A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

kózók tudomásom szerint, első ligások. Szeretem Füleket, bár unalmas kisvárosnak tartom ... A város szívében áll az a kastély, amelyben a magyar és a szlovák gimnázium tanulói kaptak helyet. Az épület maga csendes, a főutca azonban zajos, forgalmas. S a gimnázium ablakai és ódon falai nem hangszigeteltek. Szerencsére meg lehet szokni az ablakon beszűrődő zajt, lármát délelőttönként, tanítási időben. Dr. Lóska Lajost, a gimnázium magyar szakos tanárát kérdezem: — Iskolaváros-e Fülek? — Nem — hangzik egyértelműen a válasz. — Miért? — Égyelőre nincsenek meg a feltételek. — Milyen iskolák vannak Füleken? — Általános iskola, gimnázium, szaktanintézet, magyar és szlovák tanítási nyelvű. Gimnáziumunk nem a legjobb helyen van, a Herold-féle kastélyban, általános iskoláink befogadó képessége kicsi. Különösen a környék kisiskoláinak megszűnése után. A jövő évben négy-négy tanteremmel bővítik az iskolát. A magyar tanítási nyelvű iskolában új tornaterem épül. Gimnáziumunknak nagy szüksége lenne új épületre. Ha majd a nagyréti lakótelep megépül, ott lesz a gimnáziumnak is tizenkét tantermes új épülete. Ott lesz az új húsztantermes általános iskolának is a helye. Ez persze nem történik máról holnapra. Nagyrét már a városfejlesztés távlati tervének része. Már korábban, mielőtt a városi nemzeti bizottságon jártam volna, kezembe került a kisváros életét, fejlesztését tárgyaló anyag, amely az 1976—1980. évi hatodik ötéves tervidőszak eseményeit foglalja magában. Ebből az anyagból tudtam meg, hogy Füleken történetesen 1979-ben született a legtöbb gyerek (183) a 1978-ban kötötték a legtöbb házasságot (114). S most már Lakatos Istvántól, a vnb alelnökétől, a CSEMADOK járási bizottságának tagjától kérdezem, aki 54 éves és a Kovosmaltban dolgozott mint vasöntödei műszaki alkalmazott, városba születnek-e Füleken a gyermekek s a fiatalok városban kötnek-e házasságot? — Még mindig akad városrész, amely kétségbe vonja Fülek városvoltát — mondja hivatali szobájában Lakatos István alelnök. — Főleg a vár körül és a Sereg környékén. Ezeket a házakat szeretnénk leghamarább lebontani. Az üzlethálózat fejlesztéséért sokat tettünk, de még korántsem vagyunk elégedettek. Nagyon szép lakónegyedek, családi házak épültek a vnb által kijelölt helyeken. Ilyen a Tulipán, az Ibolya, a Virág és a Csehszlovák Hadsereg utca. Alakulóban van Fülek városias arculata. Új épülettömbök, új üzlethelyiségek, szálloda, étterem, kávéház, a Kovosmalt üzemi klubja formálják, alakítják. — Régi mondás, hogy Fülek a vár, a gyár és a sár városa. Hogyan látja ezt? — Ez hosszú ideig teljesen igaz volt. Ma azonban már egyre kevesebb a sáros utca. Határozott törekvés részünkről a sár száműzése városunkból. — Nem felelt egészen egyértelműen a kérdésemre: város-e Fülek? — Szerintem az. Tizenegyezren felüli lakosával. Nagy községből lett város, ez is igaz. Nehéz eltüntetni ennek a nyomát. De eltüntetjük, ezt bátran kijelenthetem. — Úgy tudom, 1960-tól fejlődik gyorsabban Fülek. — Én azt mondanám, hogy 1970-től. Új épülettömbök emelkednek a régi házak fölé, s lakónegyedek keletkeznek. Az üzemi klub környékén már egészen új városkép tárul a szemünk elé. Ugyanígy a vasútutcában is. A hatodik ötéves tervidőszakban tizenkét új üzletet nyitottunk. A negyvenöt férőhelyes új szálloda is ekkor épült kávéházzal, étteremmel. 1979-ben adtunk át egy 120 és egy 35 férőhelyes óvodát illetve bölcsődét. — S mi történt a Fülekhez csatolt községekben ? — Bolgáromban harminc férőhelyes óvoda épült s új élelmiszerbolt is nyílt a községben. Két kutat fúrattunk, tűzoltó szertárt építtettünk és bekeríttettük a temetőt. Fülekpüspökiben egy új kultúrházat adunk át hamarosan, a XVI. pártkongresszus tiszteletére. Építtettünk itt is óvodát, hatvan férőhelyeset, azonkívül rendbe tetettük az utcákat, az ún. Zsellérszögben, járdát is kapott a városrész, a patakot is szabályoztuk. — Tudja-e, hogy Füleknek hány Lakosa lesz mondjuk kétezerben? — Ha minden úgy megy, ahogy hosSzútávú terveinkbe foglaltuk, akkor városunknak kétezerben 15 ezer lakosa lesz. És most visszatérek kérdései legelejére. A gyermekek fejlődő, terebélyesedő városba születnek Füleken s a fiatalok is ilyen városban házasodnak. — Hogyan érik el a lakosság lélekszámának ezt a jelentős növekedését? — További épülettömbök építésével és átadásával a Nagyréten. A központban pedig a régi városrészek átépítésével. — A hetedik ötéves tervidőszak feladatairól is mondjon valamit! — Felépül az új húsztantermes általános iskola, három körzeti rendelőintézet, két iskola bölcsődével, az új ravatalozó, s kiépül a Szabadság-tér is. 1982-ig minden utat portalanítunk, illetve újjáépítünk. Háromszáz családi ház építésére is megteszszük a szükséges előkészületeket. Az általános iskola tantestületében találom Kómár Tibort, a CSEMADOK majdnem 600-tagú városi szervezetének elnökét. Régi ismerős, gyakran találkozunk országos kulturális rendezvényeken. Tőle azt kérdezem, a kultúra városa-e Fülek? — Nehéz egyértelműen válaszolni. Kulturális események színhelye elég gyakran. Legutóbb itt rendezték meg a Munkásénekkarok III. országos fesztiválját. A hatvanéves füleki munkásénekkart tisztelték meg igy. — Mi újság a városi szervezetben? — Élünk, vagyunk, dolgozunk. Nagy múltú színjátszó csoportunk jelenleg 50-tagú. Nemrégen a Ludas Matyival aratott sikert. Négyszer mutatta be a darabot helyben, telt ház előtt. Vidéken is többször játszotta. Régi rendezőnknek. Szoszjár Pálnak sokat köszönhetünk. Az új rendezőnktől, Mázik Istvántól sokat várunk. Vegyeskarunk lázasan készül a Kodályna pókra. — A Palóc Néptánc-csoport szintén gyakran hallat magáról. Mi a helyzet a „Palócoknál"? — Minden járási és országos rendezvényen szerepelnek. A koreográfusok, sajnos nem állandósulnak. Most Deák Piroska foglalkozik velük. Járom a várost, kerülgetem a víztócsát, megállás nélkül havazik. Hűvös van, hideg szél mar az arcomba. A vár komoran, méltóságosan emelkedik a város fölé, a gyár éppen most nyitott kaput kiözönlő munkásainak. Sok minden kavarog bennem, jó-rossz, amit Fülekről hallottam. Lakatos István szavai jutnak eszembe: végleg száműzzük a sarat Fülekről. Meg a Varga Éváé, aki — úgy éreztem — minden füleki nevében jelentette ki: — Szeretem szülővárosomat! MACS JÓZSEF Emberi sorsok DOKTOR ÚR, SEGÍTSEN! Női hang a vonal túlsó végén." Zaklatott, sírásba csukló. — Nem bírom tovább! Teljesen kimerültem idegileg. Én nem akarok élni, higgye el... Ugye, maga doktor? — Igen, az vagyok. Beszéljen, hallgatom magát ... — Négy éve éltünk együtt. Több mint két évi ismeretség után kötöttünk házasságot. Imádtuk egymást... és akkor ma . . . szó nélkül elhagyott! Délután jövök haza a munkából, és látom, hogy üres a szekrénye, a holmija nincs sehol. Csak egy levélkét találtam äz asztalon. Azt írta: „Kérlek, ne izgasd föl magad, de elegem van a házasságunkból. Örökre elköltöztem." És hogy köszön mindent, meg hogy ne gondoljak rá haraggal. I Doktor úr, tudja, hany éves vagyok? Harmincegy! Ilyen kegyetlenül még senki .. . — Szereti Tom Jones számait? És milyen színű a szeme? A telefonvonal túlsó végén döbbent csönd: — Tessék? — Azt kérdeztem, vajon szereti-e Tom Jones számait? És hogy milyen színű a szeme? — Kinek a szeme? — A magáé. — Hát világoskék, de nem értem, hogy kerül ez ide?... A szóáradat mindenesetre megszakad, és most már a pszichológus kérdez, akit a legapróbb részletek is érdekelnek. Mire a kétségbeesetten telefonáló nő gyerekkoránál tartanak, az már nyugodtan, csöndesen válaszolgat. Szívesen beszél, örül, hogy meghallgatja valaki. Harmincöt-negyven perce tart a beszélgetés, de az asszony hangján érződik, hogy már mosolyogni is tud. Sőt, megígéri, hogy másnap újra jelentkezik. A csalódás, a fájdalom még nem múlt el nyomtalanul, de már hihetetlennek, értelmetlennek tűnik a telefonhívás legelején érzett: nem akarok élni!. . . Prágában vagyok, szállodai szobámból hívom a számot: 297—900. Foglalt, tehát mással beszél. Egy kis idő múlva újra próbálkozom, de megint hiába. Úgy látszik, bőven akadnak lelki gondokkal küszködő emberek. Aztán egyszerre kicsöng a vonal és megszólal egy kellemes férfihang: — Tessék, a bizalom vonala. A lelki segélyszolgálat orvosa vagyok, hallgatom. Sietve elmondom, hogy nekem más jellegű „problémám" van: személyesen szeretnék találkozni a bizalom vonalának orvosával, szeretnék minél többet megtudni a telefon útján történő távrendelésröl. Másnap a Vencel téri kávéházak egyikében beszélgetünk. — A bizalom vonalát külföldi tapasztalatok alapján létesítettük. Szolgálatunk évek óta eredményesen működik, söt, az ifjúság számara külön vonalat is létesítettünk. A tanácsadást részben főfoglalkozású pszichológusok, részben éjszakai vagy szombat-vasárnapi ügyeleteket vállaló orvosok segítségével látjuk el. — Mi a segélyszolgálat célja? — Sajnos, eléggé magas az öngyilkosságok és az öngyilkossági kísérletek száma. Az idegorvosok bebizonyították, hogy a végzetes lépés elkövetése előtt szinte minden -öngyilkosjelölt jelzi valamilyen formában, mire készül. Nem titok, hogy segélyszolgálatunk elsősorban a kétségbeesett, felzaklatott emberek számára szeretne az a bizonyos utolsó kapaszkodó lenni, amelynek segítségével visszaszerzik kibillent egyensúlyukat. — A tanácsadási módszerek? — Egyénenként változóak. A megnyugtató, de határozott hang már önmagában is sokszor segít. Kérdéseinkkel és a hívó őszinte válaszaival együtt keressük azokat a fogódzókat, azt a jót és szépet, ami értelmet adhat az illető további életének. Rendszerint sikerül is visszazökkenteni öt a kétségbeesésből, önmaga sajnálatából. A legtöbb hívás, ki tudja miért, héftön és pénteken érkezik. Az életkort tekintve a segélykérők legtöbbje harminc és negyvenöt év közötti. A visszatérő hívók közül sok a mozgássérült, a világtalan, bár ők külön csoportot alkotnak. Szívesen beszélgetnek, tanácsot kérnek, de öngyilkosságra ritkán gondolnak. A bizalom vonalát kitárcsázók két harmada nö; úgy tűnik, hogy nehezebben vészelik át a különféle konfliktushelyzeteket és ezért jobban igénylik a segítséget. Az okok — persze — sokfélék, de azért három dolog ismétlődik a leggyakrabban: magány, szerelem, főnök. Az előbbi kettőhöz aligha kell kommentár, viszont a munkahelyi konfliktusokon általában a férfiak teszik túl magukat nehezebben ... Éjszakai ügyelet. Éjfél felé törzsvendég jelentkezik: egy néni, aki nem tud aludni. — Maga az doktor úr? Csakhogy maga az ügyeletes! Ma is úgy kínoz a reumám, csak nézem a plafont és nem jön álom a szememre. Minek is él az, aki egyedül marad öregségére, akire rá nem nyitja a gyereke az ajtót... Hát igen, éjjel, álmatlanul forgolódva minden sötétebbnek látszik. Eltorzulnak a valóságos arányok, kínzóbb az egyedüllét. . . Éjszaka általában megszaporodnak a hívások. Negyed egykor izgatott hangon jelentkezik valaki: — Faképnél hagyott a menyasszonyom! ... Tudom, tudom, ha megnyugszom, józanabbul fogok gondolkozni, söt, talán valaki mást is találok helyette, de nekem ő volt az első. Az egyetlen! Értik? Az egyetlen . . . Nekem senkim, senkim nincs kívüle. Az anyám meghalt, az apám meg nemigen törődik velem. Néha napokig nem is találkozunk. Pénzt ad, de minek a pénz, ha érzem, hogy nincs szüksége rám, hogy nem szeret, hogy ö se szeret, ahogy az a nyavalyás lány se . . . Pedig higgyék el. .. — Gyerekkori pajtása vagy barátja sincs? — Van egy nagyszerű barátom, talán a tűzbe is menne értem, de hozzá azért mégsem köthetem az életemet. .. Rosszul vagyok ... kérem ... — Hall engem? Bevett valamit? — Seduxent... sokat... segítsenek. Reggel telefonhívás érkezik a kórházból: a mentő, szerencsére, idejében érkezett. 17