A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-19 / 38. szám

és történelem A ma élő legöregebb emlékezete alapján olykor százötven évre visszamenő történeti adatokat szerezhetünk. A tárgyi emlékek segítségével — régészeti kutatások alapján — népi kultúránk nyomozásában viszszatekinthetünk egészen a honfoglalás utáni századokig. Bár e korai időszakban nem beszélhetünk teljesen önálló népi kultúráról, de „... az egyszerű díszü Árpád-kori cseréptárgyak arra is bizonyítékul szolgálnak, hogy a faluk népe már ebben a korban is használt iparosok kezéből származó tárgyakat."(Csilléry K.) Az uralkodó művészet (forma és díszítmény szerinti) stílusváltozásait a későbbi századok folyamán is elsősorban a kézművesek, köztük a fazekasok is, közvetítették a parasztsághoz. Természetesen a nép ízlése is visszahatott a kézművesek munkájára, s ugyanakkor jelentős szerepük volt a hagyományoknak is. A fazekasmesterek munkájában tehát egyszerre volt jelen az egyik oldalon a díszítmény és funkció, a másikon a haladás és a hagyomány. Ugyanakkor a fazekastermékeket éppenúgy jellemezte sokrétűség, mint pl. az erdős vidékeken a fából készült edényeket, szerszámokat, stb. A háztartásban használt cserepek közül a népi kultúra változásvizsgálatában jelentős helyet foglalnak el a cserépből készült köpülök, a vajnyeréshez szükséges edények. Ezeknek szép példányai ismeretesek a Kisalföldön is, elterjedésük északi határát azonban — a készülő Magyar Néprajzi Atlasz adatai szerint — a Csallóközben rajzolhatjuk meg, ahol a századforduló táján szorítják ki a korábban elterjedt, fából készült köpülőket. A konyha cserépedényei között jelentős szerepet töltöttek be a különféle szürötálak és a szűrőkanalak. Amíg a szűrőkanalakat mindennap használták (a kifőtt tészta szűrésére), a szürőtálakat rendszerint nagyobb házimunkák alkalmával vették elő; disznóöléskor a zsírt szűrték vele, egyes vidékeken pedig lekvárfőzés alkalmával ezekkel szűrték át a félig megfőtt szilvát, a „keszőcét" vagy a „ciberét", hogy a szilvamag ne kerüljön a lekvárba. A galántai Járási Honismereti Múzeum kerámiakiállításán a cserépből készült szűrőtálaknak és szűrőkanalaknak igen szép példányai láthatók. A fazekastermékeket a falusi háztartásokban a konyhán kívül megtaláljuk a gazdasági udvarokban is (csirkeitatók), de egyes vidékeken mint fontos épületelemekkel is találkozunk velük. Gömörben, ahol a legrégibb berendezéseknél a szabadon égő tüz füstje a „kürtőn" át távozott, még ma is találkozhatunk (bár használaton kívül) a kürtő cserépből készült változatával. Zöld mázzal vannak bevonva a galántai múzeum kiállításán látható egyszerű kályhaszemek is. Ezeket a múltban a Kisalföldön is előforduló szemeskályhák elbontása után rendszerint csirkeitatónak, vagy a „macskatányérjának" használták. Eredeti rendeltetésükre már a ma élő legöregebbek sem emlékeznek. A kályha szemek készítése tág teret nyújtott a népművészet kibontakozására is. „Az ország középső területén a XV. századtól a jobbágyházakba is beállították már a szemeskályhát az addigi kizárólagos kemence helyett. Ezeken ugyancsak díszítő céllal illesztettek az egyszerűbb kályhaszemek közé domború vagy áttört csempéket is. amelyek hol régies, mértanias, hol újdivatú indás dísszel voltak ellátva. Az ilyen csempék egyben a fafaragást is jellemezhetik, mivel előállításuk fából faragott dúc segítségével történt; innen van, hogy többségük az ékrovásra jellemző faragásmodort mutat." (Csilléry K.) A fazekasok tehát minden tekintetben igyekeztek megfelelni a kor követelményeinek, s ugyanakkor a falusi fogyasztók ízlésének. Ez különösen az edénykészlet változásaiban mutatkozott meg, ahol még a gyáriparral is megpróbálták felvenni a versenyt. A századforduló táján, amikor a kőedények, valamint a zománcozott öntöttvas edények kezdik kiszorítani a cserépedényeket, a fazekasok is megpróbálkoznak a gyárihoz színben és formában hasonló edények készítésével. Ekkor terjednek el a gyárihoz hasonló külsejű cseréplábasok. Ezek a galántai múzeum kiállításán is látható edények a használati népi kerámia utolsó szakaszából valók, abból az időszakból, amikor a gyári termelés már nem a kézművességen alapult; nemcsoda hát, ha a kézműves fazekasoktól a gyári ipar ugyan drágább, de tartósabb edényei elhódították a piacot. SZANYI MÁRIA KALYHA SZEMEK SZUROTALAK