A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-13 / 33. szám

Tátráról eddig nagyon keveset hallott. Az első félénk mondatok után élénk vita bontakozott ki. Sir Hillary beszélt a Mont Everest megmászásáról és legközelebbi terveiről. — Ismét készülök a francia hegymászókkal, de most nem a csúcsra, hanem csupán a Mont Everest alá — jegyezte meg vidáman. Lelkesedése erőt adott további világkörüli utunkhoz. Értékes információkkal látott el bennünket az újzélandi Alpokról. A csehszlovák hegymászókról elsősorban a Himalája-expedíció kapcsán hallott. Amikor megtudta, hogy ebben az évben ünnepeljük a IAMES megalakulásának 60. évfordulóját, gratulált és szavait papíron is rögzítette. Örültünk, hogy jókívánságait tolmácsolhatjuk a csehszlovák hegymászóknak, és mindazoknak, akik szeretik a hegyeket. Mielőtt elbúcsúztunk. Sir Hillary elültette kertjében a csipkebogyót. Nem tartózkodtunk sokáig az ország északi részén. Mivel sok időt fordítottunk Emberi sorsok a Hawaii-szigetek vulkanikus hegyeinek tanulmányozására, Új-Zéland északi részének különleges hegyeit már nem látogathattuk meg. Aucklandból Christchurchba térképekkel és Sir Hillary tanácsaival felfegyverezve érkeztünk. Christchurchból a 3764 méter magas Mt. Cook hegy alá kétféleképpen — autóbusszal, vagy repülőgéppel — juthattunk el. Nem haboztunk, melyik jármüvet válasszuk. A repülőjegy kétszer annyiba került, mint az autóbuszjegy. Az út reggel 8.45-től délután három óráig tartott. A végállomás The Hermitage szállodánál volt. A Mt. Cook település a két legjelentősebb völgy találkozása fölött terül el. A két völgyet a legmagasabb újzélandi hegység délnyugati vonulata választja el egymástól. Az Mt. Cook (Mount Cook Village) a tengerszint fölött 800 méter magasan van. A településen minden megtalálható: van itt posta, önkiszolgáló, utazási iroda, mentőszolgálat, egyszerűen és fényűzően berendezett szálloda. A nemzeti parkot 1952-ben alapították. A hegymászók és a sízők kényelmét szolgáló létesítmények az Alpine Guides Mount Cook. Limited tulajdonát képezik. Hegymászó-expedíciókat és attraktív turistarendezvényeket szerveznek. Ilyen például a csónakázás (felfújható csónakon) a Hooker folyóig. Az idelátogatókat kitűnően felszerelt tájékoztatási központ várja — térképekkel, irodalommal, audovizuális segédeszközökkel. Aucklandból azzal a szándékkal jöttünkéi, hogy három-négy nap alatt elérjük az Mt. Cookot. Több időt nem szántunk rá. Azzal számoltunk, hogy repülőgéppel utazunk, mert ez rendszerint egészen 2350 méter magasra szállítja a hegymászókat. Sajnos, a Mt. Cook vidékét a helyi nyár végén (január utolsó napjai) értük el. A jéghegyen olyan nagyok voltak a repedések, hogy a repülőjáratokat megszüntették. A repülőgép ugyanis a jéghegyen szállt le. Ez késleltetett bennünket. A helyi vezetők szerint kellemes időben, jól felszerelt, részben már akklimatizálódott hegymászóknak 5—7 napig tart az út fel a hegyre. A Grand Plateaun és a Linda jéghegyen keresztül vezetett utunk és öt napig tartott. Az expedíciók döntő többsége egy hetes tartalékkal érkezik Mt. Cook alá. Ha sikeresen végrehajtották a feladatot és még maradt idejük, megmászszák a 3497 méter magas Mt Tasmant. Az időhiány miatt nehéz szívvel, de le kellett mondanunk arról, hogy feljussunk a csúcsra. Úgy döntöttünk, hogy legalább repülőgéppel megközelítjük azt. így felvételeket is készíthettünk. Elhatározásunk szerencsésnek bizonyult. Elrepültünk a Tasman csúcsa és a Grand Plateau fölött. Megtekintettük az Mt. Cook masszívum keleti és nyugati falait. Ezután északra Franz Josef Glacier felé haladtunk. A látvány gyönyörű volt. A Tasman-tenger a közelünkben terült el. Az Mt. Cook ugyanis csak 27 mérföldre van a tengertől. Szemünk elé tárult mind a 15 csúcs, amely meghaladja a 3000 métert. Az európai hegymászó Új-Zéland csúcsait csak akkor mászhatja meg, ha a világnak e részébe tranzit-utazóként vetődik ... FRANTISEK KELE (Folytatjuk) A MÁMOR RABSÁGÁBAN Ól, butít, nyomorba dönt. . . § A MÁSODIK TÖRTÉNET A negyvenkét éves H. Gézát soförkollégái nár a százezresek klubjában tartották nyilván. Persze, ne essék félreértés, nem a artyatiyereményei vagy a bankbetétkönyvei ilapján, hanem az országúton baleset nélkül öltött kilométerek száma szerint. Géza valóban példás gépkocsivezető volt: pontos és illedelmes, ügyelt az öltözékére is, le a gépkocsija szintén mindig a legnagyobb rendben volt. Egyszóval olyan sofőrnek is merték, akiben tényleg bármikor s bárhol látran meg lehetett bízni... Ki tudja, hogy aznap életének hányadik •zolgálati útján járt, amikor déltájt a gyárláogatásra érkezett vállalatigazgató kiüzent leki a portással: az eredetileg rövidre terve•ett megbeszélés váratlanul el fog húzódni, ,'zért ha elintéznivalója van vagy éhes, hátán elmehet valahová egy-két órára. Géza éhes volt. Fölpörgette hát a motort :s a városszéli motoresztbe hajtott. Gulyásevest rendelt, utána pirított májat kért hasábburgonyával. Mindkét étel fűszeresen, szinte háziasan volt elkészítve, úgyhogy már evés közben alaposan megszomjazott. Ki tudja mi ütött a fejébe, de egy hirtelen elhatározással sört rendelt' Először csak egy pohárral, de aztán még eggyel, söt még egy harmadikkal is . .. Életében először szegte meg a gépkocsivezetőkre vonatkozó alkoholfogyasztási tilalmat. Néhány pillanatig bűntudatot érzett, de aztán azzal nyugtatta magát, hogy indulásig szundít egyet a kocsiban, söt, talán az értekezlet is elhúzódik, és addigra csökkenni fog vérében az alkoholszint. Elővigyázatosan, szinte lépésben hajtott vissza a gyárkapuhoz, és visszaállt üresen maradt helyére. Bekapcsolta az autórádiót s aludni próbált. Bármennyire is igyekezett,1 sehogysem jött álom a szemére. Csak bámulta a kilométerórát és az járt az eszében, hogy életében még sohasem hajtott százötven-százhatvan kilométeres sebességgel . . . Egyre inkább hatalmába kerítette a vágy, hogy kipróbálja ezt a szédületesnek tűnő sebességet, hiszen a 613-as Tátrából nem művészet kihozni ezt a gyorsaságot. Újra fölült hát a vezetőülésben, begyújtotta a motort s elindult kifelé a városból. Ahogy kiért az országútra, merészen megnyomta a gázpedált. Százat... száztizet . .. százharmincat mutatott a sebességmérő karocskája . . . aztán lassan fölkúszott a százötveneshez . . . H. Géza élvezte a sebességet, de úgy érezte, hogy valahogy nehézkessé vált a volánt markoló keze, s a lábát is mintha valami láthatatlan ólomsúlyok húznák. Hirtelen váratlan kanyarhoz ért, tudta, hogy fékeznie kellene: de a jobb lába még mindig ott volt a gázpedálon ... Ez volt az utolsó mozzanat amire emléke zett, mert csak másnap, a járási kórház balesetsebészeti osztályán tért magához. Egy fehér köpenyes orvos és egy rendőri egyenruhát viselő férfi álltak fölötte. Az orvos gondterhelt arccal megfogta a kezét, megmérte a pulzusát, aztán nyugodt hangon csak ennyit mondott — Ember, higgye el, óriási szerencséje volt, hogy életben maradt. A kettős bukfenc ilyen sebesség mellett általában halálos kimenetelű szokott lenni.. . — ... a kocsit azonban így is pozdorjává zúzta! — tette hozzá szigorúan az orvos mellett álló rendőr. H. Gézának igy tulajdonképpen szerencséje volt a szerencsétlenségben, hiszen könynyen az életével fizethetett volna könnyelműségéért. De azért a gépkocsi volánja mellé sem ülhet már sohasem: a jobb lábát azonnal amputálni kellett Csak azért, mert három tízenkettes sör alkoholtartalmával a vérében ki akarta pró hálni a gyorshajtás izgalmát! Egy adat: a hazánkban előforduló közúti balesetek egy harmadában az ALKOHOL játssza a főszerepet. 5 a harmadik tortenet A tárgyalóteremben mindenki felállt, a sze nátus elnöke ítélethirdetéshez készülődött Feszült csönd volt, talán még a légy zizze nését is meg lehetett volna hallani. — A köztársaság nevében ... — kezdte meg az Ítélethirdetést a nyugodt tekintetű, megfontolt hangú bíró — ... Dusán D.-t és Alojz L.-t a bíróság huszonhat hónapi szabadságvesztésre ítéli. A vádlottak és a tárgyalóteremben megjelent közönség leülhetett, és a tanácselnök az ítélet indoklásába kezdett. Alojz és Dusán a szóban forgó napon három különböző vendéglőben négy-négy sört és fejenként nyolc Vodkát ittak meg Nem csoda, hogy az utolsónak meglátoga tott vendéglőben már eléggé föltűnően viselkedtek, s ennél is derűsebb hangulatban távoztak onnan. A derűs alatt ezúttal annyi értendő, hogy ök ketten remekül szórakoztak a büntetöjo gilag a garázdaság tárgykörébe tartozó hec ceiken Az utcán ugyanis alig mehetett el mellettük valaki anélkül, hogy valami módon bele ne kötöttek volna az illetőbe. Aki nem muta tott különösebb hajlandóságot az efféle „vic celödés" iránt, azt enyhébb esetben durva sértegetésekkel szidalmazták, komolyabb harag esetén pedig tettlegesen is bántál mázni akarták Dusán és Alojz haragja akkor érte el csúcspontját, amikor a 49 éves Frantisek C. nem várta meg a két duhajkodó fiatalember kötekedését, hanem ö szólította meg a két legényt, mondván, viselkedjenek egy kissé tartózkodóbban ... Ennyi elég volt ahhoz, hogy a csaknem ötvenéves férfit pillanatok alatt erös ütlegek érjék. Frantisek C. önkívületbe zuhant, és a sérülései olyan súlyosaknak bizonyultak, hogy öt hónapi orvosi kezelésre szorult! A nyílt utcán garázdálkodó fiatalembere ket a helyszínre hívott rendőrjárőr tette ártalmatlanná. Először a kijózanítóba, onnan pe dig egyenesen vizsgálati fogságba kerültek. Egy további adat: A nyomozati és bírósági statisztikák tanúsága szerint az elkövetett garázdaságok mintegy negyven százalékát ittas állapotban követik el a tettesek! (Vége következik) 17