A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

NYELVEKNEK és ERKÖLCSÖKNEK OSKOLÁJA Lapok a magyar színjátszás történetéből / III. 1834 Aréna egy deszkából összeillesztett kör, mibe színészi darabok, esti alkonnyal, szabad ég a|att adatnak. Nevezete honnan vette eredetét? Nem tudom. Némelyek a régi római szokástól „in arenam descendere" kiállni a porondra akarják származtatni; én azonban, ki inkább jelenben, mint múltban vagy jövőben szeretek okokat keresni, ezt mostani helyének vastag fövenyében keresem. A színházi igazgatóság mint hallom, nehezen tudá nyári hó napokon városi alkalmas színházba csődíteni a közönséget. Uraság inkább szerette az idő kellemeit szabadban ízlelni; köznép pedig télen át is kevés részt veszen a városi színházba, mibe helyszűke miatt nagyobb vitézi s harci játékok nem adathatnak. Kell-e tehát önhaszna öregbítése tekintetéből is módról gondoskodnia, miáltal mind felsőbb, úgy alsóbb rendűek részvétlensége pótoltathasson. Igy létesült az arénai szörny, mibe most nyáron által közönség s jádzók erkölcs s míveltségi romlására bohózatok, tüneményes harc-, vitézi játékok, leppoldvárosi [bécsi] becstelen mutatványok adatnak, számos lovas s gyalog katonaság fellépésével, a hallgatóság zajos örömei közt. Mihelyt valamely színészi intézet célt vesztve nem rényt [erényt], izletet [Ízlést] fejt, hanem tulajdonosa erszényét tölti, nemes hivatásának meg nem felel, méz helyett mérget hint a közönségre, agua tofanánál [halálos méregnél] ártalmasabbat, csendesen, de bizton emésztöt. így lön az arénai 7 fejű szörny pénzt hozó, de rényt vesztő intézetté, s barátom, az igazgatóság szándéka sikerült. Uraság nem keresi többé mulatságát a szabadban. Az Aréna deszkafali közt is láthatja az ég kék boltozatát, s ő evvel elégszik. Köznép heti fáradsága jutalmát szívesen költi Arénára, mibe gyönyöréledettel láthatja Raimond, Nestroy müveit. Az igazgatás nevet, s örömmel rakja halomra kincseit, miket sátánnali szövetsége keríte markába. Egész Pozsony elégedett, s tán csak én vagyok elégedetlen! Pozsony neveti Lumpacivagabundust, s én sajnálom nemzetemet, mely erkölcsét, komoly karakterét veszteni tudja idétlen könnyelműségeken. Ormós Zsigmond: Szabadelmű levelek vagy democrat lapdacsok aristocrat görcs ellen Az 1833—1834. évben a pozsonyi városi színházban a bécsi josephstacfti [józsefvárosi] színház legsilányabb tagjai játszottak Hoch igazgatóné vezetése alatt. Ennek leánya consentiente matre [az anyja beleegyezésével] botrányos életet folytatott Pozsonyban. A pozsonyi intelligens asszonyok emiatt kerülték az amúgy is silány előadásokat. Ezek — amint Festi rendőrtanácsos írta a miniszterének — napról napra silányabbak lesznek; az elégületlenség tehát Hochné ellen folyton növekszik. Már tavaly 1833-ban az ifjúság többször fütyüléssel akadályozta meg az előadásokat. Most még nagyobb az elégületlenség és a megbotránkozás. E hó 3-án adták például Johann von Paris című operát. Az opera silány előadása ugyancsak próbára tette a közönség türelmét. Ennek végeztével — Írja Ferstl rendőrtanácsos — nagy tömeg jurátus hazáig kísérte Hochnét és leányát, s szórta rájuk a legcsúfosabb szavakat. Ablakja alatt pedig kereplökkel és sípokkal adtak nékik estvéli macskazenét. — Másnap reggel az igazgatónét figyelmeztették, hogy a keserűség pohara már színültig megtölt. A vihar kitörését mindennap várhatja, mert a közönség és főleg az ifjúság elégületlensége már elérte tetőpontját. De mivel 4-én a császárné nevenapját ünnepelték, s mivel a bevett szokás szerint ilyenkor arcképe ki volt függesztve a színpadon, s ez egész társaság a császári himnuszt szokta volt énekelni, az igazgatóné azt hitte, hogy nem lesz semmi baj. — A rendőri jelentés szerint a színház földszíntjének több mint felét jurátusok foglalták el. A karzatokon is sokan foglaltak közülük helyet. Mikor a függönyt felvonták, s a színházi társulat a himnusz énekléséhez akart fogni, hallatlan lárma, pisszegés, fütyülés és kerepelés támadt. A sokféle fütyülőszerszám fülsiketítő lármát okozott. Egyszerre csak a karzaton megszólaltak a dudák is! Mindez — irja Ferstl rendörtanácsos — Hoch igazgatónénak szólt, aki hírhedt leányával és a fiatal Niczky gróffal az egyik páholyban ült, de a nagy zenebona hallatára mind a hárman sietve eltűntek ... Ez a tüntetés — irja az országgyűlési rendőrség — semmi vonatkozásban sincs a császárné névnapjával. Csak egy régi visszafojtott kedélyhangulat kitörése volt ez! A hallatlan gyarló operai és drámai előadásoknak és Hoch igazgatóné szemtelenségének köszönhető az egész tüntetés. Ő már a múlt évben kijelenté, hogy a pozsonyiaknak elégségesek ezek az előadások, az országgyűlés urai pedig pusztáikon ezeknél jobbakat úgysem hallhattak! — A színházi tüntetés főemberei — irja a rendőrség — ezek voltak: Vukovics a későbbi jeles miniszter. Farkas, Fáy, Pulszky. Simon, Okolicsányi, Szathmáry, Ormós, Prónay és Keglevich gróf ... Takáts Sándor: Kémvilág Magyarországon 1845 Léva, február 15. Kétnapi zordon télies utazás után Léván megállapodtunk hat előadásra. s ma volt az első előadásunk, a Csarlotte kapitány. E finom francia vígjátékból a kisvárosi közönség nem sokat értett meg, s igy első föllépésünk nem költhetett rokonszenvet a közönségnél. — Nyitra. február 21. Ma nyolc órakor indultunk meg Léváról. hol, miután eredeti magyar darabokat szedtünk elő, igen megkedveltek. Csaknem megfagyva értünk el Nyitrára. — Nyitra, március 5. Itt hat előadást tartottunk már, s valóban jó jövedelmek mellett: egyedül a mára hirdetett Angelo előadatásakor nem jött be a szokásos jó jövedelem, sőt a napi költség sem. — Nyitra, március 18. Tegnap előtt az idevaló ifjúság s a hozzácsatlakozott megyei közönség búcsúlakomát rendezett tiszteletünkre. Tegnap már utolsót járszottuk volna, de egy úr a többiek nevében felkért arra, hogy játsszunk még egyet, s ő a maga részéről ötven forint tiszta bevételt biztosított. Ez előadás után újra mulatságot, illetve búcsúlakomát rendeztek E lakomához meginvitálták Hegedűs Lajost, a komáromi igazgatót, ki társa, az öreg Komlóssy igazgató megbízásából valószínűleg toborozni jött hozzánk. Békésen egyetértő társulatunkból azonban nemigen örömest távozik el valaki. Holnap egy könnyű kocsival a közeli falukat szándékozom meglátogatni, hogy a hirtelen hóolvadás következtében vizzel elárasztott utunkra erős málhaszekereket fogadhassak Esztergom felé. — Esztergomba Szenga Tőru Turkálok a Mickiewicz-utcai antikvárium magyar könyvei között s bele-belelapozok az érdekesebb példányokba. Köröttem a csöndes és jól ismert szöszmötölés, öregek, fiatalok, nők, férfiak matatnak a polcokon, egyrészt a „könyvmolyok", másrészt az alkalmi nézelődők, vásárlók. A kínálat ezúttal is vérszegény, de mint mindig, most is remélem, ráakadok valami különlegességre, szívet megremegtető ritkaságra, amely elkerülte a „molyok" figyelmét. De semmi, semmi. Már éppen távozni akarok, amikor odasodródik mellém egy napkeleti emberke, amolyan diák-féle jelenség. Fesztelenül turkál a magyar könyvek között, beleoNas a fóliánsokba, szemüvege megcsillan a fényben. — Tud magyarul? — kérdezem. — Tudok — mondja egy kis csodálkozással az arcán, hogy ilyen váratlanul megszólítottam. — Hol tanult meg magyarul? — Pesten — feleli. — Maga vietnami? — Á, nem. — Koreai? — Nem. Dehogy. Japán vagyok. — Nocsak! Hogyan került Pestre ? — Ösztöndijat kaptam a magyar államtól. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanultam. A magyar meg a kelet-európai népek történetét. No. Hogy is mondjam. A középkort, korai középkort tanulmányozom. — És hogyan került Szlovákiába ? — Átjöttem. Itt folytatom tovább. Két éve tanulok a Komensky Egyetemen. — Hol lakik? — Karlová Ves mellett. Diákszállóban. Tudja, amelyiket a magyarok építették. Beszélgettünk még egy kicsit, végül elkértem a címét, mondván, szeretnék vele közelebbről megismerkedni. Szenga Tóru azóta már többször megfordult a családban. A kisunokám Tóru bácsinak szólítja és természetesen tegezi. De kövessük a kronológiai sorrendet. Legelőbb harmadmagammal kerestem föl a szállásán, a lányommal és a vömmel. A diákszoba nem viselte magán a sokat emlegetett japán rendet szanaszét könyvek hevertek, becsukva vagy felütve ruhadarabok és apróbb használati tárgyak. — Hát igen — nevetett Tóru — a japán rendszeretetre bizony alaposan rácáfoltam. De én igy élek — mondja és szívélyesen helyet mutat, üljünk csak le, ha tudunk hová. Lassan indul a társalgás, de néhány perc múNa egészen közvetlenné válik. A lányom kezdi faggatni. — Amikor azt kérdeztem tőled, hány éves vagy, azt montjtad, találjam ki. De nem tudtam kitalálni. Huszonnégy-huszonöt évesnek tippeltelek, gondoltam, hogy olyan főiskolás korú fiatal vagy. Aztán kiderült, hogy bár fiatal vagy, de valamivel idősebb, mint amennyit én gondoltam. — Igen. 1950-ben születtem. — Japán melyik részén ? — Közép-Japánban. Honsu szigetén, egy hatalmas város, Nagoja mellett — Tehát 31 éves vagy. Korodat számítva, te már bizonyára eNégezted otthon az egyetemet vagy a főiskolát. — Egyetemet végeztem odahaza. — Mit tanultál? Tóru gondolkozik, majd széttárja a karját. — Erre nincs a magyarban megfelelő kifejezés. Talán azt mondhatnám, hogy politikai tudományt — És történelmet. — Nem. Azt csak később kezdtem tanulni. Nálunk a főiskola elvégzése után többféle tanfolyamra tehet jelentkezni. Én a történelmet választottam. — De hogy kerültél kapcsolatba a magyarokkal? Miért éppen Budapestet választottad? — Nálunk az egyetemeken általában indoeurópai nyeNeket tanítanak, magyart nem. Én akkor már hallottam és olvastam a finnugor nyeNcsaládról, és mivel a magyar ehhez tartozik, gondoltam, bizonyára különleges nyeN lehet — A finnugor nyeNcsalád több népet képvisel. Miért a magyar nyeNet választottad? Véletlen volt? — Hogy is mondjam ? — botladozó nyelvvel keresgél a szavak között. — Tulajdonképpen a magyar nyeN nem is érdekelt annyira, mint a történelem. Akkor már olvastam a magyarok történetéről, tehát szerettem volna közelebbről megismerni őket. — Ma már jó ismerője vagy a magyar történelemnek. — Igen. Azt hiszem. — Látok itt az asztalodon egy érdekes könyvet Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségtől Szent IsNán államáig. Ezt tanulmányozod most? — Többek között ezt is. — Mennyi ideig voltál Budapesten ? — Két évig. — Nem véletlenül jöttél Bratislavába. Hiszen a korai középkort tanulmányozod a magyar- és a szomszéd népek történetében. — Igen. A történelmi Magyarország területén több nép élt, és az csak természetes, hogy az itt élő nem magyar népek történetével is foglalkozom. — Mióta tartózkodol Csehszlovákiában ? — Körülbelül két esztendeje. — Akkor már tudsz szlovákul? Tóru nevet és bólogat — Tudok, de még nem nagyon. 14