A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-11 / 28. szám

LOSONC Elena Lazinovská: Ivan Olbracht arcképe A Burját Autonóm Szovjet Szövetségi Köztársaság fővárosának, Ulan-Ude-nek szélén található a Bajkálon túli terület népeinek néprajzi múzeuma. Itt, a törté­nelmi épületek között, egy félreeső sarok­ban látható ez a kis kápolna, amelyet számos gyönyörű ikon díszít. A svéd Bengt Carlsson megunta a szállo­dákat: 1947-es Fordjára kis falusi faházat épített, szabadon járja a természetet. Ott áll meg, ahol akar. és nem zavarja szom­széd szoba vendégének horkolása Bár Ausztráliában nem tombol már olyan aranyláz, mint amilyen a múlt század kö­zepén tört ki, azért egy-egy nagyobb aranyrög még ma is meglepetést kelt, és újabb kutatásra ösztönzi az amatőröket. Napjainkban azonban nem kell a véletlen­re bízniuk magukat, mert az elektronikai ipar rájuk is gondolt. A legújabb kereső készülék elsősorban aranyércek rejtekhe­lyét jelzi villamos feszültségváltozással az elszánt kincsvadászok számára. Gyurák Éva grafikája ••• A CSKP megalapítása 60. évfordu­lójának és a választásoknak tiszteletére ren­dezte meg a Szlovák Képzőművészek Szö­vetsége a Dosztojevszkij-soron lévő székhá­zában a „Bratislavai művészek a pártnak" elnevezésű kiállítást, melyen jelentós szám­ban vettek részt az itteni képzőművészek különböző korcsoportjai, férfiak és nök egya­ránt. Manapság már nem meglepetés, hogy a közös kiállításokon egyre nagyobb a női alkotók aránya, mégpedig a képzőművészet valamennyi ágazatában. Éppen ezért most nöi képozőmüvészeket kértem meg, mond­ják el véleményüket arról a kiállításról, amelynek sikerét az ő alkotásaik is elősegí­tették. — A kiállítás előtt elég sokat töprengtem, milyen alkotással vegyek részt — mondta Lea Mrázová érdemes művész. — Végül is úgy döntöttem, hogy az újabb alkotásaim közül választok, s elhatároztam, a minap a Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett Dani­el Okáli doktorról készített portrémmal je­lentkezem. Döntésemben az is szerepet ját­szott, hogy igen nagyra becsülöm régi bará­tom irodalmi munkásságát, közéleti tevé­kenységét. — Még mindig nagy öröm a számomra, ha felkérnek, küldjek képet valamelyik közös kiállításra — nyilatkozta Elena Larinská érde­mes művész. Öröm akkor is, ha történetesen egymást követik egyéni kiállításaim, mint például az idén. Hogyne volna öröm, hiszen Greiner Szibill: Öröm azért festünk, azért alkotunk, hogy lássák alkotásainkat! Erre a kiállításra két portrét küldtem, egyet-egyet Marek Culenröl és Ivan Olbrachtról. Szivesebben vettem volna, ha Olbracht-képmását választják, mert ezt az idén, közvetlenül a tárlat megnyitása előtt festettem, s még nem szerepelt kiállításon. Úgy értesültem, hogy a tervezettnél jóval nagyobb számú beküldött müveket vándor­kiállításon mutatják be, és így rövidesen az Olbracht-kép is a nyilvánosság elé kerül. Greiner Szibill festőművész egy gobelin­nal, az Öröm elnevezésű hatalmas méretű falikárpittal szerepel a kiállításon. — Örömet fejez ki a gobelin alapgondola­ta, tánccal kifejezett igazi örömet. Szívesen készítek optimizmust sugárzó alkotásokat, olyanokat, amelyek örömet szereznek ma­gamnak és úgy érzem, a nézőknek is — mondta Greiner Szibill. Megkérdeztem tőle, miért döntött a gobe­lin mellett, hiszen a népi táncokról készített színes tusrajzaival, pasztellképeivel aratta legnagyobb sikereit. — Igen, jól sikerült munkámnak tartom az Örömet, ezért választottam. Valóban sikerült, a kiállítás látogatói meg­csodálják a mozgás, a tánc forgataga megö­rökítöjének remek alkotását, amely teljes egészében a békés alkotómunka fölött érzett örömünket sugározza. — Jeles képzőművészeink grafikái között látjuk szerénykedni Gyurák Évának egy ké­péf. Gyurák Éva, aki maga is losonci, itteni témát választott: az 1932. évi losonci éh­ségfelvonulásról készített linómetszetet. Nos, hallgassuk meg, mi indította öt erre és milyen érzéssel fogadta, hogy a tervezettnél jóval nagyobb számban érkezett alkotások között az ö egyik munkáját is elfogadták. — Végtelenül boldog vagyok, hogy a hú­szas- harmincas évek nógrádi eseményeiről készült grafikai lapjaimat érdemesnek tartot­ták a kiállításra. Örömöment az sem csök­kentheti, hogy festményeket is küldtem, de a grafikáimat részesítették előnyben. Minek tagadnám, annak is nagyon örülök, hogy a grafikáim elfogadása után ösztöndijat kap­tam, így anyagi szempontból is biztosítottan dolgozhatom ennek a témakörnek a részle­tesebb kidolgozásán. Úgy tervezem, hogy tizenkettőre egészítem ki a nógrádi felkelés­sel és az ottani forradalmi eseményekkel foglalkozó megkezdett sorozatot. Igaz ugyan, hogy ezeknek az eseményeknek az idején én még nem éltem, de szorgalmasan tanulmányoztam őket, és igen sok losonci és más Nógrád megyei szemtanúval beszélget­tem az akkori eseményekről. Nagy segítsé­gemre volt Hermel losonci mérnök is, aki egész fényképsorozatot bocsátott a rendel­kezésemre és ezzel jelentősen megkönnyí­tette a munkámat. Mészáros József

Next

/
Oldalképek
Tartalom