A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-27 / 26. szám

A környezetvédelem nemzetközi körképe (Dr. Láng István könyvéről) A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában 1980. év végén megjelent könyv összefoglalja a világ környezetvédelmének problémáit a nemzetközi és környezetvédelmi szervezetek és intézmények tevékenységén keresztül. A tudományos-műszaki haladás következtében rohamosan növekedik a környezet e/szennyezése. Környezetrombolás többször előfordult már az emberiség történetében, de még sohasem ilyen mértékben, s ma már nemcsak az iparilag fejlett országokat, de a fejlődő országokat is egyre jobban sújtja. Feltételezések szerint a XXI. század közepére katasztrofálissá válik a környezet elszennyeződése az egész világon. A környezetvédelem megvalósítása és a természeti erőforrások helyes felhasználása nemcsak ökológiai, hanem ökonómiai szempontból is egyaránt fontos. A szocialista társadalmi rendszer előnyben van a környezetvédelmi problémák megelőzésében és megoldásában a tőkés társadalmi rendszerekkel szemben, mert a társadalmi tulajdon lehetőséget nyújt a központi tervezésre és a hatékonyabb környzetvédelemre. A könyv ismerteti annak az 1972-ben Stockholmban az ENSZ rendezésében megvalósult környezetvédelmi világkonferenciának az anyagát, amelyen 113 állam képviselői vettek részt. Ezen a konferencián leszögezték, hogy a világon mindenekelőtt az ember a legfontosabb. Irányelveket és akcióprogram-javaslatokat fogadtak el. Az értekezlet javaslatára létrejött az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi programja, az UNEP, amelyet a szerző könyvében részletesen ismertet. A fontosabb részletek közül ki kell emelni a szervezet által irányított, azt a kiterjedt tevékenységet, amely főként rákkeltő anyagok megismerésére a talajkutatásra, új energiaforrások feltárására és a sivatagosodás tanulmányozására irányul. Az említett kutatási feladatok az értekezlet résztvevői „Az ember és a bioszféra"program keretében tűzték ki, és az elért eredményeket amelyeket a szerző is ismertet 1977 októberében Bécsben értékeltek ki. Az újabb program 14 kutatási feladatot foglal magába. A program rámutat arra, hogy a kihalt fajok genetikai értékét semmivel sem lehet pótolni, ezért meg kell szervezni a genetikai értékek rendszeres felmérését az ezzel kapcsolatos információcserét, valamint a fentartás és megőrzés módszereit. Tervbe vették egy többnyelvű környezetvédelmi terminológiai szótár kiadását is. Rámutattak: a környezeti nevelés módszereit úgy kell megválogatni, hogy egy új értelmezésű, természet- és emberközpontú etikai magatartás alakuljon ki. A könyv a továbbiakban tárgyalja az ENSZ Mezőgazdasági Szervezetének a FAO-nak a szerepét a környezetvédelemben és világélelmezési problémáinak megoldásában, valamint az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének, a WHO-nak legfőbb feladatait. A könyv ugyancsak ismerteti a nemzetközi biológiai program célkitűzéseit Könyvének második részében a szerző megismerteti az olvasót az egyes országok környezetvédelmi problémáival és eléggé részletesen az eddig foganatosított intézkedésekkel. A KGST környezetvédelmi feladatait 14 oldalon, Csehszlovákiáét 4 oldalon tárgyalja. Megtudjuk belőle, hogy nálunk a környezetvédelem irányítója a szövetségi kormány, hogy a víztisztaságvédelmi előírások megtiltják a DDT, a HCH, a /indán- és higanyvegyületek használatát a mezőgazdaságban, valamint hogy minden cél beruházást környzetvéde/mi szemszögből is értékelni kell a tervek elbírálásakor. 1977-ben létrehozták a Csehszlovák Környezetvédelmi Központot a kutatás irányításáról. Megtudjuk azt is, hogy Csehszlovákiában 700 nagyobb szemétlerakó hely van, ezek összesen 1500 hektár hasznos földterületet foglalnak el. A fejlődő országok környezetvédelmi problémáinak jellemzésével zárul a könyv. CSUKA GYULA Jókai-napok 1981 PAJTÁS RÓZSA VASS OTTÓ Haloványra sikerült vers- és prózamondóink országos seregszemléje az idén. Pedig a tavalyi után azt vartam, hogy ezúttal pompás lesz ez az ünnep. Nem lett az. Hogy miért, annak valós okát felderíteni eléggé bizonytalan vállalkozásnak tűnik. Ennek ellenére megpróbálok egyet-kettőt megemlíteni azokból az okokból, amelyek feltételezésem szerint befolyásolták az idei seregszemle színvonalát, helyesebben egysíkúságát, szürkeségét okozták. A korábbi években — rajtam kívül bizonyára többen is emlékeznek rá — a negyedik kategóriában volt a legerősebb a mezőny. A gimnazisták, szakközépiskolások közül az országos verseny döntőjében néha négy-öt kiugró tehetségű előadó is akadt, s bizony a bíráló bizottságnak gondot okozott tisztségének méltó betöltése, nehéz volt az árnyalati különbségeket is megfontolva objektiv döntést hozni. Tavaly és az idén azonban a közepes átlagból az alig-alig kiemelkedők között kellett elosztani a helyezéseket. Ez egyaránt vonatkozik a vers- ós prózamondókra is. Ilyenkor jutnak eszembe a negyedik kategória egykori győztesei: Fazekas Aranka, Majkrics Mária, Kocsor Ilona, Király Erika és mások. Vajon rai történik középiskoláikban? A Jókai-napokon megtartott országos döntö mintha nem volna már eléggé vonzó. Mintha azok, akiknek illene belehallgatni anyanyelvünk „kaptárzúgásába", elveszítették volna hallásukat. Vagy csak másfelé fordultak? Nem ismerem, helyesebben: csak részben ismerem a jelenlegi középiskolás tanrendet. Abból azonban kiviláglik, hogy a reál-, vagyis a szaktantárgyak állnak az érdeklődés — s az értékelés — középpontjában. Az anyanyelv és irodalom velük szemben másodlagossá vált. Ez, ha közvetlenül nem is, de közvetve mindenképpen hatással lehet az előadói kedv lohadására. Ha egy diákot azért marasztalnak el, mert verset mond, mert szavalóversenyre készül, hát okul belőle: nem mond verset, nem készül versenye. A Jókai-napokon esetlegesen megszerzett első dij dicsőséget hozhat ugyan, de nem kell hogy okvetlenül általános elismerést is hozzon. Nem általánosítani akarok, s még csak mondvacsinált okokat se keresek. De észre kell venni, hogy az oktatás erőteljes technocentrikus irányának hatása negatív értelemben jelen van az országos szavalóversenyen. Mindez pedagógusaink ügybuzgalmának hiányára vagy ennek hanyatlására mutathatna. Hogy kevesebbet foglalkoznak a tehetséges diákokkal, nem készítik fel őket kellőképpen a versenyekre. Ilyen pedagógus is akad bizonyára, de nem hiszem, hogy ez az általános helyzet. Inkább az tapasztalható, hogy — pedagógusoktól tudom — nem egy esetben köszönet helyett nekik is elmarasztalásban van részük. Pedig az önként vállalt többletmunkáért köszönet járna. Többször gondoltam már arra, hogy a Jókai-napokon vagy egyéb alkalommal a győzteseken kívül azoknak is adhatnánk — és megérdemelten! — oklevelet, Jókai-plakettet, akik a gyerekeket fölkészítették a versenyre. Mert én a folyosókon, a nézőtéren valahányat ott látom izgulni évek óta. És szinte mindig ugyanazt a tizenöt-húsz pedagógust. .. Eddig valahogy róluk megfeledkeztünk, amolyan futball-edzövé degradált kísérőnek, aggályoskodó jelenlevőnek láttuk valahányat. De olykor egy-egy arc hiányzik, s ilyenkor a pódiumról is hiányzik egy jól felkészített előadó... Ez is lehet egy ok, hogy az országos verseny döntője — a negyedik kategóriában — színét veszti, fakul. Aztán mellé jön még a rendezés „koncepciója", amit szinte percekkel az országos döntőt megelőzően keli a vetélkedőhöz méltóvá igazítani. Számomra a koncepció „kritériumai" enyhén szólva döbbenetesek voltak. Hogy egy országos szavalóversenyen egy előadót öt perc után meg kell állítani..., hogy egy országos versenyen — járási és kerületi elődöntők után — még egy elődöntöt és végül egy külön „döntőt" is végik kelljen csinálniuk a versenyzőknek ... Ez valami olyan abszurdum, mintha a százméteres síkfutás olimpiai döntőjét a táv közepén leállítanák. Arra pedig nincs semmilyen magyarázat, hogy ha valaki délelőtt megszerzi az első helyezést, délután miért kell neki ugyanazért ismét versenyeznie?! Az eredeti „koncepció" szerint ennek igy kellett volna lennie. De a bíráló bizottság szerencsére sem tavaly, sem az idén ezt a lehetetlen ötletet nem fogadta el. A rendező bizottság beláthatná, hogy ha egy elképzelés hibás, azon javítani kell. Vagy ha már mindenképpen kétfordulós döntőt terveznek, akkor a versenyzők számára meg kell teremteni az azonos feltételeket. Hajdanában voltak kötelező, majd szabadon választott versek. A kétfordulós országos döntőre ez esetleg elfogadható lenne. Csakhogy valamikor ez a módszer már csődöt mondott. A mostani — leszűkített — körülmények azonban amellett szólnak, hogy a Jókai-napokon egyetlen döntö legyen. S ezt véleményem szerint, a rendezvénysorozat végére kellene tenni, nem pedig az első napra, mint az idén. Eddig még nem szóltam az ötödik kategóriáról. Az általános szervezési-tervezési és versenyzési problémák természetesen e kategória versenyzőit is ugyanúgy érintik, mint az előbbiekéit. Az ötödik kategória mégis más. Már tavaly is más volt. Dinamikusabb, sokszínűbb, érdekesebb, tehát élményekkel gazdagító. Tavaly Gecse Jolán remekelt, az idén a „veterán" Vass Ottó: s mellette Józsa Mónika, a prózamondók között pedig Pajtás Rózsa. Az előadásra kiválasztott versek, prózai alkotások tekintetében az idén nem lehetett kifogásolni valót találni. Jelen volt az egyetemes magyar irodalom minden rétege: klasszikusok és kortárs szerzők egyaránt. Ami azt jelzi, hogy eleven a felfedezői kedv előadóinkban. Ez jó és csak helyeselhető. Arra azonban mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Jókai-napok nem „tragédia-fesztivál". Ugyanis az előbb jónak mondott műsorválasztásának mégis akadt egy gyenge pontja. Úgy tűnt fel, mintha irodalmunkban vidámság, humor, jókedv soha nem termett volna, csak komor, tragikus színek, tragikus történetek. A Jókai-napok — ismétlem — nem tragédiafesztivál, hanem anyanyelvünk ünnepe, s ebben a komoly és mély gondolatokat rejtő művek mellett helye volna a derűnek, a szatírának, a jókedv-hordozó humornak is. De ez a könnyűnek vélt-valójában nehéz — műfaj évek óta, egy-egy ritka kivételtől eltekintve, hiányzik. Az idén megváltozott, szűkebbre szabott keretek között kellett lebonyolítani a Jókai-napok rendezvényeit. Ez azonban senkinek a számára sem lehet alibi, nem adhat feloldozást. Sőt, a szűkebb időkeretben igényességnek és fokozott fegyelemnek kell megnyilvánulnia. Hiszem, hogy az idei tapasztalatok nyomán ez így is lesz, és anyanyelvünk legszebb ünnepének szivárványa felragyog és újra megszínesedik. GÁL SÁNDOR 15