A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-11 / 28. szám

ni, hogy ne tartaná nyitva a szemét, ne érdekelné, ami körülötte történik. A nyugalmas, kerítésen belüli életet nem neki találták ki. — Ezért esett magára a választás? — kérdezem lakásában, ahol az óvodás korú Angéla és az ötödik osztályos Beáta jelentik az eleven életet. — Ezért is — mondja az újdonsült képviselő. — De az is közrejátszott megválasztásomban, hogy nő, pedagógus és magyar nemzetiségű vagyok. Bús András hnb elnök azt mondta, hogy az iskolaügyi és kulturális bizottságban lesz munkám. Szép kultúrházunk van. Rajtunk múlik, tudunk-e kulturális életet élni benne. Tetszik, ahogy mondja. Amilyen határozottan mondja. Az embernek legyen elképzelése a dolgokról. Munkahelye és közössége dolgairól. Céltudatosságot tanulhatok töle, az újdonsült képviselőtől, aki hűséges kísérőm, míg a faluban tartózkodom. Azt kérdezem még tőle. hogy a falut kettészelő patak merre lopakodik ki a elnöke. A folklórcsoport tavaly a járási verseny első helyezettje lett, Zselizre és Gombaszögre is meghívót kaptak. A színjátszó csoport szintén bizonyítani akarja életrevalóságát. Czilling Irén nyugdíjas tanítónő vezetésével betanulta Szigligeti: A cigány című zenés darabját, s több községben be is mutatta. Czilling Irén negyven éve él a faluban, s véleményét úgy fogalmazza meg, hogy sokat fejlődött Pográny, de az emberek még mindig ragaszkodnak régebbi életmódjukhoz. Öltözködésben és lakáskultúrában nagyot haladtak előre, a szövetkezettől húzódoztak, aztán belátták. így jobban megalapozhatják jövőjüket, jól gazdálkodnak és elégedettek. Szeretik a szőlőművelést és a hegy levét sem vetik meg. Czillingné sok lakodalomban volt, és megállapította, hogy sehol olyan szépen nem énekelnek, mint Pogrányban. Ág Tibor többet feljegyzett az eredeti dalokból. Az új kultúrház az előző választási időszak létesítménye, a mostani választások L« 1 • i Az eleven faluközpont színhelye. Szombaton délelőtt tíz órakor már mindenki leadta szavazatát. Bús András, a hnb újra megválasztott elnöke elégedetten jelenthette a járásnak: a választás Pogrányban fegyelmezetten folyt le. Az új 30 tagú képviselőtestületbe a járás által megadott kulcs szerint tizennégy magyar nemzetiségű képviselőt választhattak. A lakosság előző népszámlálás szerinti nemzetiségi összetétele (a mostani még nem ismert) hetvenöt °/o magyar és 25 % szlovák. Tizenhárom új képviselőt választottak a pogrányiak, köztük Szombathné Mészáros Mária biológia-testnevelés szakos tanítónőt, aki 1969-ben Nagycétényböl (Vefky Cetín) jött férjhez Pogrányba, férje technikus a nyitrai ELITEX-ben. A Tyúkhegyen építettek maguknak gyönyörű házat, festőt vártak volna inkább, mint engem, hiszen ha a festéssel is rendben lesznek, már költözhetnek tyúkhegyi házukba. Rokonszenves. határozott a most megválasztott képviselő. Nem elégíti ki csak az iskolai munka. A CSEMADOK helyi szervezetének titkára, a Vöröskereszt helyi szervezetének kultúrfelelőse, a magyar általános iskola tizenhét tagú tánccsoportjának vezetője; vers- és prózamondó, valamint egészségügyi versenyekre is felkészíti a tanulókat. Komáromi gimnazista korában ö maga is részt vett vers- és prózamondó versenyeken. Az ifjú egészségügyi őrsök iskolázását is vezeti. Egyszóval Szombathné Mészáros Mártának sok az elfoglaltsága a dombra fészkelt iskolában. és a faluban, s nem tud úgy hazamendombok közül. Szülőföldje felé mutatva mondja, hogy Nagycétény irányába, és mindjárt Jiozzáteszi, hogy a választási program legfontosabb