A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 (17) / 4. szám

Innen-onnan Az NSZK legmagasabb, 39 méteres szélmal­ma 1847-ben épült, s még mindig működik. Drezdában intenzíven folyik az operaház rekonstrukciója. Az operaházat Manfred Semper építette apja, Gottfried tervei alap­ján 1878-ban. A háború alatt tönkrement épületet már hárorn éve rekonstruálják. Hallottnk-olvastuk-láttuk FILM Fellini: Zénekari próba Három vitathatatlan klasszikusa alkot ma a filmművészetnek: a svéd Ingmar Bergman és a két olasz mester, Michelangelo Antonioni valamint Federico Fellini. Mindhárman re­mekművek egész sorával bizonyították már kivételes tehetségüket. Mozikedvelök és mű­vészlelkek százezreit késztette csodálatra Bergman Csend-je vagy Antonioni Nagyí­tás-a. Fellini filmjei varázslatos-szép groteszk­monstrumok, frappáns és általános érvény­nyel bíró filozofikus tréfák. Fellini nem ma­gyarázkodik), csupán látomás-köntösbe öl­tözteti magabiztos, bölcs humorát. Müvei életigenlöek. Sokszor leírták már, de most a Zenekari próba (Prova d'orchestra) után és láttán egészen természetesen hangzik, ha kimond­juk: Fellini zseni. A 8 és 1/2, Júlia és a szellemek. Édes élet, Amarcord, Róma, Saty­ricon, valamint a sokat vitatott Casanova után 1979-ben elkészült az eredetileg TV-filmnek szánt Zenekari próba. A művész tulajdonképpen két nagyfilm közötti „kikap­csolódásként" készítette el ezt a művet. Egyik kritikusa nagyon találóan kezdi a film méltatását. „A Zenekari próbát Federico Fel­lini alighanem a kisujjából rázta ki. Úgy rázogatta kifelé könnyedén, mint bűvész va­rázspálcájából a színes kendőket." Miről is szól a történet? A próba színtere -egy koncertteremmé átalakított templom­belső. Csend. Majd benépesül: mindenféle­fajta emberrel telik meg. A zenekar. Lárma, ízetlen viccek, megdöbbentő grimaszok. Terror: a karmester. Egymaga a béketűrés végső határáig csigázza a befelé elégedet­lenkedö-dühöngö muzsikusokat. Azután szünet. Meglazul a vasfegyelem, s többé már nem áll össze a „nyáj". Lázadás, káosz, pokoli zűrzavar, anarchia. Megrepedeznek az ősi falak. Tüzes vasgolyó, démoni figyel­meztetés tör a terembe. Romok. Por minde­nütt. S a zenekar újból összeáll, nincs más megoldás: folytatódik a próba ... A kiindulópont lényegében egy hétköznapi szituáció, s ez az alaphelyzet percről percre tágul, újabb és újabb értelmeket kap. Míg végül is a vasgolyó megjelenésekor szimboli­kus értelmet nyer az egész. Fellini varázsa részint ebben áll, ti. hogy a reális szituációt „észrevétlenül" fokozza vagy lendíti át ma­gas művészi eszközeivel az elvontabb (mégis világos) szellemi régiókba. A Zenekari próba korunk filmművészeté­nek reprezentáns darabja, figyelmeztetés a terrorra, a nyugati szélsöbalos erőszak-poli­tikára, s napjaink sok-sok orvoslásra váró gondjára. Mindemellett ritka-izgalmas, fe­szült mozi. Egy zseni remekműve. Kiss Péntek József HANGLEMEZ Kodály: Háry János-szvit — Concerto A legutóbbi Hungaroton Hanglemez Hetek alkalmával kiadott új Kodály-lemezen a vi­lághírű magyar zeneszerző két müve: az 1927-ben keletkezett Háry János-szvit és a tizenkét évvel később komponált Concerto szerepel. Mint ismeretes, a Háry János-szvit az 1926-ban bemutatott daljáték hat szá­mának egybefoglalása ciklikus mű formájá­ban. A szvit a napóleoni háborúk obsitosáról, Háry Jánosról szól, s Kodály e műnek a hangulati ellentétekből eredő egységét azál­tal hozta létre, hogy a szvit páratlan tételeire (I., III., V.) bízta az eszmei mondanivaló lényegének kifejezését, míg a páros tételek (II., IV., VI.) a hihetetlennek tűnő, humoros események illusztrálására szolgálnak. A 3—3 ellentétes hangulatú tételből áll össze a kép — a magyar parasztságot megtestesí­tő Háryról, aki az idegenekről mindig csúfon­dáros, saját népéről emelkedett hangon szólt. A műfaj romantikus és barokk hagyo­mányait kitűnően ötvöző Háry János-szvit új felvétele a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával készült, Ferencsik János ve­zényletével. A zenekar a kitűnő karmester irányításával magas színvonalú előadásban szólaltatja meg Kodály muzsikáját, melyet a paraszti realizmus és a népköltészet roman­tikájának keltössége jellemez. A második lemezoldal Kodály „Concerto zenekarra" című barokk ihletésű müvét tar­talmazza, melynek felépítése kétségtelenül emlékeztet a három részből (gyors-lassú­gyors) álló barokk concertókra, bár a mű harmadik része csupán az első két rész dallamait idézi vissza, s így egyetlen hatal­mas tételt. Liszt Ferenc versenymüveire em­lékeztető darabot képez. De a barokk hagyo­mányokra emlékeztet a lassú rész variációs kialakítása, a szóló és a tutti szembeállítása. A „Concerto zenekarra" cimű Kodály mű ihletője valószínűleg a nem sokkal előtte komponált szimfonikus variáció-sorozat, a „Fölszállott a páva" valamelyik változata volt. Ezt a müvet a lemezen ugyancsak Ferencsik János vezényletével a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar adja elö Dőry Zol­tán (hegedű), Mauthner Anna (mélyhegedű) és Koó Tamás (gordonka) közreműködésé­vel. Sági Tóth Tibor KÖNYV Kerényi Mária: Életrajz helyett Hasznos néha feleleveníteni azokat a múlt­beli pillanatokat, amelyek az időközben je­lenné vált egykori jövőt készítették elő. A tudomány mai haladása gyakran elfeledteti velünk, honnan indultunk, és hol tartottunk akárcsak tíz éve az egyetemi oktatásban, a számítógépek alkalmazásában, a mérnöki alkotások elismertetésében — hogy csak néhány témát ragadjunk ki azokból az inter­júkból, amelyek javarésze a Magyar Rádió „Tudósaink fóruma" című sorozatában hangzott el. A vállalkozás célja az volt, hogy az egyes tudományágak kiváló képviselői minden tematikai kötöttség nélkül beszél­hessenek a nyilvánosság előtt szakterületük legégetőbb kérdéseiről, de bármi másról is, ami véleményük szerint fontos, közérdekű és figyelemre méltó. Nemcsak a tudományos műhelyekbe kala­uzolnak el a nyilatkozatok, hanem életutakat is feltárnak, és jellegzetes gondolkodásmód­ra is rávilágítanak: megmagyarázzák például, miért szerette Rényi Alfréd a dialógust, meg­isrherjük Pólya György „ars poeticáját", ho­gyan jutott el Balogh János a trópusi expedí­ciókig, mi keltette fel érdeklődését az utazá­sok iránt; mikor kezdett hidrobiológiával foglalkozni Hortobágyi Tibor, miért nevezi Zsebők Zoltán a radiológusokat az orvostu­domány kazánfűtőinek stb. Személyes élményekhez kötödö valóság könyve ez a gazdag riportkötet, amelyben majd minden szakterület szerepel, ezért szá­míthat széles körű érdeklődésre. Oláh György SZÍNHÁZ Kék lovak a piros füvön Mihail Satrov (eredeti nevén Mihail Filippo­vics Marsak) alig múlt el húszéves, amikor első irodalmi és színpadi alkotásaival jelent­kezett. Ebben az időszakban (az ötvenes évek derekán) irt müvei közül főképpen a Tiszta kezek című színdarab takintendő leg­fölfigyeltetőbb alkotásának. És aki legalábbis egy kissé ismeri Moszkva színházi életének szokásait, az minden bizonnyal sejti, hogy mind a Tiszta kezeket, mind a fiatal szerző további öt színmüvét a pályakezdők művé­szeket készséggel támogató, Mark Zaharov vezette Lenini Komszomol Színház mutatta be. Satrovnak a hetvenes évek első felében írt drámáit azonban már nemcsak az ifjúsági színpadon, hanem szélesebb körben: a szov­jet főváros többi színházában is műsorra tűzik, sót, neve külföldön is ismertté válik. Eddig irt színmüvei közül a Kék lovak a piros füvön című, több síkon játszódó dokumen­tumdráma számit a szerző legsikerültebb, legnépszerűbb alkotásának. Satrov ebben a darabjában jó írói érzékkel tudott egyensúlyt találni a politikai célzatos­ság és a cselekményszövés lírai mozzanatai között: „a Lenin életének egy napjából kira­gadott epizódok" (a szerző ezt az alcímet adta darabjának) részben a húszas évek forradalmi átalakulásának társadalmi problé­máit elevenítik föl; ugyanakkor azonban Le­nin emberként és politikusként is megeleve­nedik előttünk. Sót, személye és személyisé­ge oly módon van jelen a színpadon, hogy tanainak s nézeteinek állandó aktualitását sugallja a néző felé. Az írói szándék nyilván­való: Satrov arra figyelmeztet, hogy Lenin tanai mindmáig mitsem veszítettek idősze­rűségükből. Több jeles színtársulat után, november közepe óta a bratislavai Hviezdoslav Színház is műsorán tartja a „Kék lovak a piros fü­vön"-t. Hadd tegyem sietve hozzá: a politikai témájú kortárs színműveknek ritkán jut osz­tályrészül az olyan közönségsiker, mint en­nek az előadásnak. Mi/os Pietor rendezői szándéka nagyszerűen értékelhető: hü ma­rad ugyan szövegéhez, ugyanakkor azonban a saját nézetét mondja el a lenini eszmék aktualitásáról. Érthető, hogy ennek érdeké­ben Lenin alakját állítja a cselekmény közép­pontjába. Szándékát nagyban segíti Ladis/av Vychodil kiváló térhatást biztosító díszlete, valamint Ivan Mistrík átélt játéka a narrátor és Lenin alakjának kettős szerepében. Játé­kának lenyűgöző nagysága épp abban rejlik, hogy mesélőként tényleg puszta kommentá­tor; de Leninként mesteri eszközökkel for­málta meg a proletariátus halhatatlan emlé kű vezérének emberileg tiszta, őszinte, figu­ráját. Miklósi Péter 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom