A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-10 / 41. szám
(F. D. szobrász emlékére) Amiről eddig sose írtam: Krúdy nyomában Podolinban. mikor is indultam, hány éve, felírtam húsz évem egére, hogy ezt a szép kisvárost lássam, lobogó-zengő ifjúságban, s aztán most értem ide lassan, elfásultan és kifulladtan. kocsim hozott, nem néztem hátra, hogy hol is maradt el a Tátra, hogy hol maradt el ifjúságom valaha-volt útszéli fákon, mégis, úgy fékeztem a téren, hogy végre, végre ideértemf Es a templomot tatarozták és piszkos volt a tiszta Poprád, minden halvány volt. szinte szúrke, pedig napfény csapott szemünkbe, mivégre jöttem ilyen késve. Krúdy-alakok keresésére ? A sok szép ház is inkább díszlet, regények által kivetített, bennem aranylók, bennem égők. a multat ők se mindig értők és én sem értem ezt az áldott múltjába dermedt szép kisvárost, csak álltam, beleveszve kínba: ne menjetek el Podolinba! egy felébredt nyár altatta el pedig vésője még muzsikált most körülötte elfogyott a fény a leomlott mozdulatlanság a sarokban térdel műtermében egy kész fej értetlenül bámul szemeit a hajnal csukta le most hanyattfekve bekerítette az omlás 1981. április Az út mentén nyárfák lobognak A hátsó ülésen Halál dudorászik Akár az álom: szárnya leng a táj nak Lassan a hegy mögé bukik a vasár nap FOTO: KOSUTHOVÁ ELENA — Köszönök mindent, amit értem tett. Helen — hálával csókoltam meg a kezét. — És három nap múlva a viszontlátásra! Már benn ültem a csónakban, amikor még utánam kiáltotta: — Ha ugyan nem akad rá egy Kirkére, aki ott fogja! — Viszontlátásra! — Viszontlátásra! Felemelt kezében a szellő lobogtatta a kis kendőt, még láttam borostyánsárga világító szemét, én is búcsúzóan lengettem a karomat, s egyre nagyobb lett köztünk a távolság. A dobogó motortól már nem lehetett hallani a parti zajokat, csak láttam, amint a kocsijába ülve indul hazafelé. Dehogy sejtettem még akkor, hogy nem látom viszont többé ... De helyesbitek: ennek az utamnak az alkalmával nem. — Güzel — mondtam lelkesen magam köré mutatva a napfényben ragyogó hatalmas kék vízre. — Güzel — hagyta helyben csónakosom. Sejthette, hogy szegényes szótáram ezzel a szóval már körülbelül ki is merítettem. Elgondolkodtam, hogy elfogadhatom-e egy doboz Kentért a fuvart. Ilyen benzinárak mellett.. . Aztán gondolataim másfelé szálltak. A szigetre voltam kíváncsi, ahol kisvártatva kikötök. Elfordultam a szárazföld partjától, és az egyre közeledő, nagyobbodó szigetet kezdtem figyelni. Foszladozott róla a sós tengeri pára köntöse, egyre világosabban kivehettem tagozódását, sziklái világosszürke, növényzete zöld szint öltött. A kis öböl, amely felé tartottunk, árnyékban volt. Már láttam a fából összetákolt mólót, melynek oldalához erösitve két csónakot himbált a viz. A part itt lapos volt, homokos, a sziklás rész teljesen eltűnt. Az öböl bejáratánál fehér falú épület állt. A házra mutattam: — Serif bey? Csónakosom élénken bólogatott. Halk csobbanás, csónakunk, melynek motorját az öreg már előzőleg kikapcsolta, halk csobbanással ütődött a mólóhoz. Emberem ügyes kézzel már csomózta is rá a kötelet, s a parton termett. Rövidre nyírt ősz szakállú s bajszú férfi állt a parton, csak Serif Togay lehet, gondoltam. Nyilván a közeledő motorcsónak zaja csalta elö. Tejeskávé színű kordbársony nadrág volt rajta és barna rövid ujjú trikó. Csalódást éreztem. Azt vártam, hogy prófétaszakállú, kaftános, papucsos, turbános férfi fogad majd, szájában csibukkal. Fogtam a bőröndöm meg a felém nyújtott kezet, s egy lendülettel én is partot értem Megérkeztem hát Kumadasira. (VÉGE) mi több: Kazinczy a magyar nemzet „Prometheus"-ának mondotta „akinél Pázmány és Szenczi Molnár óta senki sem tett többet a magyar nyelv érdekében". A válogatás több, mint félezer oldalon hozza a kétszáz év előtti lap cikkeit. Gondos és értékes munka a kötet bevezetője, amelyben Kókay György sajtótörténész, a könyv összeállítója több szempontból is tárgyalja a Magyar Hírmondó szerepét. S végezetül ízelítőnek a hazai tudósításokból: „Éhínség a Tisza mentén"; „Földrengés Pesten, Budán és Komáromban"; Jó hír a kávéivóknak: nem lesz drágább a kávé!"; „Tüz Besztercebányán"; „Ínség Gömörben"; „Négyes ikrek születtek egy Bars megyei faluban"; „Az erdélyi román parasztfelkelés Arad megyei fejleményeiről"; „Horia és Closca kivégzése" stb. A Magyar Hírmondó-ból való válogatás hasznos, figyelemreméltó könyv. (dénes) ir»