feladata a patak szabályozása és a malom melletti tó lefolyásának biztosítása. Annyira elmerülünk a látnivalókban, a pogrányi alkonyodás elevenségében, hogy észre sem vesszük, már azon a dombon járunk, amelyen az 1—9. osztályos magyar tanítási nyelvű általános iskola áll. Igazgatója, Bartháné Nagy Sarolta öt éve tanit Pogrányban. s második éve igazgatja az iskolát. — Százharmincegy gyerek látogatja hétosztályos iskolánkat. Az alsó tagozaton összevont osztályokban tanítunk. Bodakról és Gesztéről is ide járnak a gyerekek. Tanulóink ügyesek, szorgalmasak. — S a volt tanítványok? — Mi tagadás, büszkék vagyunk rájuk. Különösen azokra, akik egyetemet vagy főiskolát végeztek (15-en). Villamosmérnökök, agrár- és vegyészmérnökök, tanárok, tanítók lettek hajdani tanítványainkból. A dombról nézzük a falut. Ahogy alkonyodik, úgy egyre lármásabb. Gyerekek kergetőznek, felnőttek igyekeznek haza itthoni és nyitrai munkahelyükről. Akadnak azonban olyanok is, akik most mennek a szőlőhegyre, mint például Tóth Antal, kaszával a vállán. Mintha a régi idők kaszása toppanna elénk, valahonnan az 1075-ben épült útról. Azok is a pincékbe tartanak, akik hegyievével akarják oltani a szomjukat. Én is elbúcsúzom Szombathné Mészáros Márta kísérőmtől. MÁCS JÓZSEF Hétvégi levél Sokasodóban vannak azok a jelenségek, amelyek a Reagan-kormányzat egyre agresszívebb — a világbékét is veszélyeztető külpolitikai irányvonalát tanúsítják. Erre utal Alexander Haig amerikai külügyminiszternek a minap az amerikai lapkiadók és rádióriporterek washingtoni konferenciáján tett kijelentése is, miszerint az Egyesült Államoknak jogában áll támogatni a „felszabadító erőket". Kijelentését amerikai hírmagyarázók úgy értelmezték, hogy „felszabadító erőkön" a külügyi hivatal vezetője az afganisztáni, és az angolai törvényes kormány ellen küzdő lázadó csoportokat érti. A Reagan-kormányzat hatalomra jutása óta állandóan azzal fenyegetőzik, hogy az Egyesűit Államok nyíltan pártfogásába veszi és közvetlenül fegyverekkel látja el a Pakisztán területéről operáló afgán ellenforradalmi csoportokat, illetve a Sawimbi vezette angolai UNITA-t. Annái furcsább az említett reakciós, ellenforradalmi csoportoknak „felszabadító erőkként" való beállítása, amikor az Egyesült Államok hivatalos körei például a latin-amerikai vérei diktatúrák ellen küzdő hazafiakat, igazi felszabadító erőket viszont terroristáknak minősítik, s pénzzel, fegyverrel és „tanácsadókkal" nyíltan segítik, támogatják a népirtástól sem visszariadó juntákat, mint például El Salvadorban. Ráadásul a „nemzetközi terrorizmus" támogatásával vádolták elsősorban a Szovjetuniót és Kubát, de a többi szocialista országot is. Ugyanakkor azzal az ürüggyel, hogy Nicaragua támogatja a saNádori gerillákat, megvonta a korábban jóváhagyott és már folyósítani kezdett gazdasági segélyt ettől a sokat szenvedett országtól. A jelenlegi kormányzat korifeusai nagyon hamar megfeledkeztek arról, hogy a Nicaraguában a Sandinista Nemzeti Fe/szabadítási Front vezette hazafias erők annak idején Carter elnök hallgatólagos jóváhagyásával döntötték meg a még az amerikaiak számára sem „szalonképes" Somoza-család uralmát De vajon mennyire szalonképesebb a saNadori diktatúra?! Az a diktatúra, amely attól sem riadt vissza, hogy a templomban, vasárnapi mise közben gyilkoltassa meg San SaNa dor érsekét. Nem csoda, hogy — mint legutóbb értesülhettünk róla — a nyugat-európai szociáldemokraták is támogatják a saNadori felszabadító mozgalmat. Nemrég hivatalos látogatást tett több nyugat-európai országban és Bécsben — hivatalos tárgyalásainak befejeztével — nemzetközi sajtóértekezletet tartott Miguel D'Escoto nicaraguai külügyminiszter. Elmondotta: mostani útján szerzett tapasztalatai szerint Európában is helytelenítik az amerikai politikának azt a tendenciáját, hogy a világ — s benne a fejlődő országok — szerteágazó problémáit a kelet— nyugati viszony tükrében igyekszik szemlélni. Az Egyesült Államok vezetői nem képesek (s mi hozzátehetjük: valószínűleg nem is akarják) megérteni, hogy a fejlődő országokban, közöttük a latin-amerikai szubkontinens országaiban végbemenő forradalmi változásoknak mély történelmi, gazdasági gyökerei vannak, amelyeket nem lehet olyan alapon vizsgálni, hogy tetszenek-e vagy sem Washingtonnak, hanem tudomásul kell venni, hogy ezek az országok nem törekednek egyebre, mint függetlenségük kivívására és megszilárdítására. Alapvetően téves e mögött a forradalmi mozgalmak mögött külső hatalmak befolyását keresni — mondotta. Igen, az Egyesült Államok — az új Rea- * gan-doktrína szellemében továbbra is következetesen igyekszik minden hatadó megmozdulást a kommunista erők számlájára irni, támogatva azokat a korrupt politikusokat, népirtó rendszereket, akik, illetve amelyek fegyverrel, a legembertelenebb, a legkíméletlenebb terrorral nyomják el a nép szabadságjogait, ezek kivNásáért indított igazságos harcát. A világban egyre növekszik azoknak a józanul gondolkodó államférfiaknak, politikai vezetőknek is a száma, akik szolidaritást vállalnak a felszabadító erőkkel, felismerve, hogy valójában milyen célok húzódnak meg az amerikai politikusok szólamai, a hidegháború szellemét felidéző kijelentései mögött. TARJÁNI ANDOR VISSZHANG A HÉT CIKKÉRE Lapunk ez év március 14-én megjelent 11. számában Összefogásban az erő címmel cikket közöltünk Zolczer János tollából. A szerző írásában egyebek között elmondta, hogy Szlovákia egyik jelentős műemléke — a mintegy nyolcszáz éve épült Ipolybalogi templom „a hetvenes évek derekára már annyira rossz állapotba került. .. hogy menthetetlenül időszerűvé vált a helyreállítása, a restaurálás." A műemlék rendbehozásához az illetékes szervek hatszázezer korona állami támogatással, a falu lakói pedig — a választási programban vállalt kötelezettségen kívül — több ezer társadalmi munkaóra ledolgozásával járultak hozzá. Az összefogás szép példáját egyesek úgy minösitették, hogy „a falu lakossága csak a templom építésen dolgozott, más akciók során nem". Az alaptalan kijelentésekre Boros János, a hnb elnöke lapunknak küldött levelében többek között elmondta: Ipolybalog lakossága a Nemzeti Front programját magáévá tette és vállalta, hogy az 1976—80-as választási időszakban ledolgoz 108 726 társadalmi munkaórát. Vállalását túlteljesítette. Összesen 197 401 órát dolgozott le. A Z akcióban példásan kivette részét valamennyi középitkezésböl. Sokat segített a sportpálya, a hnb irodájának és más, a közösség érdekét szolgáló létesítménynek az építésénél. Társadalmi munkájával több mint 5 millió korona értéket hozott létre. A falu lakossága a különféle akciók keretében már ebben az évben is 20 000 társadalmi munkaórát dolgozott le. Ipolybalog ebben a tekintetben a járás élenjárp falvai közé tartozik. A jó munkáért, a közösség érdekében kifejtett erőfeszítésért elismerés jár. Boros János elvtársnak, az Ipolybalogi Helyi Nemzeti Bizottság elnökének adatait azzal a szándékkal közöljük, hogy máskor is szívesen helyet adunk a lapunkban megjelent cikkekre reagáló véleményeknek. A SZERKESZTŐSÉG 3