A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

A Csemadok életéből nek a vers- és prózamondók versenye járási fordulóiban, ahol már első helyezést is elértek. De nemcsak a társadalomtudományi ismereteket igyekszünk bővíteni. Legutóbb például matematika-tanfolyamot szerveztünk, amelynek igen élénk volt a visszhangja a szülők körében. A tanfolyam • hallgatóit Neumann János emléklappal ajándékoztuk meg. A csehszlovák—szovjet barátság hónapja rendezvénysorozatának keretében vendégül láttuk a Radnóti Miklós Színpad művészeit, akik egy szovjet szerző vígjátékával szórakoztatták közönségünket. A társulat nálunk ünnepelte szlovákiai turnéjának 50. előadását. Megfelelő terem hiányában nem áll módunkban gyakran kiállításokat rendezni, pedig ezt fölöttébb szükségesnek látjuk. Reprodukciókból .rendezett képzőművészeti kiállítással kezdtük ezt a fajta tevékenységünket 1977-ben Lenin él címmel. Aztán Janiga József tárlatára került sor, s az alkotóval való találkozás mély benyomás tett a látogatókra. Gyökeres György művész fotóit is láthatta nálunk az érdeklődő közönség, ellenben nem sikerült még megrendeznünk Juhász Géza népi faragó kultúrtársunk gyűjteményes kiállítását, jórészt szubjektív okok miatt. Amatőr színjátszóink ís számos szép eredménnyel dicsekedhetnek. 1977-ben villanások címmel irodalmi színpadi öszszeállítással adóztunk Ady Endre emlékének századik születési évfordulója alkalmából. Rá egy évre Végh Antal: Kápolnavirág című színművét mutattuk be nagy sikerrel s adtuk elő a környező községekben is. Sajnos, a darabbal nem nevezhettünk be vetélkedőbe, mert kerületünkben a miénk volt az egyetlen magyar színjátszó csoport, s így nem rendezték meg a kerületi versenyt. 1979-ben vidám esztrádmüsorral rukkoltunk elő. Éneklő csoportunk 1978-ban 13 taggal vett részt a munkásmozgalmi dalok járási seregszemléjén, az idén pedig már huszonötre emelkedett az énekkar tagjainak száma. E fejlődés elsősorban a népdalénekesek Tavaszi szél... versenye 1980. évi sikeres eseménysorozatának az eredménye. Ekkor ugyanis, bár a folklórcsoportnak közben változott a létszáma, kb. 45 társunk élte át a verseny felemelő izgalmát. Az ipolyvarbói Menyasszonybúcsúztató a nagykürtösi járás közös műsorának részeként osztatlan sikart aratott mind a járási, mind a losonci közép-, illetve a bratislavai országos döntőben. Hagyományápoló csoportunk ezenkívül műsort adott a május elsejei járási ünnepségen, valamint a nagycsalomijai dal- és táncünnepélyen. A tevékenységünkről szóló beszámoló természetesen nem készülhetett a teljesség igényével. Egy-egy műsor elkészítése, a szervezés, a versenyekre való felkészülés rendkívül időigényes munka, sok egyéniáidozatot követel, fáradsággal jár. Azakarat, a derűlátás az, amely átsegít bennünket minden nehézségen. És igy lesz ez a jövőben is, így kell lennie. Nem tétlenkedhetünk, tennünk kell, amit ma tennünk kötelesség, hogy holnap is legyen jogunk tenni. Mi történik itt, kérem? — álltak elém a nyitrai útépítő munkások, akik mig a fuvarral megrakott tehergépkocsi érkezését várták, addig-addig tekintgettek be a Somorjai (éamorin) Városi Honismereti Ház kapuján, hogy végül is bekíváncsiskodtak az udvarra, s onnan természetesen a néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti anyaggal csalogató kiállitástermekbe is. Faggatóztak, hátratekintve a honismereti ház udvarába, ahol kék munkaköpenyben lány- és fiúsereg, vagy harminc fiatal sürgött-forgott a kocsiszín alól a gyepre vontatott szekerek, könnyű csézák, parádés hintók, lovasszánok, faboronák, lószerszámok, a kiállítótermekböl a fü're vándorolt fateknők, tilolók, rokkák s még számos egyéb régi tárgy körül. Mi történik itt? Netán szabadtéri kiállítássá változott az udvar? Dehogyis. A tegnap emlékét őrző tárgyakat azonban, melyeket annak idején a CSEMADOK somorjai helyi szervezetének tagjai, önkéntes néprajzi gyűjtői annyi-annyi lelkesedéssel gyűjtöttek ösz-S2e, időnként tisztítani, restaurálni kell. Injekciós tűvel, akár a beteget, beoltani, megsemmisítve a kórokozó szút, amely mit sem gondol az enyészettől egyszer már megmentett tárgyak egészségi állapotával, s amelynek teljesen közömbös, hogy unokáink is látni fogják-e mindazt, ami az idősebbeknek még csak emlék, a fiatalabbaknak azonban ma — s az idö haladtával még inkább — már történelem, egy másfajta életvitel, gazdálkodás és kultúra beszédes dokumentuma. Mi is történt hát valójában a Somorjai Városi Honismereti Házban augusztus 23. és 28. között? Csupán annyi, (ám e „csupán" ban mily sok a szervezőket dicsérő pedagógiai érzék, s a más tájegységeink számára is kihívást jelentő példa!), hogy a Nemzeti Front Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottsága, együttműködve a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyi bizottságával, a néprajz és a helytörténeti kutatás iránt érdeklődő fiatalok részére ez idén is megszervezte a Nemzetközi Diák Béke- és Honismereti Tábort. Kivitelezésébe, programjának biztosításába rajtuk kívül más társadalmi- és tömegszervezetek is bekapcsolódtak. A Duna túloldalán a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottsága, az innensőn pedig a SZISZ Járási Bizottsága, a Járási Béketanács, továbbá a CSEMADOK Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága. Az együttműködés annak a jele, hogy mai, rendkívül gyorsan változó világunkban egyre többen tudatosítják a hagyományismeret szükségét, egyre többen látják meg azt a jellemet formáló, szülőföld iránti hűségre, a múlt tárgyain át is a jelen értékeinek megbecsülésére nevelő hatást, melyet a fiatalok honismereti-néprajzi mozgalma sugározhat szét. Mi az éltetője a mozgalomnak? Az ifjúság eredendő romantikája?Természetesen (dőreség volna tagadni) ez is. Az érzelmi forrásokból táplálkozó romantika azonban, ha folyvást olyan kitűnő pedagógiai érzékkel megáldott táborvezetők irányítják, mint azt ez esetben tapasztaltuk, előbbutóbb az ismeretanyagon alapuló értelem talajában ás magának medret, intellektuális, tudatos élménnyé válik — jellemet formál, embert alakit. A Somorjai Magyar Tannyelvű Gimnázium és a Győri Révai Gimnázium diákjai — akikből a tábor részvevői kikerültek — megismerkedtek egymás országának egy-egy területével. az egymás szomszédságában élő nemzetek kultúrájával, szellemi életével. A győri fiatalok, miután előadást hallgattak végig a Szlovák Nemzeti Felkelésről, annak magyar—szlovák kapcsolatairól, a legendás Nógrádi- és Petőfi partizáncsoport harcairól, elutazásuk előtt részt vettek a Felkelés dunaszerdahelyi koszorúzási ünnepségén — mintegy folytatásaként annak a kegyeleti aktusnak, melynek során a somorjaiak Balfon, a fasiszták által meggyilkolt humanista író. Szerb Antal emlékmüvén helyezték el a kegyelet virágait, s melynek során megtekintették a Győr közelében álló Radnóti-szobrot, amely eleven mementóként áll a tájban, hirdetve, amit a jövő nemzedéke is kíván: a béke, a barátság eszméjét. Táborozni, együtt dolgozni, tanulni és szórakozni jó — így összegezhetnénk tömören annak a mintegy negyven fiatalnak a véleményét, aki kijárta ezt a kis