A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-13 / 33. szám

m Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: A TIZENHARMADIK FORRÁS Mács József: KERESETT CIKKEK HÁZATÁJÁN Balázs Béla: ' KÖZMŰVELŐDÉS — MAGASABB SZINTEN Zolczer János: TÚRISTAKÖRÚTON F. Kele: KILENCVENHÉT NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL TOK BÉLA: VAY ÁDÁM VISZONTAGSÁGOS ÉLETE ' ' Címlapunkon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-134, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p. Kosice. Előfizetési dij egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Stefan Laskovsky a magnezittégla préselése közben Gömöri tájon suhanok gépkocsimmal. Csupán fészekaljnyi belőle az enyém. Bátkáról már néhány falumbeli nyomába eredek, akik az ötvenes években Lubeníkra jártak dolgozni. Akkor még nem volt nagyobb munkalehetőség felénk, ha csak ötven kilométerrel is (Lubeník esetében), feljebb kellett menni. Sokan jártak dolgozni Lubeníkbe. Az emberek egy hétre mentek el, munkásszálláson laktak, hetente felbukkantak, mutatták magukat, majd ismét eltűntek. Tudtam, merre vették az irányt. Azt azonban nem, hogy miért. Később tanultam meg Lubeník nevét úgy, hogy magnezitüzem épült közvetlen szomszédságában, a Gömör-Szepesi Érchegység tövében, a Murány patak partján. A letarolt vidéken gyárépületek, a hegyoldal megkezdve, mint a friss kenyér, a hegy belseje az eleven, teremtő munka helye. Útban Lubeník felé Levárton időztem még egy keveset. Valamikor, nem is olyan régen, ide jártak falumból fürödni, gyógyulást keresni és remélni a köszvényesek. Én is megfordultam itt a szüleimmel egyszer. A fürdőépületeket már nem látom sehol. A Túróc még mindig rém Levárton, csupán Dereskig szabályozták a medrét, elvitte volna a viz? A hajdani gyermekkori emléket felidézve, a fürdőépületeket keresve, észre sem veszem, hogy már a faluban járok. Egy kapujában felejtkező, közepes életkorú embertől érdeklődöm a fürdőről. Valóban elvitte a víz. Pontosabban: elöntötte ... Fürdőépület helyett Duczman András házába kerülök. Mert már a kapuban kiderült, hogy huszonhárom éve bányász Lubeníkban. Bejön velünk az édesanyja is, az idős, öregesen öltözködő asszony, s néz, fülel, mit keresek náluk. A magnezitüzemre, illetve a bányára terelem a szót, s mondom, hogy a magnezitot a föld méhében keresik, veszélyes helyen ... S Duczman édesanyja már emlékezteti is a fiát, mit mondott, amikor huszonhárom éve bányába toborozták. Azt mondta, hogy majd akkor megy oda a fia, ha a bányán ablak lesz. Aztán mert nem rá figyelek, hanem a fiára, kimegy az udvarra, a szemerkélő esőbe, mi meg ismerkedünk tovább a gerendás, régi házban. Veszély. Bánya. Hatodik szint. Nyolcvan méter mélység. Más bányákban gáz- és vízbetörés, valamint robbanás a veszély. A magnezitbányában kő temeti be az embert, ha nem elővigyázatos. Sár, víz itt is van elég. Gumicsizma slattyog a lábakon. — Életveszélyben még nem voltam —• mondja Duczman András, két fiú és egy lánygyermek édesapja — de egyszer már falhoz szorított a csille. Egy bordám eltört, nagyobb baj nem történt. Megszoktam a bányát, a mesterséges fényt. Nyáron, szabadság idején már a meleget nehéz megszoknom az állami gazdaság földjén. Négyen dolgozunk egy partiban. Déletőtt 2