A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-27 / 26. szám

A Csemadok életéből Mozgalmas jelenet a Kismadárból ban, addig aligha várható az országos színvonalhoz közelítő javulás. Ezért nem megkondítani kell a vészharangot (az ilyesmi ugyanis kellő súlyú figyelmeztetés helyett legföljebb gyorsan múló riadalmat okoz!), hanem összefogni profiknak és amatőröknek, hogy a hazai magyar kis­színpadok és színjátszók versenyéről be­szélve necsak az átlagosság szintjén bi­zonytalankodó (ez történt ez idén), vagy a csúcsok közelében járó és a völgyek mé­lyén botorkáló csoportokról beszélhes­sünk (ez volt tavaly); hanem fesztiválról fesztiválra bővüljön a rendszeresen műkö­dő, állandóan valami újjal és művészileg izgalmassal jelentkező élegyüttesek tábo­ra. Úgy, ahogy ez a többi országos sereg­szemlén (Martinban, Hronovban vagy Ig­lón) teljesen természetes. 5D A kisszínpadok versenye ez idén egyet­len napra zsugorodott Komáromban, ami­kor is négy együttes mutatkozott be. A legtöbb bírálat a CSEMADOK pár­kánynánai (Stúrovo-Nána) helyi szerveze­te Jelenlét Kisszínpadának produkcióját érte, és hadd fűzzem rögtön hozzá: joggal. Joggal, mert az Ilyen a világ című egyfel­vonásos komédia hiába épül szellemes ötletre, ha sem a szereplők, sem a rende­ző (Dániel Erzsébet) nem tudják tarta­lommal s ötlettel megtölteni a végletes helyzetkomikumok láncolatát kínáló játé­kot. Az egész produkció ellaposodik, a figurák nem élnek igazán a színpadon, és így — érthetően — a közönséggel sem tudják tartani a kapcsolatot. Ez a műfaj Színkör. Régi hírnevéhez méltó szinten, becsülettel birkózott meg a Lampionün­nep című dráma sok-sok rendezői és szí­nészi buktatójával. Lőrincz János átélt játéka a főszerepben s az ugyancsak álta­la készített díszletterv külön dicséretet érdemel. A legtöbb vitát és szakmai gon­dot a záróelőadás: a fűlekiek (Fifakovo) Roki Matyi című zenés játéka váltotta ki. Egyértelműen le kell szögezni: sem a szö­vegmódosítások, sem a dramaturgiai és rendezői elgondolások nem feleltek meg a tudatos színjátszás követelményeinek, így mind a szövegben, mind a cselek­ményben a megjeleníthető tartalom legki­sebb jelét sem tapasztalni. un Befejezésül csupán annyit: a korábbi évek hagyományaitól eltérően, valameny­nyi együttes telt ház előtt játszott. Még azon az estén is, amikor „hála" a városi kulturális szervek érthetetlen „gesztusá­nak", a komáromi sportcsarnokban — a fesztivál fő műsorával egy időben — buda­pesti vendégművészek operettmelódiákat énekeltek!... A publikumnak ez., a rokonszenves ér­deklődése megköveteli a fesztivál szerve­zőitől, irányítóitól és szereplőitől, hogy a jövőben, az amatőr mozgalom tudatossá­gára építve még nagyobb igényt, még komolyabb célokat tűzzenek maguk elé. miklósi péter PRANDL SÁNDOR felvételei nagyszerű színészi teljesítményeket igé­nyei, legalább olyanokat, mint amilyent Nágel Erzsébet csillantott meg. A Komáromi Magyar Tannyelvű Gim­názium Irodalmi Színpada egy sokak ál­tal elavultnak mondott oratórikus játék­kal nyerte meg a közönség tetszését. E műsor erénye, hogy a művészi szó, a balladisztikus zene és a színpadi mozgás drámai funkcióinak ötvözésével teremtett több látványos, rendezőileg jól kidolgo­zott s művészileg is hatásos jelenetet. Sajnos, a műsor egészét tekintve azonban hiányérzetünk is támadt, mert a szöveg és a mozgás, a mozgás és a zene, illetve a zene és a szöveg nem mindig „rímelt" egymással, ami elszürkítette a rendezői szándék (Gáspár Tibor) és a cselekmény­szervező mondanivaló fogódzóit. Nem volt hibátlan a marcelházi Jókai Mór Kisszínpad második díjat nyert mű­sora sem. A Mátyás király lopni megy című összeállítás indítása a kisszínpadok sajátos stílusának megfelelő, szellemes ötletre épül, de aztán egy kissé ellaposo­dik a játék, elszürkül az áttételes megol­dásokra épülő rendezői elképzelés, így a kezdeti lendület csak néhány telitalálat­nak tűnő színészi megoldásban csillan fel eredeti erejében. Egyértelműen csak a kisszínpadok ver­senyének első díját nyert, kassai (Koáice) Szép Szó ifjúsági színpad Cantata Profa­na című produkcióját dicsérhetjük. A ren­dezőként először bemutatkozó Gágyor Il­dikó — e színpad korábbi hagyománya­ihoz híven — jól ötvözte a zene, a mozgás, a tánc és a színpadi beszéd megjelenítő eszközeit. Ennek eredményeképpen tar­talmas és szinte tökéletesnek tűnő elő­adást tekinthettünk meg. E A színjátszó csoportok versenyében az értékelő bizottság — helyesen — az első díjat nem adta ki. Hozzáértő rendezéssel, színészvezetéssel, kiforrott lényeglátással fémjelzett előadást ugyanis egyetlen cso­port sem produkált. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy a fesztivál legkel­lemesebb meglepetését a tavaly még igencsak hátul kullogó pozsonyeperjesi­ek (Jahodná) okozták, akik jó darabvá­lasztással — Dulszka asszony erkölcse —, részleteiben kidolgozott előadással, a tehetséges színészek egységes játékával megérdemelten kapták meg a fesztivál második díját. A nagymegyeri (Óalovo) színjátszók Móricz Zsigmond: Kismadár című színművét mutatták be. Varga Tibor rendezői szándéka nyilvánvalóan a kora­beli szociális összefüggések fölmutatása volt, de az újonc csoportok érthető lám­paláza révén ezt a szándékot inkább csak jelezni, mint megvalósítani sikerült. A Kassai Béla vezette királyhelmeci cso­port a múltban már számos emlékezetes élménnyel ajándékozott meg bennünket a Jókai-napokon, s ezúttal Gyárfás Miklós vígjátékával sem okozott csalódást. Meg­felelő fokozással, a kulcsjelenetek tisz­tább értelmezésével és az árnyaltabb jel­lemformálással játékuk még színesebb le­hetett volna. Hosszú szünet után mutatkozott be or­szágos fesztiválon a bratislavai Déryné A kisszínpadok versenyének II. díját a marceiháziak nyerték PÉLDÁT MUTATNAK A CSEMADOK gömörhorkai (Gemerská Horka) helyi szervezete a rozsnyói (Roz­nava) járás legjobb szervezetei közé tar­tozik. A közelmúltban nóta és népdales­tet rendezett. A sikeres bemutatón folk­lór csoportok, szólisták és népi zeneka­rok léptek fel. A nagy érdeklődéssel kí­sért műsor megnyerte mind az időseb­bek. mind a fiatalok tetszését Vas Tibor A KULTÚRA MUNKÁSAI Zsemlér (Zemliare) kétszáz lelket szám­láló Garam menti kisközség a lévai járás­ban. A faluban nincs se helyi nemzeti bizottság, se óvoda, se iskola. A lakos­ság zöme ötven éven felüli, a tizen- és huszonévesek száma nagyon alacsony. A község kulturális életét azonban akár­melyik nagy község is megirigyelhetné. A közművelődés szervezését és irányítá­sát Gubik Jenő elnök vezetésével a CSE­MADOK helyi szervezete vállalta magá­ra. A kevés fiatal, néhány kivételével, minden rendezvénybe bekapcsolódik. A helyi szervezet tavaly színjátszó együt­test és irodalmi kört alakított. A közel­múltban író-olvasó találkozót rendezett. Az irodalmi kör tagjai tavaly összeállí­tást készítettek József Attila születésé­nek 75. évfordulójára. A színjátszók is eredményesen dolgoznak. Színre vitték Kállai Isvtán: Ilyennek hazudtalak című vígjátékát. A helyi szervezet legnagyobb vállalko­zása a falumúzeum és a forradalmi em­lékszoba létrehozása. Már sok régi tár­gyat összegyűjtöttek. Most a falumúze­umnak kiszemelt épületet javítják. A fa­lumúzeumot és a forradalmi emlékszo­bát még ebben az évben szeretnének átadni. G. Harmati Mária 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom