A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-05 / 36. szám

kitevő ösztöndíjából olykor repülőgépet és helikoptert bérelt, hogy a levegőből is szemügyre vehesse kedvenc vonalait. Később a perui légierők főnöke. Vargas Prada tábornok egy katonai helikoptert bocsátott a rendelkezésére, most ennek segítségével készíti a légifelvételeket. Néha megesik, hogy a helikopter nem tud beállni a kívánt szögbe, ilyenkor Maria Reiche egy kötélhágcsón a helikopter alá ereszkedik és igy készíti el a felvételt. Egy erőtől duzzadó fiatalember számára is komoly feladatot jelentene ez a mutatvány, képzelhetjük milyen erőfeszítést igényel egy hetven fölött járó idős hölgytől. Maria Reiche már úgy ismeri a Nazcafennsikot, akár a tenyerét. A Nazca-vonalakat illetően lényegében Kosok professzor nézetét osztja, aki szerint ezek az olykor több kilométer hosszúságú párhuzamosok egy hajdani civilizáció naptárának részét képezik. Több vonalról is kimutatta, hogy valamilyen köze van a nyári illetve a téli napfordulóhoz. De nemcsak a hosszú vonalak, hanem a különböző mértani alakzatok: a nagyméretű trapézok, három- és négyszögek stb., továbbá néhány állat ábrázolása is összefügghet Maria Reiche szerint ezekkel a „jeles" napokkal. Hogy ez a vonal- és ábrarendszer valójában térkép is lehet, az Zelkó Zoltán színrelépéséig fel sem vetődött. Képzelhetjük milyen megdöbbenéssel hallgathatta Reiche asszony Zelkó Zoltán fejtegetéseit. de minderről a dokumentumfilmben egyetlen szó sem hangzott el. Sok minden szól Zelkó professzor elmélete mellett, jóllehet a részletesebb bizonyításra még várni kell. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy Maria Reiche több mint három évtizedes munkássága fölösleges lett volna. Már az a tény, hogy gyakorlatilag egyedül feltérképezte ezt a nagy területen fekvő vonal- és ábrarendszert, tiszteletet parancsol (Peruban nemzeti hősként is tisztelik), de ö ugyanakkor olyan valószínűnek látszó összefüggésekre is rámutatott, amelyeket az utána jövő kutatók és „elméletgyártók" sem hagyhatnak figyelmen kivül. Kár, hogy a dokumentumfilm készítői megfeledkeztek erről. LACZA TIHAMÉR BÁRTFAI TIBOR kiállítása a Dunamenti Múzeumban Ritka alkalom, hogy olyan közismert és neves művész, mint Bártfay Tibor szobrászművész alkotásait láthassa a „vidéki" művészetkedvelők széles tábora. A nyitrai származású, hatvanadik életévéhez közeledő Klement Gottwald Államdíjas érdemes művész alkotásait — szobrait, kisplasztikáit és kolázsait — láthatja július 24-töl közel két és fél hónapon keresztül a komáromi, illetve a Komáromba látogató művészetkedvelő közönség. A komáromiak körében külön rangot ad a kiállításnak, a művésszel való újratalálkozásnak az, hogy az elmúlt év tavasza óta a város egyik hangulatos — és méltó — helyén áll a művész egyik legutóbbi kiváló alkotása, a dél-szlovákiai munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, Steiner Gábornak a szobra. A kiállításon szereplő anyag a művész utóbbi két évtizednyi terméséből állt össze, mintegy keresztmetszetét nyújtva Bártfay eddigi alkotói munkásságának, amely azt hiszem, sokkal közismertebb annál, hogy külön bemutatásra szorulna, s e rövid írás nem is lenne méltó (és elegendő) annak ismertetésére. Egyetlen momentumot, egyetlen vonást szeretnék csak kiemelni e rövid ismertetésben. Azt a vonást, amely a kiállítás anyagát, és ezen túlmenően Bártfay egész eddigi munkásságát is egységes egésszé fogja össze; a művész mély és őszinte elkötelezettségét. Tudom, vannak még ma is sokan, akik fanyalognak ettől a jelzőtől, s vannak szép számmal alkotások (és alkotók), amelyek (és akik) az elkötelezettség külső, formális köpönyegébe burkolózva igyekeznek művészinek (és művésznek) tűnni. Bártfay Tibor művészete azonban tartalommal, őszinte méltósággal tölti meg ezt a jelzőt, az ö munkássága A keszeg falvai efsz elnöke átveszi Bártfay amelyet a kiállításon is megtekinthettek a Iái iskolapéldája lehet (és kell. hogy legyen), a szocializmus, a haladás, a humánum, a béke és az emberi méltóság iránti művészi elkötelezettségnek ha van teremtő Isten, földi követe (a művész, ki köztünk jár alant." — írja Bártfayról „A szobrász műtermében" cimü versében a költő, Ján Smrek, s ha ez teljesen így lenne, az emberiség ma sokkal boldogabb, békésebb, emberibb világban élne, sugallják egyértelműen a művész alkotásai mind; a My-Lay-i „Megégetett" — a borzalom, a testi és lelki szenvedés, az embertelenség következményeinek, az emberi méltóság megalázásának minden vonását magán hordozó — nöi torzójától, a bratislavai Gottwald emlékművön, az előtte levő szökőkút földgömbjét körülkeringő — a békét, az élet és a mozgás örökkévalóságát szimbolizáló — galambjain keresztül a háború, egy nagyon is lehetséges atomháború borzalmaira figyelmeztető kolázsáig. Tudjuk azonban — az előző költői hasonlatnál maradva, — hogy a „teremtő Istenek" magára hagyták a „földi követet", magának kell tehát ->or ajándékát, Steiner Gábor szoborportréját, (Tóthpál Gyula felvétele) világgá kiáltania — éppen művei által is — a békéért, az emberi méltóságért, az emberhez méltó világért esdeklő szavait, egyre csak bízva abban, hogy ezek a világba kiáltott esdeklő szavak egyre több értő emberi fülre, egyre több érző emberi lélekre találnak. S teszi ezt a művészküldetését hűen teljesítve — alkotásain keresztül, s teszi ezt mint ember, a Béke Világtanács tagjaként. Akaratlanul lettem fültanúja a kiállítás megnyitóján egy beszélgetés rövid részletének, amikor is egy fiatalember nagy szakértelemmel magyarázta a mellette lévő hölgynek, hogy egy kiállításnak sokkal egységesebbnek kell ennél lennie ..." Nem tudom. Talán lehetett volna „egységesebb" kiállítást összehozni, ha csak szobrok, csak kisplasztikák, vagy csak kolázsok szerepelnek a tárlaton. Csakhogy abban az esetben kevésbé sikerült volna „egységes" illetve teljes képet tárni a látogatók elé egy mélyen és őszintén elkötelezett alkotómüvészi munkásságról. NÉMETH GYULA ÚJ KÖNYVEK meg lehetett volna említeni, amelyeket még az irodalomkutatók közül is meglehetősen kevesen ismernek: például éppen Az Út című kismonográfiában esik szó az ifjúmunkások és a forradalmi diákság szövetségéről, a Vörös Barátság nevü „intézményről", amelynek kórusai „szocialista rigmusokat. átírt népdalokat és költeményeket adtak elő", egyebek között „Schulz Ignác szociáldemokrata és szakszervezeti funkcionárius üzelmeiről". Bizonyára nem lett volna érdektelen, ha Csanda itt egy lábjegyzetben megemlíti. hogy ez a bizonyos Schulz Ignác a két világháború között eléggé felkapott költö volt, a Csehszlovákiai Népszava című szociáldemokrata lap „házi költője" (és 1931-töl 1935-ig szerkesztője is), aki Sándor Emő néven jelentette meg költeményeit (1927-ben verskötetet is adott ki. Vérfolyó partján címmel). De nem akarok „szőrszálhasogatni"; Csanda most megjelent könyve igy, jegyzetanyag nélkül is jelentős segítséget nyújt a Fábry-életmüben való tájékozódáshoz, eligazodáshoz, s ugyanakkor egy leendő Fábry-monográfia körvonalait is előrevetíti. (Madách, 1980). VARGA ERZSÉBET A Madách Könyvkiadó kiadásában kerültek a könyvpiacra az alábbi, különböző műfajú és tárgyú könyvek: a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona, amely tulajdonképpen egyfajta honismereti irodalmi-kulturális útikalauz: összeállítói olyan segédkönyvet kívántak az olvasók kezébe adni, amelyben arról tájékozódhatnak az érdeklődök, milyen magyar irodalomtörténeti és kulturális emlékek kapcsolódnak a szlovákiai településekhez, falvakhoz, községekhez, városokhoz. Posztumusz könyv lett Szabó Béla kötete, a Nehéz búcsú: a fiatalkorában az éhség költőieként ismert, tavaly 74-éves korában hirtelen elhunyt író még maga állította össze életének távoli és közeli emlékeit, színhelyeit, találkozásait, egész emberi és írói útját felidéző írásaiból. Irodalmi tanulmányait, verselemzéseit, esszéit, publicisztikai Írásait adta Wözre-Koncsol László ívek és pályák című gyűjteményében. A sokágú érdeklődést tükröző írások közös vonása, hogy szerzőjük mindegyikben a háború utáni csehszlovákiai magyar irodalmi és kulturális élet jelenségeit veszi szemügyre, elemzésükkor egyúttal szemléleti öszszegezésre törekedve. Jan Kozák cseh írót mint szibériai vadászt ismerhette eddig a magyar olvasó az elmúlt években magyarul is kiadott vadászkönyve alapján. Most megjelent, A fehér mén című kisregényében az író egy szerelmi történet kereteként eleveníti fel újból a tajga zord, de érintetlenségében lenyűgöző világát. Szívdobogás a cime L Gáfy Olga új, sorrendben negyedik verseskötetének. Verseit a szerző egyik nyilatkozatában ezekkel a szavakkal bocsátja olvasói elé: „... úgy vélem, hogy ez a hangvétel sokakhoz megtalálja az utat,... a mai gyorsult ritmusú életben egyegy pillanatra megállítja az embereket, hogy elgondolkozzanak önmagukról és egymásról". Második kiadásban látott napvilágot Mária Hajková Édeskönyv-e. A nagy formátumú, szép kiállítású, a receptek gazdag választékát kínáló szakácskönyvben jól áttekinthető rendben találhatók meg a különböző alkalmakhoz legmegfelelőbb torta, sós és édes sütemény, kelt tészta, krém, puding, fagylalt, gyümölcssaláta elkészítésének a leírásai. Könyvújdonságok a Magyar Könyvbarátok Köre és a Versbarátok köre új tagkönyvei is, úgymint: az MKBK idei második könyveként megjelent Madrapur cimü regény, Robert Merle műve. Az ismert francia író ezúttal fantasztikus helyzetben, egy titokzatos repülőgépen teszi ki regényalakjait, a repülőgép utasait, olyan körülményeknek, hogy életük közeli végének a tudatában kelljen szembenézniök önmagukkal. A VBK idei első könyve Zs. Nagy Lajos válogatott és új verseit tartalmazó Cudar elégia cimü kötet. A gyűjtemény versciklusokba rendezetten mutatja Zs. Nagy eddigi költöi munkásságának változó, erőteljes vonásokkal kibontakozó arculatát a korai daloktól a szarkasztikus-groteszk szemléletű látomásokon át a csöndesebb tűnődések lírájáig. (fukári) 15