honismereti iskolát. Ahhoz, hogy iskola legyen ez a javából, a győri szervezők (akik augusztus 17—22. kő-TÁBORI KRÓNIKA A tábor lakói munka közben i 1 4 T* - • , Zf 7 ! ' V '? m-m A honismereti ház régiségei zött fogadták a somorjai csoportot (azzal járultak hozzá, hogy jónevü előadókat biztosítottak, akik megismertették a diákokat a helytörténeti, néprajzi, szociológiai gyűjtőmunka alapjaival, a családtörténeti kutatás és a munkáséletmód-kutatás mikéntjével, a helyszíni adatfölvétel módjával. S hogy az ifjú „kutatók" buzgalma ne vesszen kárba, s hogy a diákok a gyűjtésen túlmenően az anyag tudományos feldolgozásának az alapjait is elsajátíthassák, a győriek okos ötlettel pályázatot írtak ki, melyen természetesen részt vehetnek a szlovákiai magyar fiatalok is. (S hogy ez számukra is kínál lehetőséget, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tavaly kiirt pályázaton egy nagymegyerí diák munkája díjban részesült.) Az elméleti jellegű győri programot Somorján a „muzeológus" gyakorlati munkája követte. Az ismeretszerzés mozzanata természetesen ebből sem hiányzott. Ahány kézbe vett tárgy: annyi kérdés. Kücsán József néprajzos, a konzerválási munka irányitója. derekasan állta a kérdés-zuhatagot, készséggel fedte fel egy-egy tárgy titkát: nevét, alkotóelemeinek funkcióját, a korábbi paraszttársadalomban és gazdasági életben betöltött szerepét. Serényen, lelkiismerete- • sen és jókedvvel folyt a munka. A táborzárás napjára minden egyes múzeumi tárgy „meggyógyult", s megszépülve került vissza a helyére, a kiállitótermekbe. Egy tábor persze, főleg ha fiatalokról, s még inkább, ha nyári vakációt élvező fiatalokról van szó, nem állhat sem csak munkából, sem csak tanulásból. Nem hiányoztak a programból a közös kirándulások sem. Megismerkedhettek a fiatalok Győr. az ősi Pannonhalma, a Széchenyi-rezidenciájáról híres Nagycenk és a „múzeumváros", Sopron nevezetességeivel; idehaza pedig a dunaszerdahelyi járással, a csallóközi múltat őrző tájházakkal, forradalmi emlékszobákkal, Trnava és Bratislava nevezetességével. A legoldottabb ismerkedési és barátkozási formát persze a disco jelentette. Győrött is. Somorján is. Ámbár az utóbbi afféle szabálytalan, de annál jobban sikerült discó volt. Részint mert műsoros estté szélesedett. Szépségre ráhangolódva fogadták a diákok Németh Imrének, az Ifjú Szivek Dal- és Táncegyüttes szólóénekesének a szlovákiai tájak magyar népdalkicséböl összeállított műsorát. Részint pedig azért volt szabálytalan ez a discó. mert a talpalávalót a CSEMADOK somorjai helyi szervezetének Csalló parasztzenekara szolgáltatta. S a csallóközi csárdás után még ki se fújhatta magát a vidám diáksereg, amikor már ismét táncba invitálta őket a művelődési ház beatzenekara, melynek jóvoltából Somorján ís elemi erővel tört ki a „limbó-láz". A nemzetközi honismereti tábor, melynek változatos programjából csak néhány eseményt emeltünk ki itt, úgy vélem, teljesítette küldetését. Akad talán diák, akiben hajlamot ébresztett a néprajz, a történettudomány, a levéltári kutatómunka iránt. Fontos ez. Ám még ennél is lényegesebb, hogy a kéthetes tábori élet valamennyi részvevője őriz magában számos arcot, rokon mosolyt, más országbeli helyszint, egy-egy képet — talán a pozsonyi várét? a nagycenki kastélyét? —, s ha emlékké távolodik is bennük az eleven élmény, megmarad az együttlét jó hangulata és az a tudat, hogy a Dunán át barátok nyújtottak egymásnak kezet. ZALABAI ZSIGMOND (Gyökeres György felvételei) URBÁN ALADÁR az ipolyvarbói helyi szervezet elnöke • ir»