A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-19 / 38. szám

Amióta Federico Fellini és Marcello Mastroianni is a szép Elisabeth Teissier-hez fordult tanácsért, egyre többen kérik ki az asztrológiában jártas filmszínésznő véleményét. Elisabeth Teissier nem botcsinálta jósnő, hanem a Sorbonne bölcsészeti és természettudományi karán végzett tanárnő, akit szenvedélyesen érdekel az asztrológia. A Ne égessétek el a boszorkányt és az Astralement Votre című könyveit elkapkodták. Elisabeth Teissier mostanában keveset forgat, doktori diplomát akar szerezni. Cannes-ban az idén a szépséges Michéle Mercier-t választották meg Miss Fesztiválnak. A színésznő pályafutása több sikeres film után (Angelika-sorozat!) valahogy elakadt. Úgy látszott, hogy a romantikus, bájos, finom megjelenésű színésznő számára nincs megfelelő szerep a modern hangvételű, mai problémákkal foglalkozó francia filmekben. A színésznő Amerikában majd Olaszországban próbált szerencsét, de most visszatért hazájába és színpadon szeretné bizonyítani tehetségét. vonalú előadást. Be akartuk bizonyítani, hogy többre is képesek vagyunk. Várkonyi Mátyás zeneszerző és Miklós Tibor szövegíró, a Rock Színház vezetői nagy fába vágták a fejszéjüket. Musicalt készítettek Raszputyin Élj és emlékezz című regényéből. Az új zenés darab az Örvényben címet kapta, s amikor rám osztották a nöi főszerepet, azt hittem, a földre nyom a súlya. Pedig az Evitával is így voltam. Azt mondtam, ennél nagyobb szerepet már nem is kaphatok. Erre kezembe adták Raszputyin fájdalmas történetét, és úgy éreztem, ilyen felelősség sosem hárult rám. Olyan a darab, mint egy görög sorstragédia, hiszen ez a szibériai fiatalasszony egyszerre anya és szerető, gyönyörű és csúnya, naiv és csalódott, nyugodt és egzaltált. Tehát a teher egyértelműen az én vállamra nehezedik. Először megijedtem. persze, hogy beleremegtem; tudtam, hogy nem mindennapi küzdelem vár rám, ha fel akarok nőni a szerephez. Azért is siettettem a nyarat, mert ősztől máshogy fogom játszani a szerepet, hiszen a bemutató óta tisztábban látok néhány dolgot. A Sztárcsinálókban kisebb ívű a szerepem, ráadásul kimondottan nekem írták. A tét azonban itt is nagy, hiszen ez az első magyar rock-opera. És én boldog vagyok, hogy szerepet kaptam benne. Az Evitában aratta első átütő sikerét Tibor is; Magaldit, a neves argentin énekest formálta meg, és ez a siker juttatta el Béres Miskához, egy kis szibériai falu bolondjához majd a Sztárcsinálók Nérójához. — Musical szakot végeztem a főiskolán, mert zenés színész akartam lenni, persze ez nem azt jelenti, hogy csak a musical és az operett érdekel. Ha prózai szereppel bíznak meg, örömmel vállalom, hiszen az is előrelépést jelenthet a pályámon. Mert végül is a szerep a fontos, az, hogy minél bonyolultabb jellemet formálhassanak meg. Ilyennek számítom az Örvényben Béres Miskáját, ezt a félőrült ideglényt, aki mindent megérez a világból: kamaszszerelmet, háborús tragédiát, őnpusztítást. A Sztárcsinálókban Nérót Az ajtón a Rock Színház címere, a falakon három kirobbanó sikerű zenés darab plakátjai, az ágy fölött Evita képe, kicsit odébb John Lennon néz a semmibe. Hárman üljük körbe az asztalt. Kováts Kriszta és Szolnoki Tibor, a győri Kisfaludy Színház tagjai, akik társaikkal együtt új műfajnak szereztek rangot és megalapítói lettek egy színháznak, amely tavaly óta rock-operát kínál a közönségnek. A Rock Színház első bemutatója, az Evita mindkettőjüknek magas szakmai elismerést hozott, a most bemutatott Sztárcsinálókban pedig megduplázódott a siker. Kriszta is, Tibor is a legtehetségesebb fiatal színeszek élvonalába léptek. Kriszta a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt, tíz évig szolfézst és összhangzattant tanult, közben zongorázott, mert a karvezetés vonzotta. — Negyedikes voltam a gimnáziumban, amikor szavaló- és kiejtési versenyt nyertem, s ez ingatott meg korábbi elhatározásomban. Úgy gondoltam, megpróbálom a színművészetit, s ha nem sikerül, nem ér tragédia, mert itt a zeneművészeti vagy a bölcsészettudományi kar, ahol angol-szakos lehetnék. Szerencsére nem kellett sokáig törnöm a fejemet, már az első Látogatóban Kováts Krisztánál Szolnoki Tibornál felvételin eldőlt, hogy alakul a sorsom. S az énektudásom kezdettől fogva hasznomra vált. Egyébként nem is hiszem, hogy van külön prózai, táncos vagy énekes színész. Szerintem a színésznek mindent tudnia kell. Horvai István, Valló Péter és Katona Imre is erre tanított. — Az Evita próbáin jöttem rá, hogy a zenés szerep mennyivel nehezebben adja meg magát, mint a prózai. S hozzá kemény, heroikus munka részesei voltunk, hiszen a semmiből kellett valamit teremtenünk. Ott álltunk a magasban, de egyetlen félre lépés után a szakadékba zuhanhattunk volna. Mert az Evita világsiker volt. s alább mi sem adhattuk. Se múltja, se hátországa nincs nálunk a rock-operának, mégsem produkáltunk közepes színbizták rám, az érzelemmentes, ripacskodó trógert, aki az üzleti sztárcsinálás áldozata lesz. Egy év leforgása alatt három nehéz veretű szerep. Tudom, egyszer megszakad a sor, életre kell majd keltenem kevésbé jól megírt figurákat is, mert emlékekből nem élhetek. Ha felmegy a függöny. úgy kell játszanom, hogy másnap nyugodt szívvel nézhessek a tükörbe. És most nemcsak nyugodt, hanem boldog is vagyok. Feleki Kamii nekem adja át a stafétabotot az Előttem az utódom című tévéműsorban. Tavaly látott a képernyőn a Broodway musicalban, akkor jegyezte meg a nevem. De mert biztos akart lenni a dolgában, kazettáról meghallgatta az Evitát. Amikor énekelni kezdtem, összecsapta a tenyerét és azt mondta, ő az, rá gondoltam. Kriszta halkan, visszafogottan beszélt; lírainak láttam most is, akárcsak főiskolás évei alatt; Tibor örökmozgónak tűnt, aki a világot is képes lenne kimozdítani a helyéről, ha megállna. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Máté Magda felvétele) 897