal­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p. Ko­sice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kés. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesi­tö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ősz a leggazdagabb évszak. Elénk tárja termését a föld. Jó érzés gar­madában látni a sok szép gyümölcsöt, gusztusos zöldséget. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás lakosainak erre alkalmuk volt Dióspatonyban (Orechová Potört) a Csallóköz Gyümölcse kiállítás megtekintésekor. Sokan éltek a lehető­séggel. Már a megnyitón szép számú kö­zönség gyűlt össze. Nehéz lenne megmon­dani, minek volt a legnagyobb sikere. Többen megcsodálták Lelkes Károly, Föl­des Lajos, Hervay Barbara, id. Majer Lajos, Papp János, Pongrácz Mihály — szép pap­rikáit — hogy csak párat említsek a kiállí­tók közül. Újdonság is akadt bőven. Például Szarnák Mihály, somorjai (Samorín) lakos, az úszori (Kvetoslavov) szaporító-állomás dolgozója, elhozta ide saját termesztésű mr—— VÁRUNK A KISKERTÉSZEKTŐL? fűszereit: Chilli paprikát, bazsalikomot, majoránnát, metélőhagymát, lestyánt — amelyről kevesen tudják, hogy sok C-vita­mint tartalmaz s a maggi — fűszerkeverék egyik alapanyaga — kakukkfüvet, izsópot, tárkonyt és sáfrányos szeklicét. Ez utóbbi­hoz némi magyarázatot is fűzött. Eszerint ez a szeklice nem valódi sáfrány, hanem a húsleves színezéséhez használatos sáf­rányszínü fűszer, amellyel a valódi sáf­rányt hamisítani is szokták. Ez utóbbi azonban nálunk kevésbé ismert, belőle egy gramm drágább, mint az arany.' A megnyitó családias hangulatát jel­lemzi, hogy rögtön akadt egy ember, még­pedig Karafa Birkus Katalin, aki már évek óta foglalkozik sáfrányos szeklice ter­mesztésével, az aranysárga port állami forgalmazásra is felkínálta, de nem volt, aki átvegye. Szabó Irén és Kovács Magda a szomszé­dos Kisfaludról (Vieska) jöttek át megnéz­ni, mi történik a dióspatonyi kultúrház­ban. Egy kis tanulmányút sosem árt... Szerződéses alapon ők maguk is foglal­koznak paprika- és paradicsomtermesz­téssel. Itt el lehet lesni, milyen fajtát termesztenek mások, melyik értékesíthe­tő jobban. Mert ez az, ami a legjobban érdekeli az embereket. A család szükség­leteinek fedezéséhez inkább szórakozás. mint munka a kerti tevékenység, de ha valaki eladásra is termel, jól megnézi, megtérül-e a szabadidőben kifejtett fára­dozás. Ösz van. A tervezgetés, a készülődés, a vetőmag beszerzésének, a talaj előkészí­tésének ideje. Mihez készüljön, mit ter­meljen az a kiskertész, aki jövőre jó áron, bosszankodás nélkül akarja értékesíteni munkája gyümölcsét? Ezzel a kérdéssel fordultam Fekete Gézához, a bratislavai Zöldség- és Gyümölcsbolt Vállalat, a Zele­nina kereskedelmi igazgatóhelyetteséhez és a vállalat járási üzemének igazgatójá­hoz, Csöllei Lajoshoz. — A szerződésben meghatározott mi­nőségben és mennyiségben szállítsa az általa termelt zöldség- és főzelékféléket vállalatunknak. — A szerződés az alapja minden mun­kának — mondja Csöllei Lajos. — Mi már a Kiskertészek Szövetsége járási bizottsá­gával megkötöttük az elsődleges szerző­dést. Tudjuk, mit várhatunk. A kisterme­lők pedig a helyi adottságoknak, szoká­soknak megfelelően vállalnak részt a szer­ződés teljesítéséből, tehát ők is tudják mit kell termelniük. — Ha most