A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

A genfi autószalonon mutatták be ezt a kétüléses, háromkerekű, 12 lóerős járművet, amelyre — tervezői szerint — nagy jövő vár a városi közlekedésben. A képen látható harisnya bizonyára bekerül a rekordok könyvébe: hossza 21 és fél méter, és 38 fiatal svájci lány kollektív munkájának eredménye. Mosoly — két változatban avagy A ZSARNOK SZIVE Nem mindennapi látvány fogadja az embert a MAFILM Lumumba utcai műtermében. Már a díszlet sem hagyományos: barna faoszlopok, magasba vezető széles lépcsők, haragoszöld vízzel teli medence, fölötte, a vasláncokon függő asztallapon harmincnegyven szál gyertya, távolabb galambok turbékolnak, s egészen hátul a szerémségi dombok tűnnek fel, mert Jancsó Miklós új filmjének története Horvátországban játszódik 1490-ben. A forgatócsoport fél tíz körül veszi birtokába a hatalmas műtermet. Agyagkorsók, tányérok, kardok és páncélsisakok kerülnek elő, és egy nagy aranysárga gömb, amely annyira könnyű, hogy szinte úszik a levegőben. A tüllfüggönnyel elválasztott termekben nincs sok berendezés. Két szobában csak ágyak kaptak helyet. Károly termében asztal, egy másikban fehérre meszelt kemence. S ahogy múlnak a percek, úgy nő a kíváncsiskodók száma, mert a forgatás azokat is idevonzza, akiknek egyébként semmi dolguk sincs a filmgyárban. És mennyi ismerős arc .. . Itt van Gaál István, akinek filmjét most mutatják be Cannes-ban, Bacsó Péter, aki tavaly sem hódította vissza a közönséget; fehér ingben, sötétkék öltönyben Hernádi Gyula jön felém, mögötte Giovanna Gagliardo, a másik forgatókönyvíró. A folyosón népszerű és kevésbé ismert színészekkel futok össze. Jancsó mindenkit lázba hoz a megjelenésével. Félbeszakadnak a szakmai beszélgetések, elapadnak a pletykák, vége a nagy jövés-menésnek. Amíg a színészek jelmezt öltenek, két-három forgatócsoportbeli alaposan szemügyre veszi a jelenlevőket, s a háttérbe húzódó szakmán kívüliek, akik legalább fél szemmel akarták meglesni a bensőséges jeleneteket, dühöngve, tehetetlenül törődnek bele, hogy távozniuk kell. Tíz után pár perccel fehér vászonruhát viselő férfiak készülődnek a felvételhez. Akiken piros posztóból készült mellény is van, mindkét kezükben égő gyertyát tartanak. Amikor a színészek is készen állnak, Jancsó füstöt kér és a háttérben működni kezd a négy szökőkút is. A víz csobogásától aligalig érteni a két főhős párbeszédét. Madaras: — Látod, ez az, amit szeretnék bevallani neked. És mindig szerelmes voltam az anyádba. Attól kezdve szerettem, amióta megjelent a kastélyban. A világon mindennél jobban szerettem ... saját méltóságomnál is jobban. Idővel anyád is megszeretett engem. Annyi szomorú dolog történt errefelé ... Olyasmik, amikről nem akarok neked beszélni... De ezek közül egyet, a legfontosabb dolgot meg kell tudnod. Te az én fiam vagy. Gálffy: — Hogyhogy atyámra hasonlítok és nem reád? Madaras: — Titok... És a titkokat nem szabad felfedni. Madaras Józsefet huszonkét éves barátság fűzi Jancsóhoz, csaknem minden alkotásában szerepet kapott; Gálffy László most játszik először Jancsó-filmben, de biztosra veszem, hogy nem a külső tulajdonságai alapján esett rá a rendező választása. Ez a fiatal színész ugyanis olyan tüzet hordoz a lelkében, hogy lényével, a tekintetével nemcsak partnereit, de még a rendezőit is inspirálja. Hogy miről szól majd a film, Jancsó bizonyára meglepetésnek szánja. Mert hiába a forgatókönyv, ha más van a papíron és más lesz a filmszalagon. — Most csak annyit árulok el, hogy A zsarnok szive ironikus hangvételű lesz — mondja a rendező. — Ozorai Guthi Gáspár, a szerémségi gróf fia hazatér Bolognából, ahol csillagászatot tanult. Magával hozza komédiás barátait is, akik a Dekameron 10. napjának 4. novelláját adják elő. S amíg tart a nagylelkű és nemes cselekedetekről szóló megható szerelmi dráma, addig szokatlan dolgok történnek az ifjakkal. Az előbbi jelenetre akkor kerül sor, amikor Gáspár — Gálffy László — viszontlátja Károlyt, a nagybátyját — Madaras Józsefet —, aki később foglyul ejti öt. Kétszer-háromszor ismétlik el a jelenetet; Jancsó monitoron figyeli Kende János operatöri munkáját és a színészeket. Az alig tízperces játékot egy álló napig próbálták, hogy a vágónak a lehető legkevesebb dolga legyen. Nincs egyetlen elhibázott szó, téves mozdulat sem, mindenki pontosan tudja, mikor mit kell tennie. Amikor vége a felvételnek, új kép beállítása következik. És Jancsó egy percre sem pihen. Instrukciókat oszt, előjátszik, variációkat keres. Talán harmincan lehetünk a műteremben, s csak az ő hangját hallani. Pedig itt van már az összes szereplő. Ninetto Davolit Rómából hívta meg a rendező; ő az, aki minden Pasolini-filmben szerepet kapott, s nemrég még Bertoluccival forgatott. Rómából jött az angol Therese Ann Savoy is, aki Jancsó olasz filmjében, a Magánbűnök, közerkölcsökben játszott főszerepet. Mellettük a többiek: Hegedűs D.Géza, Cserhalmi György, Sáfár Anikó és megjött Cserhalmi Erzsébet is, aki ismét különös szerepet kapott a rendezőtől. Földig érő vérpiros köpenyben áll majd a fehér kemence elé, s ha mosolyogni fog (csak ezt kell tennie!), hatalmas lángokban csap fel a tűz a háta mögött. ,A filmnek egyébként egyetlen külső színhelye sincs. Elmarad hát a piros helikopter, kimaradnak a színes léggömbök és a pöttyös labdák, de lesznek selyemdíszbe öltöztetett falovak, élő barna medvék és lesznek lányok is — szebbek, mint korábban. G. SZABÓ LÁSZLÓ (Markovics Ferenc felvétele) Jancsó-Boccaccio A képen jobbról: Márkus László. Ninetto Davoli. Gálffy László és Madaras József