A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-13 / 33. szám

— Türk. Ben türküm. Á. törököt fogtam, vidultam, és bólogattam, hogy értem. — Sprechen Sie deutch? — kérdezte. — Igen, valamennyire — feleltem, és örültem, hogy mégis sikerül elbeszélgetnünk. Miről társalog két idegen a vonatfolyosón? Honnan jön és hová tart. Csakhamar megtudtam, hog Augsburgban a KUKA gyárban dolgozik, elektrotechnikus, első szabadságára utazik haza, mert a felesége fiút szült. Van már egy kétéves kislánya. Autót még nem vett, de egy rendes lakást már szerzett a család számára. Technikusként a többszörösét keresi annak, mint amennyit odahaza keresett. Fél év múlva autóval költözteti a családot. Én is elmondtam magamról, hogy frissen végzett régész vagyok, és ebből a szempontból is érdekel a hazája. Nemsokára a határon voltunk, valaki kiszólt érte az egyik fülkéből. Visszaültünk a helyünkre. Én akkor már tudtam, hogy Sevketnek hívják, s már abban is megegyeztünk, hogy amint jelentkezik a bolgár kalauz, próbálunk töle fekvőhelyet venni. Vágytam rá, hogy vízszintes helyzetben kinyújtóztathassam végre a tagjaimat. Tudtam, hogy egy találkozás, új ismeretség, de esetleg csak egy szó vagy mozdulat beláthatatlan következményeket vonhat maga után. Sorsokat formálhat, csak éppen akkor nem tulajdonítunk ezeknek jelentőséget. Hosszabb-rövidebb idő után, ha visszagondolunk, állapítjuk meg, hogy: ha nem állok meg az utcán öt percre valamelyik ismerősömmel beszélni, akkor ez vagy az, szóval minden másként fordulhatott volna. Ha azon a délutánon, mikor oly jólesően csillapítottam éhségemet, szomjamat, nem kívánkoztam még társaság után is, nem megyek ki a folyosóra, és nem ismerkedem meg Sevkettel, valószínűleg nem bonyolódom bele a kumadasi kalandba, s életem végéig sem lesz tudomásom a sziget létezéséről. Rövidesen magam mögött hagytam egy újabb határt. A különbség csak abban látszott, hogy itt kizárólag már csak cirill betűkkel találkoztam, ha kinéztem a vonatablakon. A kalauztól nemcsak én kértem fekhelyet, de az idős bolgár pár is, akik egészen a török határig utaztak. Sorban megkaptuk a pricscsekre szóló jegyeinket, s szedelőzködni kezdtünk, hogy áthurcolkodjunk hálószobánkba. Hatan osztottuk meg a fülkét. Hármunkon kívül Sevket a barátjával vagy ismerősével. Sabannal. aki szintén szabadságra utazott haza. Tenyérbe mászó képe volt. Semmi okom nem volt rá, de rögtön feltámadt bennem iránta az ellenszenv. Ezeket a „vonzások és taszítások"-at, amelyekre nincs magyarázat, csak a mélylélektan tudós búvárai tudnák talán elemeikre bontani. Ha én próbálom ellenszenvem okát adni, akkor talán csak kisebbrendűségi érzésekből fakadó gögjére hivatkozhatom, amely viselkedéséből áradt. Magától értetődően foglalta el mindjárt az egyik alsó ágyat, ami koránál fogva a bolgár apókát illette volna meg. Az öregember sokat látott szemével csak egy pillantást vetett a helyfoglalóra, felmérte a helyzetet, és szó nélkül felkászálódott a felesége fölötti helyre. Sevketnek, de annak a fiatalembernek az arcán is. aki hatodiknak került a fülkénkbe, láttam, hogy nem tartják kifogástalannak Saban viselkedését, de nem szólt senki egy szót sem. A levegőben némi feszültség érződött, de jelentéktelen ügy volt az egész — elvégre mindnyájan idegenek, alkalmi útitársak voltunk —, igyekeztünk hát úgy viselkedni, mintha minden rendjén volna. Ez a legkényelmesebb emberi magatartás, de esetenként tragédiához is vezethet. (Folytatjuk) FIATAL KÖLTŐK VERSEI I. Hallgass már ismered jól a fákat ha elmerülsz itt lesz az ágyad hogy felébredj újra a gyökerekben vajúdó felleg terheli vállad s béna vagy mint akin a jóslat betelt légy kegyelmesebb születésed nem jelzi csillag és nem teheted mit meg kéne tenned nekifeszülve az égnek ellenszegülve az árnak ellenszegülve az égnek nekifeszülve az árnak ... miféle árnyak rendezik sorsod hogy már tudják mielőtt kimondod s neved aktákban vándorol tovább a hivatalok elmeszesedett érrendszerében miféle árnyak járnak körötted vagy csak látomás lenne az egész képzelet-szülte tévedés hallod a fák sírnak a kerítés mögött MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ: Csillagos éjben ii. mennyi virág közé kell rejteni ezt az arcot milyen jelekből épül e szerkezet senki sem jajgat mégha fájna is jobb a kényelmes semmittevés elfogynak lassan a vágyak az álmok a hitek így lesznek hőbörgőbbek a költők és „érthetetlenek" de senki sem kéri számon és senki sem kérdi meg mennyi virág közé kell rejteni ezt az arcot milyen jelekből épül e szerkezet III. nehéz baltámmal nekiestem éles fejszémmel nyesegettem faragtam nappal és éjjel csiszoltam üveggel érccel a lapjába jeleket véstem oldalába róva beszéltem baltámnak éle se csorbult kemény görcsökben se tompult kezem sem érzem hogy fáradt karom még dönti a fákat faragtam éjjel és nappal nem várva alkonyt virradattal fürdettek verejték-gyöngyök csorogtak rólam sós göröngyök voltak kik rajtam nevettek jó szóval meg sem kerestek voltak kik máris sirattak velem a társak nem vigadtak hiába készült el müvem munkámnak egymagam örültem s ott áll az oszlop a téren a tegnap, a volt, a múlt a régen ott áll mi holnap megmarad s nem értheti ki megtagad de megtudhatja ki elfogad szeretheti ki ebben él itt született és itt remél jobb sorsot magának másnak mert ismeri jól a fákat IV. mert nem lehettünk ott minden időben hol mindig egyformán mérnek s nem válthattuk be csendre ítélten a meg sem is tudott igéket bealkonyult ránk jött az éj de hazavezettek a csillagok CSAKY KAROLY: helyzetkép ősök csontjaira ült a város íme a kép fák helyett köerdő kövesedő jelenidő ablakok fölött fehér papírt csörget a szél madaraim riadjatok helyet nektek nem adhatok jaj ti még nem tudjátok hogy fölfelé nehezen mélyülhet a föld KURUCZ SÁNDOR KARSAY KATALIN: /A/ írhatnék szétcsusszanó csontjaidról puha húsodról de többet arról mint rak követ kőre értelmed falában a gondolat /B / rejtett zug a bűn fitt a vadonban nincs bocsánat) elhagyott fákról vadkörte hull FELVÉTELE 11