A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

és történelem A Dunamenti Múzeum legszebb céhládája A kézművesek régi szervezeteinek, a céheknek, nagyon megbecsült és elengedhetetlen kelléke volt a céhláda. Benne helyezték el a legfontosabb iratokat és a könyvszerü feljegyzéseket (céhlevél vagy céhrendtartás, inasszegödtetö és -felszabadító lajstromok, névsorok, a különböző taksákról és bíróságokról, valamint a gyűléseken elhangzottakról készült feljegyzések a felszabadult inasok tanulólevelei, a mesterlegények által ledolgozott munkaidőt igazoló okmányok, a vándorlókönyvek és a kapott postai küldemények), a céhpecséteket, az íróeszközöket, az összejövetelekre való behívó táblákat, a különböző jelvényeket és egyebek között még a védőszent szobrocskáját. A céhládában őrizték a sokféle befizetnivalóból és a különféle büntetésekből befolyt összegeket is, amelyeket főképpen a céh kiadásaira fordítottak. A láda fedelét nagyon ritka esetben egy, de általában két vagy három kulccsal zárták; ezekből egyet-egyet a céhkomisszárius, a céhmester és az alcéhmester őrzött. A céhek összejövetelei a láda felnyitásával kezdődtek és lecsukásával végződtek. Míg nyitva volt, illetlenkedni, perlekedni, de még az asztalra könyökölni, vagy a szék alatt a lábat keresztbe rakni sem volt szabad, illetve nem lehetett anélkül, hogy megszabott pénzbírságot kellett volna fizetni érte. A rendetlen viselkedés megelőzése végett így rendelkezett a komáromi asztaloscéh 1753. rendtartásának 9. cikkelye (artikulusa): „Az ittasan megjelenő mester a céhgyülésből kizárandó, a borospohár felborítója pedig fél forinttal büntetendő." (Ez egy mesterlegény egész heti bérének felelt meg.) A nagyobb céhek mellett a legények is alakítottak (amíg nem tiltották a szabályok) külön ún. kiscéhet, és céhládát is készítettek maguknak. Egyes vidékeken az ilyen céhládának az új atyamesterhez való átszállításakor nagy ünnepségeket rendeztek. Egy ilyen esemény, az eperjesi (Pre-Sov) gombkötő céh 1665. évi ünnepélyes céhládakísérése részletes leírásban maradt fenn számunkra (Römer Flóris: A czéhládákkal való körmenetek Magyarországon, Századok 1877., 563-566. o.). A céhek megszüntetése után keletkező ipartársulatok illetve az 1884-ben létrehozott ipartestületek átvették ugyan a használható céhfelszereléseket, de azok egy része így is elkallódott, és végső pusztulásra lettek volna ítélve, ha levéltáraink és múzeumaink nem igyekeztek volna összegyűjteni a megmaradtakat. A komáromi Dunamenti Múzeum szép számú céhemlékkel dicsekedhet. Ezek egyike a képünkön látható céhláda, amely a komáromi asztaloscéh számára készült 1766-ban. Az 58 X 35 X 44 cm méretű láda kiváló faanyagával és pompás díszeivel hívja fel magára a figyelmet. Fedelének oldalait az asztalosszerszámok képei és az oldallapok éleinek helyén látható akantuszlevél formájú faragványok díszítik. A ládatest oldalai közül a szembenéző a legszebb. Rajta sakktáblaszerü faberakással határolt és szalagdísszel ékesített négyszögekben az osztrák és a magyar címer látható. Az oldalak éleit a jezsuita volutára, illetve a fordított S alakú, volutával díszített konzolra emlékeztető, faragott lapokkal látták el. s ezeket még a nagyobb hatás kedvéért abakuszvirággal, rozettával és akantuszlevelekkel is felcicomázták. Ezeken a reliefszerü díszítőelemeken kívül intarziát, színes faberakást is alkalmaztak. A domborzati díszítések — amelyeket a kulcslyuk remek rocaille-szerű, ezüstözött fémkompozíciója még jobban kihangsúlyoz — határozott későbarokk hatást mutatnak TOK BELA