A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-23 / 21. szám

Az ország közvéleményében egyre határozottabban erő södtek a tiltakozó hangok a brutális csendőrterror miatt, a kommunista és haladó lapok sorra elítélték a vérontást. Felfigyelt rá Európa közvéleménye is, amely Csehszlovákiát eddig a nyugalom és béke szigetének ismerte. Klement Gottwald, a CSKP főtitkára a Rudé Právoban mutatott rá a rendszer bűnös cselekedetére és annak hátterére. Fucík és Novomesky a Tvorbában maró gúnnyal írt cikkeikben ostorozták az akkori korszakot, polgári politikusokat és szócsöveiket, azokat a lapokat, amelyek a válságért, a nyomorért, mindenért a kommunistákat vádolták. Fábry Zoltán az Út című folyóiratban hallatta szavát, s meggyőzően vázolta a sortűz okát, előzményeit és következményeit. A polgári sajtó a magáét hajtogatta az unalomig, a kommunista felbujtókról, persze Duchcovot követően, már a második sortűz után árnyaltabban fogalmazott és óvatosságra intett. Majort kommunista hazardőrnek nevezték a Právo Lidu és a Ceské Slovo című polgári lapok, mert Prágában kevesen tudtak arról, hogy a galántai járásban a földmunkások bérük felemeléséért harcoltak, mégpedig teljesen legálisan, a sztrájk fegyverével. „Major képviselő tudott a sztrájkról — válaszolta Fuőik folyóiratában a Tvorbában —, ugyanis ö vezette a munkások harcát, mert ismerte gondjaikat. Azért volt hazardör, mert a földmunkások harca élére állt, segítette őket a béremelés kivívásában, segített nekik, hogy teljesüljenek követeléseik. segített rajtuk, hogy elviselhetetlen életüket elviselhetőbbé tegye. Ez pedig, ugye, megbocsáthatatlan hazárdjáték. Csupán azért, mert ez az ember aláásta azt a rendszert, amely meghatározza, hogy ki legyen gazdag és ki nyomorogjon." Az akkori gazdasági válságot s abból eredően a nép nyomorát, a kosúti sortűz okát a kommunisták, az ország haladó erői látták tisztán s hirdették a kivezető utat a falvakban és városokban. Major képviselőt e tiltakozások ellenére, koholt vádak alapján perbe fogták. A tárgyalás során rendőrök szállták meg a bíróság épületét és környékét, s döntöttek arról, hogy kit engedjenek és kit ne engedjenek be a nyilvános tárgyalásra. Az utcákon mindenütt rendőrjárőrök cirkáltak, igazoltatták a városba igyekvőket, akik kötelesek voltak megmondani, hogy miért utaznak oda. Tehát csak azok számára volt a tárgyalás nyilvános, akiket a rendőrök beengedtek a tárgyalóterembe. Sőt néhányan annyira túlbuzgóan ügyködtek, hogy egyikük a védőügyvéd joggyakornokát akarta kivezetni a tárgyalóteremből. A Pritomnost című prágai lap 1931. július 22-én megjelent tárgyilagos hangú cikkében megállapította: „A csendőrök a per során nem keltettek jó benyomást. Inkább Major képviselő. Sokan viszont, akik Major képviselőt Kosút piacterén legszívesebben a halottak között kívánták volna látni, azt mondták: Ez a Major talán mégsem egészen olyan, amilyennek lefestik." Major képviselőt legjobban népe ismerte: A földmunkások, zsellérek, agrárproletárok, akiknek szószólója, védelmezője volt. A rendőrség által kiállított erkölcsi bizonyítványában az állt, hogy a magyarországi Kommün egyik szervezője a vasutassztrájk kezdeményezője volt. Ha alkalma lett volna részt venni a vasutassztrájk-Az új kultúrház Itt dördült el a sortűz