A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

ragacsos tészta. A megszállottak boldogok. Övék a város, a csillag, a világűr. A fiú vaspatkós cipője erősen kopogott. Már csattogott. Mikor a válla súrolta Utca Ferencet, csöndesen dalolt, s mintha itt se járt volna, elnyelte őt egy kanyar. — Menj — szólt Nándor. — Nézd meg a ligetet, addig megjárom az utcáidat. Az ember száját összeszorítva hallgatott. — Menj — biztatta Nándor. — Menj — sürgette. — Zenét is szereztem a hatodik utcához, értsd meg, nem mehetek. — De — támadott Nándor — de ... — meghökkent. Utca Ferenc váratlanul eltűnt. Vár a liget — búslakodott magában Nándor, s elindult a hatodik utca felé. Belesett a csatlakozó utcába. — Macskaköves — rebegte — és fák is vannak. Felnézett az utcaszám-táblára. Szive nagyot dobbant. A hatodik utca! Megbújt egy kapualjban. Elképzelte, amint az út közepén sétál, szemével a házakat cirógatja, s felint a teliholdnak. Kiosont az utca közepére. Gyönyörű — álmélkodott, de megijedt, amint a házak két oldalról föléje tornyosultak. Visszalépett a kapu alá, összeszedte az erejét, s megindult a járdán. Hátulról egy kéz nehezedett a vállára. — Ne haragudj, Ferenc — szólt csendesen, miközben megfordult. — Haragszom, ez nem szép tőled. Éppen tőled. Menj a ligetedbe — s elindult. ' Nándor utánaszólt. — Csak egy utcát kérek! Az ember kihúzta magát: Nem adhatok! Nándor csuklott egyet. — Mit akarsz — fordult meg Ferenc. — Akkor engedd meg ... — Nem — csattant a válasz. — Engedd, hogy egyszer ezen a hatoson végigmenjek! Utca Ferenc meglóbálta karját. — Az lehetetlen, verset írtál a ligethez, a sárhoz ... — De... — Ne szólj — mondta Ferenc —, de holnap gyere újból! Nándor lehajtotta fejét, s köszönetet rebegett. Az esö kitartott. Napok és napok, néptelen éjszakai utcák. A fiatalember az órájára nézett. Tizenegy. Felhúzta bakancsait. — Megjöttél? — szólt Ferenc köszönésképpen. Nándor kezet nyújtott. — Szép a liget — nyelt közben — de az utcáid páratlanok. Ferenc gyanúsan pislantott. — Nem, semmit sem kérek — szólt Nándor. Felhangzott a cipökopogás. Utca Ferenc elsápadt: Jön a disznó! — keze ökölbe rándult. Az egyik utcából előbukkant a fiú. Nándor tenyere a bicska nyelét sütötte. A fiú mintha dalával az időt őrölte volna. S ez rémítő volt. Vállával meglökte Utca Ferencet, s eltűnt a kanyarban. A két ember összenézett. — Neked adom a hatos utcát! Nándor keserű arcot vágott. — Az a legszebb. Hogyan is tudnál te attól megválni ?! Utca Ferenc kihúzta magát. — Megérdemled, hogy a sok nélkülözés és nincstelenség után tiéd legyen a legszebb utca! Nándor meghajolt. — Ez nagyon szép tőled, de ne felejtsd, hogy zenét is komponáltál a sikátorokhoz. Még szólni akart, az igazat, szemébe akart nézni Ferencnek, s megdöbbenve látta, hogy az üres hatodik utcának beszél. Az égből meg csak ömlött, ömlött a víz, pedig Medárd napján nem is esett. A dokumentumkötet a vártnál is nagyobb sikert aratott. Az akkori szellemi élet legjobbjait késztette szólásra. Julius Fucík egyebek között így jellemezte: „Szlovákiát bemutató könyvvé vált, az első könyv Szlovákiáról a Csehszlovák Köztársaságban." A mostani kiadvány, Dusek Imre munkája újraközli a DAV-isták által írt és összeállított brosúra anyagát, valamint Klement Gottwald, Julius Fucik, Ladislav Novomesky és Fábry Zoltán írását a kosúti eseményekről. Klement Gottwald A duchcovi és a kosúti sortüzek uralma című cikkében egyebek között így írt: „Duchcovot és Kosútot nem a véletlen szülte. Duchcov és Kosút — rendszer. Duchcov és Kosút annak a rothadt uralomnak megnyilatkozása, amely a tömegek munkát és kenyeret követelő kiáltására ólommal válaszol." Fábry Zoltán A Major-per... című cikkében leszögezte: „Sok minden találkozott ott Kosúton és semmi sem véletlenül. Sok minden pecsételődött meg ebben a sortűzben, és sok minden tisztázódott. a szocialista magyar értelmiség ifjú generációja — a Sarló — itt találkozott sorsdöntőén a magyar faluval, a kisebbségi sorssal és a kizsákmányolt proletariátussal." A kötetben tárgyalt korszak óta eltelt ötven év nagy változásokat hozott Csehszlovákia életében és az emberek gondolkozásában. A kosúti események krónikája azonban ma is érdekes és tanulságos olvasmány, figyelmeztető kordokumentum. Érzékelteti az akkori társadalom népellenes intézkedéseit, és kifejezi, hogy mit jelentett és jelent ma is a dolgozók szolidaritása, a haladó szellemű emberek egységes fellépése. A kötet — az előszó találó megállapításával — „hozzájárul a fejlett szocialista társadalom építését, a társadalom eszmei-politikai egységének elmélyítését segítő szocialista tudatformáláshoz". A gyűjteményt Lőrincz Gyulának a kosúti sortüzről szóló rajzai illusztrálják. A kosúti tragédia cimü terjedelmes, bevezető tanulmány Viliam Flevza munkája. BALÁZS BÉLA L. GALY OLGA: Tavasz akar lenni A márciusvégi reggel ködébe még ruhátlan fák rejteznek, de a barna rögből már felbukkannak az új tavasz honfoglaló, zöld előőrsei. Vonatom szülőfalud felé robog velem, ahová elvitt megszülni anyád, hogy fiából szeli bicskás ne legyen. A bicskát soha — a fél téglát sirattad mindig, pedig mennyiszer pótoltad szóval, tettel, ecsettel, az életeddel, amivel a világ ablakát dobtad be: csörrenjen, fröccsenjen a nagyonis átlátszó üveg, a sok átlátszó szó, amelyek mögé az egykori Prónai-fiúk gyáva erőszaka búvik. Tavasz akar lenni. A fehér bordázatú fólia sátrak fedezékében már fegyverkeznek a vitamin-katonák, az élők mind az elkövetkező évekre gondolnak, és a hónapos retkek, a harmatos saláták varázsigéivel bűvölik a sorsot. A felszálló ködben, a sürgölődő reggelben seregélyek legyezik szárnyaikká! a nap fényesedő arcát Nem tudom megszámolni őket, csak azt tudom, hogy a tavaszaimból sok volt. Ez az egy, amelyikkel az ezerkilencszáznyolcvanegyés esztendő várandós, nem nekem születik. Tudom, hogy lesz rügyfakadás, lesz kék és zöld, és mámorító illatok, de hogyan fogadjam el mindezt így egyedül, hogyan viseljem el a napfény terhét, ha egy sugarát sem tudom az érckagyló alá juttatni, amely igazgyöngyét már soha többé nem könnyezi a napvilágra. VALTER BISTIKA FELVETELE 11