alkalmam van üzenni a termelőknek, akkor elsősorban nem az egyénhez szólok, hiszen helyi szerveze­tekbe tömörülnek, mód van az összege­zésre, az egyes termelő tudhatja ponto­san, miből mennyire van szükség. Az alap­szervezeteknek üzenem, mélyítsék el a tervezési, szerződési kapcsolatokat. így alakul majd ki az a helyzet, hogy a kister­melő azt termeli, amit a fogyasztó kér. Mi csak közvetítők vagyunk. Mindkét fél elé­gedettsége egyaránt fontos — mondja Fekete Géza. — Kibővítem a gondolatot azzal, hogy akkor kínálja termékeit felvásárlásra a kiskertész, amikor a fogyasztó kéri — mondja Csöllei Lajos. — Beosztani az áru­kínálatot. Jusson a fogyasztó asztalára júniusban és szeptemberben is friss zöld­ség- és főzelékféle. — S már itt is vagyunk a probléma kellős közepén — teszi hozzá Fekete Géza. — Mindenki a lehető legmagasabb áron akarja értékesíteni a termését. Ez érthető. így azonban az áru felhalmozódik, kialakul a csúcs, amit áruhiány és árcsök­kenés követ. A folyamatos felvásárlás és áruellátás érdekében jobban be kellene osztani, módosítani, hosszabb távra szét kellene húzni a palántázás idejét. Igen ám, de aki tíz nappal később ültet, tíz nappal később szállít. Ez pedig primőröknél pél­dául lényegesen kevesebb bevételt jelent, holott a ráfordított munka mennyisége s a Mindennapi kenyerünk A kenyér egyenlő az élettel. Már jóval időszámításunk előtt is ismerték a gabo­nából készült kenyeret. Hajdan a búza vetésében mindig volt valami szertartásos, felemelő. A magvető úgy érezte; életet vet. Az aratás és a behordás is ünnepszámba ment, hát még a cséplés. Sok helyen egyszerűen „életnek"hívták a búzát (a Csallóközben az idősebbek ma is így hívják) és a belőle készített foszlós bélű, ropogós kenyeret. Az új kenyeret még nem is olyan régen, áhítatos csendben a csatád jelenlétében szegték meg. A szláv népeknél még ma is szokásban van, hogy a nagyra becsült vendéget cipóval és sóval fogadják. Ötven nyár telt el immár, amikor elő­ször haraptam kenyérbe. S a kenyérből hol többet, hol kevesebbet ehettem. Ku­koricából sárgát rozsból barnát vagy finom búzalisztből foszlóspuhát. Mikor milyet hozott a változó világ... Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című elbeszélésében olvashatjuk, hogy gyermekkorában mindig arról faggatta szüleit, mit kap ebédre, vacsorára. Kér­désére rendesen ezt a feleletet kapta: „Három felit; kenyeret héját bélét." Az idősebb olvasók jól emlékeznek arra (.a fiatalabbak persze csak hallásból). amikor a napi fejadag 30 deka kenyér volt. Milyen szépnek tűnt a szemünkben, amikor harminc éwel ezelőtt az újságok­ban olvashattuk, hogy megszűnt a ke­nyérjegy. Ez azt jelentette, hogy van elég kenyér, ki-ki annyit szelhet majd magá­nak, amennyi jólesik. Hányszor eszembe jutnak ezek a dol­gok, amikor eldobott kenyeret látok a lépcsőházban, az utcán, amikor az étter­mekben, iskolai és üzemi ebédlőkben azt látom, hogy az asztalon halomban állnak a kenyérszeletek, olyanok, amelyekből csak egy-egy falatot törtek, egyszer vagy kétszer haraptak bele, aztán otthagyták, mert most van belőle elég — miközben a világon 800 millió ember éhezik, és évente milliók halnak éhen. Nálunk mindenkinek van kenyere, de azért jobban meg kellene becsülni, hi-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom