A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-13 / 33. szám

FIGYELEM! Még lehet jelentkezni! A Karvai Középfokú Kertészeti Szaktanintézet igazgatósága értesíti a tanulóifjúságot, hogy az 1981/82-es tanévre még jelentkezni tehet kertészeti, szőlészeti és épületasztalosi szakra AZ ISKOLA IGAZGATÓSÁGA 946 36 KRAVANY NAD DUNAJOM — Mi az, hogy nincs nálad ... Akkor hol van? — Odaadtam a srácoknak. A szülők meglepetése megdöbbenéssé fokozódott. — Miféle srácoknak? — Hát akik sátorozni mentek ... Engem is hívtak, de más programom van ... így hát csak a magnót kérték kölcsön a have­rok a sátorozás idejére ... Gyurka apjának arca kékes-vörös szint kezdett felvenni, de azért még mindig nyugodtan mondotta: — Megáll az ész ...! Te odaadsz egy sok­ezer koronát érő magnót vadidegen fic­kóknak, akik azt csinálnak vele, amit akarnak. — Nem vadidegen fickók, hanem a ha­verjaim, s nem csinálnak a magnóval semmit, mert ugyanúgy értenek hozzá, mint én ... S különben sem értem, mit lehet csodálkozni azon. ha az ember vala­mit kölcsön ad a barátainak — méltatlan­kodott a fiú, őszinte csodálkozással. — Ök is ugyanúgy kölcsön adnák nekem, ha kéne. Gyurka apjának arcszínében a lila kez­dett dominálni, és már a hangja sem volt olyan kultivált, mint egyébkor. — Te idétlen! Még nem láttam ilyen tökfilkót, mint te vagy! — harsogta. — Kölcsön adunk a havernak egy húszast, egy százast elsejéig, esetleg egy bőröndöt, ha nyaralni megy. de nem egy több ezer koronás magnót, amely... — de a fiú félbeszakította: — Csodálkozom rajtad, apu! Húszkoro­násokkal meg bőrönddel méred a haver­ságot ...! Te, aki... — de ő sem fejezhet­te be, mert... ... mert az éppen az ajtó előtt elhaladó D-né szerint hatalmas csattanás hallat­szott a lakásból. Állítása szerint jókora nyaklevesre emlékeztetett, de ezt a lakók vonakodnak elhinni, ismerve Gyurka apjá­nak szigorúan értelmezett és alkalmazott korszerű nevelési módszereit. Akárhogy is volt, tény, hogy ezután valahogy szelídebb lett a fiú, s ennek megfelelően vele szemben a lakók ellen­szenve. Sőt, azóta egyszer sem hangzott el — vele kapcsolatban — bölcs, idős lakók szájából, hogy „hja, ezek a mai fiatalok". Az is tény, hogy a minap D-né kitárt liftajtóval várta az iskolából hazatérő Gyurkát. AGÓCS VILMOS A tizenévesek korcsoportjának egyik — mondhatnám — reprezentáns képviselője Gyurka, a hatodik emeleten lakó szom­széd egyszem fia. Nyakigláb, nyurga gyerek, annyi hajjal megáldva, hogy két korosabb „ürge" (az ő kifejezése) nyugodtan megosztozhatna rajta, és még maradna is bőven. Kopott farmerja pattanásig feszül hosszú lábain, amint Sammy Davis junior elegáns, köny­nyed tánclépteivel végigvonul a ház előtt. Szülei a legmodernebb pedagógiai mód­szerekkel formálják a fiú jellemét — a házbeliek szerint a siker leghalványabb reménye nélkül. Ebből talán már nyilván­való is, hogy a házbeliek túlnyomó több­sége legalább egyszer (de a zöme több­ször is) szentül megfogadta, hogy Gyurká nak a kiviiágítatlan lépcsőházban (a villany égőket a hétvégi házak és a kerttulaj donosok időről-időre kicsavarják és elvi­szik) lekever egy rettenetesen nagy nyak­levest. Ez persze a legkevésbé sem vall Makarenko nevelési módszereinek meg­értéséről, de az érdekelt lakóknak ez a tudománytalan cselekedet igen nagy lelki megkönnyebbülést jelentene. Azt nem lehetne állítani, hogy a szülők alkalmazta módszerek okozták, de tény, hogy a srác — hogy úgy mondjam — kicsit elkanászosodott. Angyali arccal tör borsot a ház lakóinak orra alá, s ebben a tekintetben a házban lakó suhancok esz­mei vezérének a szerepét tölti be. A lakók morognak, tiltakoznak — ered­ménytelenül. Gyurka szülei mereven elu­tasítanak minden nevelési intervenciót, mint tudománytalan beavatkozást, ami lényegében csak zavarná az általuk kidol­gozott és következetesen alkalmazott koncepciót. hosszú botokkal szurkálva, a végtelensé­gig felingerelték a szegény párát. A ház előtt örködö fiú jelezte, hogy közeledik valaki. Erre a srácok egy pillanat alatt szétszéledtek s biztos helyekről lesték a hatást. Ez nem is maradt el. Az áldozat véletle­nül a kilencedik emeleten lakó D-né volt, aki a házban olyan sajtóközpont-félének számít. Saját bevallása szerint életében először nem tudott szóhoz jutni, amikor a felvonót kinyitva, egy vicsorgó, tarka tig­ris ugrott neki, s veszett morgással zúgott el mellette. Gyurka szülei példás figyelemmel hall­gatták végig D-né panaszait és megígér­ték, hogy Gyurkának megmagyarázzák tettének helytelenségét és levonják a megfelelő konzekvenciót. D-né ugyan csak sejtette, mi az a konzekvenció, s jobban szerette volna, ha Gyurka kap néhány kiadós nyaklevest, de ez az óhaja természetesen teljesítetlen maradt. Ilyen légkörben teltek-múltak a napok a kies bérházban, amikor, egy látszólag je­lentéktelen eseménnyel a fejlemények új irányt kaptak. Gyurka szülei, az általuk alkalmazott pedagógiai módszereket alátámasztva, sztereó magnós rádiót vásároltak a fiuk­nak. Természetesen japán gyártmányú és természetesen a Tuzexban. Áz eddigi gya korlattól eltérően, a lakók helyeslően bó­logattak a műszaki csoda láttán, abban reménykedve, hogy ez elvonja a fiú figyel­mét róluk, lakókról. Tényleg, a következő hetek-hónapok azt bizonyították, hogy mindennél fonto­sabb a magnózás Gyurka számára. Lehet, szülei is megkönnyebbültek, hogy elfogy­tak a fiú „kilengéseivel" kapcsolatos pa­naszok a lakók részéről, mert azért egy bömbölő magnó még mindig jobb, mint egy veszett kutya a felvonóban, vagy a postaláda zárnyílásába beletört drótda­rab. Gyurka azonban nem az az ember (pa­lánta), akinek a tettei csak egy sikban mozognak. A lakók egy idő után észrevet­ték, hogy a fiú magnó nélkül jár-kel. A szülőknek is szemet szúrt, hogy nem lát­ják a méregdrága masinát. Szóvá is tet­ték. Gyurka nemes egyszerűséggel vála­szolt : —- Ja ... a magnó? Az most nincs ná­lam. A szülők meglepődve pillantottak egy­másra: Gyanítani lehet azonban, hogy Gyurka ezekből a tudomány kontra konzervativiz­mus vitából egy szemernyit sem érzékel, és több mint valószínű, ha érzékelné, sem sokat törődne vele, s még arra sem figyel oda, amikor a lakók, reménytelenül, kézle­gyintve csak ennyit mondanak: Ezek a mai fiatalok,... hogy mi lesz ezekből ? ... Gyurka tehát nyugodtan éli a maga kis világát, amelynek megvannak az esemé­nyei. Igaz, hogy ezek adják a legtöbb okot a vitára a lakók között, ami a modern nevelési módszereket illeti. Ezekből az eseményekből talán meg lehetne említeni egyet-kettőt... Gyurka kedvenc szórako­zásai közé tartozik például, hogy látszóla­gos unalommal álldogál a felvonó előtt. Ha látja, hogy a házhoz közeledik valame­lyik lakó, lehetőleg olyan valaki, akinek mind a két keze tele van csomagokkal és táskákkal, Gyurka barátságos hangon sür­geti, tessék csak sietni, addig visszatar­tom a liftet. S tényleg, ott áll a felvonó ajtajában, tárva tartva azt. S amikor a lihegő lakó pár lépésnyire van a felvonó­tól, Gyurka hirtelen becsapja az ajtót és egyedül liftezik fel a tizedik emeletre. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a kö­zelmúlt egyik nagy „dobása". Néhány ha­sonló korú sráccal fogtak valahol egy kóbor kutyát, bezárták a felvonóba, s 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom