A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

Csak egy percre. Június derekán járunk, elérkezett a fesztiválok, mü vészeti sereg szemlék idősza ka. DEBRÖDI D GÉZÁNAK is ren geteg gondja van ezekben a napok ban, hiszen a CSEMADOK a jövő héten rendezi meg kórusmoz galmunk legjobbjainak idei találkozojat. a yalantai Kodály napokat. — Egy újságíró mindig érdekességekre „vadászik"! Te mit árulhatnál hát el az öntevékeny kórusok soronlévő országos fesztiváljának „ku/iszszatitkai" közül? — Az idei Kodály-napokra összesen huszonöt kórus jelentkezett. A kerületi fesztiválokat látogató műsorbizottság közülük választotta ki a központi seregszemlére meghívott tizenöt énekkart. A benevezett kórusokban, a fesztivál előkészületei során, körülbelül 1200 ember kapcsolódott be aktivan a Kodály-napok idei évfolyamába, ebből mintegy hétszázötvenen lesznek ott Galántán; valamint a vendégkórusok tagjai is. — A versenybe jelentkezett kórusok számát tekintve úgy tűnik, hogy a korábbi évekhez viszonyítva bizonyos csökkenés tapasztalható. .. — Számszerűleg igen, de ez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy talán visszaesett volna a hazai magyar kórusmozgalom színvonala. Ellenkezőleg: a szűkebb mezőnyben szorosabbá váltak a válogatás kritériumai s átgondoltabb, tudatosabb lett a kórusok műsorpolitikája. Sőt, bővült a mozgalom országos élvonalába tartozó kórusok száma, hiszen ma már nemcsak a kassai Csermely, de a koloni, zsérei, gútai kórusok, vagy akár a komáromi vegyeskar is a legjobbak közé sorolható. — Mégis, mi indokolja, hogy csak negyedszáz kórus jelentkezett az idei, V. Kodály-napokra ? — Véleményem szerint egy bizonyos fokú félreértés ... Az, hogy országszerte több helyütt a Kodály-napok versenyét egyszerűen összetévesztették az egyes kórusok színvonalának minősítését szolgáló koszorú-pályázattal. Kár pedig, mert a gyakorlatban két teljesen különálló versenyről van szó. — Mit mondhatnál el az országos dalostalálkozó műsoráról? — Június 20-án délelőtt előadás hangzik el Kodály Zoltán életéről és munkásságáról, míg az énekkarok versenyét ugyanaznap délután tartjuk meg. Este, Vass Lajos vezényletével, a budapesti Vasas Szakszervezetek Szimfonikus Zenekara ad koncertet; a fesztiválon szereplő kórusok pedig a galántai járás községeiben: Diószegen, Feketenyéken, Nádszegen, Felsöszelin és Szelöcén adnak műsort. Jó lenne, ha a lakosság mindenütt ünnepnek, ritka alkalomnak tekintené a kórusok fellépését, mert az énekkarok számára is a zúgó taps jelenti a legszebb jutalmat. — A te neved, évekkel ezelőtt, karvezetőként vált ismertté, most viszont inkább szakvezetőként vagy jelen a mozgalomban. Kielégíti ez egyéni ambícióidat? — Ez a munka, megterhelés tekintetében, nemcsak az ambícióimat, de az erőmet is eléggé kimeríti. Emellett azonban az Ifjú Szívek kórusában éneklésre, a CSMTKÉ-ban pedig olykor vezénylésre is alkalmam nyílik. (mik-) Archív felv. RICHARD KIEL CHAT NOIR Steve McMahon nagyot tüsszentett, majd a zsebkendőjét bedobta a tengerbe. Ez az átkozott influenza! Három nappal ezelőtt már Londonban is kínozta a nyavalya. Talán az izgalomtól vagy mi az ördögtől. Amikor felszállt a hajóra, annyira bedugult az orra, hogy a rohadt hal bűzét sem érezte. Az Amszterdamban eltöltött két ködös nap csak súlyosbította a helyzetet. Nem várt javulást. Nem nagy ügy végeredményben. egynéhány „hapci", és kész a kocsi. Igen ám. de ezzel az állandó tüsszögéssel magára vonta az utasok figyelmét, pedig ebben a pillanatban Steve barátunk a legszívesebben belebújt volna egy egérlyukba. Lemászott a fedélzetről a szalonba. Elvegyült az utasok között. A hajón vagy háromszáz személy tartózkodott. Megpillantotta a kopasz „törpét". Ott állt a vámmentes drugstore előtt. Hol is lehet másutt az ilyen fickó? Itt is meg akart takarítani egy-két shillinget. Laura állandóan panaszkodott a férjére, aki zsugori, nyavalyás ökör. Londonból Amszterdamba mindig hajón utazott, mert a repülő neki nagyon drága. Ezek hivatalos utak voltak. Igen, második osztályon utazott, no persze. Hát ezért érdemes egy ilyen fickót a másvilágra küldeni. Természetesen azért is. mert ezt Laura kifejezetten igy kívánta. A zsebébe nyúlt és megérintette a kést. — Hapci! — Megint ez az átkozott tüsszögés! A sápadt arcú köpcös nem vette észre. Steve az órájára pillantott és a bár felé indult. Előszedte a zsebéből az újságot és leült az asztalhoz. Nemsokára megérkezett a férj. Laura azt állítja, hogy Mr. Wholer bankszámlája tetemes, de egy újságra is sajnálta a pénzét. Laura ... Vajon mit csinál ebben a pillanatban? South Kensingtonban lakik, igen. Most a televiziót nézi vagy detektívregényt olvas. Három hónapja ismeri. Laura ... olyan egzotikus, mint egy trópusi madár. Egy napon berobbant a mészárszékbe, éppen oda, ahol Steve dolgozott. Véres kötőben szolgálta ki a vonzó külsejű fiatalasszonyt. Hát ez volt a kezdet! Laura gyakran megfordult a boltban. Egyre többet tudtak meg egymásról. Nem. nem maneken. a férje mellett dolgozik, akinek van egy magánvállalata. Aztán megpillantotta Laurát az utcán. Az autóbuszt várta. Megszólította. A fiatalasszony röviden közölte vele. hogy a férje hivatalos úton van. tehát megihatnak együtt egy-egy italt valahol. Megehetnek valamit miért ne? A dolog úgy végződött, hogy az éjszakát Laura ágyában töltötte. Wholer rendszerint több napra utazott ei. Már vagy hatodik alkalommal aludt a nőnél, amikor Laura megkérdezte: — Steve... Nem lehet neked saját mészárszéked ? A harmadik hónapban megbeszélték a részleteket. Stevenek nem voltak illúziói, tudta, hogy csak eszköz ennek a gyönyörű asszonynak a kezében, de aztán arra gondolt, hogy neki is vannak álmai. A mészárszék. Ezért egyezett bele mindenbe, ami Laura megtervezett. Éjfél előtt bejelentették, hogy a bár hamarosan bezár. Mr. Wholer kiitta poharából az utolsó csepp martinit is és a kijárat felé indult. Steve óvatosan követte. Tudta, hogy az áldozat a dohányzók fedélzetére siet. Steve bevetette magát az egyik heverőbe, ahonnan szemmel tarthatta Wholert. A második osztályon homályosak a folyosók. Aha ... Wholer is leül. Tehát várunk. Ha kell. hajnalig. Majd csak megindul ez az átkozott gnóm a toalett felé. Négy óra körül Wholer valóban felállt. Egyenesen a toalett felé vette a kanyart. Mindenütt sötétség. Wholer a mosdó fölé hajolt, és nem vette észre a merénylőt, aki a háta mögé került. Steve felemelte a karját és lecsapott. Egy szúrás. két szúrás a nagy késsel és vége. Felfogta a hullát és óvatosan elhelyezte a padlón. Óvatosan megmosta a kését megvizsgálta a cipőjét. Nem látott rajta vércseppeket. A következő pillanatban kisurrant a folyosóra, majd beejtette a kést a tengerbe. A kés az egyetlen nyom, tehát el kellett tüntetni. Az egyik mentőcsónakban egy szerelmespár nyavalygott. Majdnem. eltüsszentette magát, de az utolsó pillanatban nagy lélegzetet vett és elkerülte a legrosszabbat. Végűt visszatért a fedélzetre és belesüppedt a heverő párnái közé. Senki sem látott, senki sem hallott semmit. Amikor felébredt, a nap már magasan fent járt az égen. A fedélzeten nagy izgalom. Senki sem tudta tulajdonképpen, hogy mi történt. Megtalálták Wholer holttestét? Igen? Vajon ki találta meg ? Az az érzése támadt hogy diliházban van. Az emberek csak találgattak. — Valaki kést szúrt beléje — mondta egy hatalmas skót. aki mellette ült. Steve felkapaszkodott a felső fedélzetre. Az emberek mindenfélét összezagyválnak. A legtöbbje sopánkodott, mert a gyilkosság miatt nem engedik le az utasokat a szárazföldre. Ez valamelyest megnyugtatta. S amikor elérkezett annak az ideje, hogy őt is kihallgassák, akkor már tökéletesen uralkodott az idegein. Igen. éjfélkor pihenőre tért. Nem. nem hallott, nem látott semmi különöset. Igen. bement a toalettbe, de nem ennek a fedélzetnek a toalettjébe. Nem, nincs csomagja, csak ez a táska: pizsama, borotvakészlet, tessék mindent átnézni, semmi kifogása, ez a rendőrség dolga, érti, értjük egymást. Majdnem megütötte a guta, amikor a rendőr a kihallgatás után átvezette egy irodába, egy levegőtlen odúba a fedélzet túlsó végén és bemutatta egy magas férfinak, aki a Scotland Yard embere volt. A nyomozó egyenesen a szemébe nézett. — Maga biztosan tudja, miért van itt, nemdebár? Steve „nem"-et intett a fejével. Majd tüsszentett egy hatalmasat. — Az útlevelében az áll, hogy maga mészáros — mondta a felügyelő barátságosan. — Tehát olyan ember, aki mestere a késeknek. Biztos ön abban, hogy az elmúlt éjszaka folyamán nem gyakorolt egy kicsit valakinek a nyakán? Az igazi mester mindig gyakorol. — Úgy aludtam, mint a bunda. Csak reggel, — amikor felébredtem — hallottam a gyilkosságról. Én azt az embert életemben sohasem láttam. Nem értem, hogy ... — Mi pedig azon a véleményen vagyunk, hogy igenis látta azt a fickót. Sőt! Bement a toalettbe és ott megölte. Nagyon komoly okunk van. amiért ezt gondoljuk, kedves barátom. Steve előszedte a zsebkendőjét és ismét tüsszentett. — Maga tréfál. Vannak bizonyítékai? Miért tettem volna el láb alól azt a szerencsétlent ? A nevét sem tudom. A nyomozó most már szomorú szemmel nézte áldozatát. — Alaposan megfázott, drága barátom. Az orra teljesen bedugult, igaz? Steve bólintott és megint tüsszentett. — Helyben vagyunk. Ezzel kezdjük. Látja, kedves barátom, ez a Wholer, mint 'a zsugori férjek legtöbbje, a drugstoreban ajándékcsomagot vásárolt a feleségének. Ez az ajándékcsomag a zsebében lapult abban a pillanatban, amikor leszúrta. Zuhanás közben az ajándékcsomag eltörött. Hát így. Ennek a csekélységnek köszönhetjük, hogy tudjuk, ki a gyilkos. A nyomozó előhúzott a zsebéből egy széjjeltört parfümös üveget. — Az orra bedugult, nem érzi a szagokat. S mégis maga az egyetlen utas ezen a hajón, akin a CHAT NOIR illatát érezzük. Tehát? Biztosan hozzáért a hullához, amikor lefektette a földre, nem? Steve nem a múltra gondolt, hanem a jövőre. Bemegy a rendőr a mészárszékbe és a főnöknek megmutatja Laura fényképét. S aztán átvizsgálják a polcokat. A főnök bólint: hiányzik egy éles kés. Steve kedvenc kése. Ez nem vízió, ez maga a valóság. Nem érdemes tagadni sem most. sem később. Mi mást tehetett ? Széttárta a karját és egy jó nagyot tüsszentett. 22