A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-26 / 39. szám

örömhír turistaknak Évről évre ismétlődő tapasztalat, hogy júniustól októberig szinte egy felbolydult méhkashoz hasonlít az ország, hiszen kicsinyek és nagyok, diákok és nyugdíjasok — egyszóval mindenki utazik valahová ... Mi tagadás, nemcsak az idők, de a szokások is változnak, hiszen amíg a hajdanvolt „régi szép időkben" az egyszerűbb ember legföljebb a járásszékhelyre vagy a közeli városkák egyikébe-másikába ruccant át, addig manapság a szövetkezeti dolgozó, a munkás s az értelmiségi egyaránt a Balaton, a Fekete-tenger, az Adria partján nyaral. esetleg a még távolabb eső országok látnivalóiban gyönyörködik. Ennek az állandóan emelkedő „turistaláznak", sajnos, hiányosságai, megoldatlan problémái is akadnak. Például: zsúfoltak a vonatok és az országutak, a buszok és személygépkocsik vég nélküli sorok ban ácsorognak a határsorompók előtt, sőt, a turistáknak álcázott Ügyeskedők is ilyenkor igyekszenek átcsusszanni a vámosok szűrőjén. A vámházak környékén és a forgalmas határátkelőhelyeken uralkodó hangulatot talán az az anekdota fejezi ki a legjobban, amelyet a minap épp a vámhatóság dolgozóinak körében hallottam. Eszerint: Verőfényes, harminc fokos kánikulában egy törökországi társasutazásból hazatérő autóbusz áll meg átkelőhelyeink egyikén. Egy vámőr azonnal be is száll a buszba és végigpillantva az utasokon kedélyesen azt mondja: „Ha fáznak a hölgyek-urak, vegyék csak elő nyugodtan az új irhakabátokat!" Hogy miért volt e laza kedélyesség ? Mert a derék vámtiszt jól tudta, hogy a társasgépkocsi csomagtartójában, a bőröndök mélyén bundák (is) lapulnak, elvégre az árumozgás — amit az illetékesek export-importnak, az utasok viszont egyszerűen csak „csencsem-bencsemnek" neveznek — amolyan természetes velejárója a nemzetközi turizmusnak. És azt is tudja mindenki, hogy általában minden külországi útról szóló beszámoló témája elsősorban az, hogy ki mit hozott és mennyiért vette az ott olcsóbbnak tűnő vagy jobban tetsző holmit?... így hát nem is csoda, ha még a gyakran utazók sem tudják elkerülni, hogy az országhatárhoz érve, az útlevél és vámvizsgálat során, ne legyen rajtuk úrrá egy csöppnyi lámpaláz ... Hát még ha csupán alkalmi turista az illetői Igaz, megpróbálhatja leplezni izgalmát s flegmán úgy tenni, mint akinek a szeme sem rebben ha külföldre utazik, a valóságban azonban egy kardiológus épp ennek ellenkezőjét állapítaná meg, hiszen határátlépéskor mindenkinek akarva-akaratlanul valamivel hevesebben dobog a szive ... Persze, ha a nemzetközi turistaforgalommal járó árumozgás nem lépi túl a megengedett méreteket, s ha a hazai áruk ellentétele legális devizaátváltásban jelentkezik, akkor az ajándékkivitel vagy a külföldön történő vásárlás ellen senkinek sincs kifogása. Ez a természetes árumozgás csak akkor válik károssá, ha tömeges csempészésről van szó, vagy ha a valutaátváltás a feketézés csatornáin zajlik le, ami viszont már törvénybe ütköző. • • • ' „Jó napot kívánok, csehszlovák útlevél és vámvizsgálat..." — mondják naponta Megnyílt az ország legkorszerűbb határátkelőhelye megszámlálhatatlanul sokszor az ország valamennyi határátkelőhelyén a szürke egyenruhás vámőrök. A külföldről hazafe lé igyekvő utast ezzel újra megérinti az otthon első lehelete; most már tényleg csak azon múlik, mit rejt az illető poggyásza ? ... Mert bizony jócskán vannak, akik a rokoni látogatásokat az üzemi anyagbeszerzők útjaival tévesztik össze; mások viszont — a vámelőírások hiányos ismeretében — olyasmiket dugdosnak rettegve. mákat udvarias mosollyal intézik el, bár sűrűn fordulnak elő az olyan esetek is, amikor a „turista" és a vámőr ajkára egyaránt odafagy a mosoly. Forgalmas, őszeleji utószezon lévén pillantsunk hát be a vámhatóságok felelősségteljes munkájába. Méghozzá nem is akárhol, hanem az augusztus elején nyílt és az ország legkorszerűbb átkelőhelyének tartott királyi (Král')—bánrévei határállomáson. amit szóban vagy a vámárunyilatkozaton bátran bevallhattak volna. Hányan izgulnak például csak amiatt, hogy nem tudják: vajon visszahozhatják-e a külföldön megmaradt valutát, vagy milyen címletben szabad határon túlra vinni csehszlovák koronát? Ennél is több bonyodalmat okoz a különböző élelmiszerek, italfélék, ruházati cikkek és más áruk kivitelére, illetve behozatalára vonatkozó előírások olykor tájékozatlanságból, olykor viszont tudatosan történő megsértése! Ha lehetséges, vámtisztjeink a fölmerülő problé-Gépkocsink végigszalad Királyi, e takaros gömöri falucska főutcáján, és az utolsó házak elhagyása után pillanatok alatt már a határsáv kezdetét jelző sorompóhoz érünk. Egy katona a külső forgalmi sávba tereli autónkat, aztán pedig egy zöld egyenruhás barátságos fiatalember hajol oda hozzánk: — Jó napot kívánok, útlevélvizsgálat! — mondja szolgálati rutinnal. Arcán meglepetés. amikor kiderül, hogy ezúttal nem határátlépés szándékával, hanem más ügyben álltunk meg fotós kollégámmal a határon. De mert az útlevélkezelés mellett egyben az udvariasság is a feladata, hát természetes készséggel a vámhivatal főnökének is bemutat. A kirendeltség vezetője: Huluk István elégedetten tekint végig a vadonatúj és a turisták ezrei által egyelőre még „föl nem fedezett" átkelőhelyen. — Két esztendő leforgása alatt, kereken ötvenmillió korona beruházással épült ez a minden tekintetben korszerűnek mondható kirendeltség — szögezi le elöljáróban, majd hozzáfűzi: — A személygépkocsik, a tehergépkocsik, az autóbuszok és a kamionok a vámház mindkét oldalán négy-négy forgalmi sávba sorolhatnak be, ami az eddiginél sokkal gyorsabbá és kényelmesebbé teszi az utasforgalmat. Gondolom, ez mindenképpen örömhír a felénk utazó turisták számára. A valóban korszerű átkelőhely — amely az erre vonatkozó nemzetközi egyezmények megkötése után tulajdonképpen a legrövidebb közúti útvonalat biztosító „híd" lesz a Skandináv és a Balkán félsziget között! — büszkesége a vámépület, ahol nemcsak a belsőépítészek végeztek ötletes, a szemnek is tetszetős munkát, de otthonos hangulatú büfé és a jövőben váltóüzlet is várja majd a ki- és belépő utasokat. A tágasság, a rend és fegyelem láttán joggal merül föl a riporterben a kérdés: vajon a csaknem eszményinek mondható munkafeltételek egyben nem teszik-e majd szigorúbbá az itt zajló vámkezelést? Huluk István arca földerül: — A vámhatóságok feladata, hogy a körülményektől függetlenül őrködjenek a vámelőírások és a devizatörvények betartása fölött. Arra törekszünk, hogy az ország nemzetgazdasági érdekeit senki se károsíthassa meg csempészkedéssel. Nem szeretném azonban, hogy valaki csak elvámolni, büntetni akaró ellenséget lásson bennünk. Ellenkezőleg, senkinek sem akarjuk megnehezíteni az utazást, sőt, ha lehet, még igyekszünk is az utas kedvében járni, — Ne haragudjon, de az ön szívélyessége ellenére sokan mégis nehezményezik a vámhatóságok szigorát... — Persze, azért utason és poggyászon is rajta kell lenni a szemünknek, s ez sok ember számára kellemetlen. Mindennapi munkánk lényege éppen a kiváló emberismereten alapszik. íratlan törvény ugyanis, hogy a vámőr necsak az utas kofferébe, hanem a szemébe is nézzen ... A riadt tekintet, a zavar, a mesterkélt kedélyeskedés apró jelei arra utalnak, hogy az utasnál nincs valami rendjén. És egy-egy alaposabb ellenőrzés általában a gyanút igazolja. Az ország legeldugottabb vámházában éppen úgy, mint a legkorszerűbben fölszerelt, legpazarabb határátkelőhelyen. Ezért akinek tiszta a lelkiismerete, bátran választhatja határátlépésének színhelyéül a királyi—bánrévi határállomást. „Legföljebb" a megszokottnál rugalmasabb, kényelmesebb vámkezelésben lesz része. MIKLÓSI PÉTER GYÖKERES GYÖRGY FELVETELE Nemckak a turisták olykor|az oldmobilc is hatdrainkoh túlra tlrtanak 4