A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-06 / 23. szám

mellett gazdasági jelentősége is van. Az említett városok mindegyikében bármikor láthatunk a kikötőben áru berakásra váró hajót. A mesterséges csatornák közül a leg­jelentősebb a Saina csatorna, amely lehetővé teszi a vízi összeköttetést a Szovjetunióval, egészen a Ladoga­tóig. A legtöbb tavat a szovjet határ mentén találjuk, ezért ezen a terüle­ten a legvirágzóbb az idegenforga­lom. Az üdülőközpont építésének kezdete az 1803-as esztendőre esik, amikor I. Sándor cár meglátogatta Punkahar­ját, s megbabonázva szépségétől, a környező természettől, a helyet nyári tartózkodási helyévé jelölte ki. Ma is megtalálhatók annak a kőfalnak a maradványai, amely a cár nyári palo­tájának kertjét övezték. Az első je­lentősebb épületet I. Miklós cár ural­kodása idején emelték, amely ma National Hotel néven szolgálja a tu­risták kényelmét. Berendezése na­gyon modern és összkomfortos, s mindamellett őrzi a történelem keze linna ma országszerte ismert zenei fesztiváljairól, amelyeken a legszebb operákat adják elő éjszakai előadás­ban. Punkaharjából Varkaus, Kuopio, Nurmes és Kajáni városkon keresztül Kuusama városába megyünk, amely a Lappföld egyik kapuja s egyben kereskedelmi gócpont. Ezeken a vá­rosokon szinte keresztül rohanunk, a városnézést inkább az autóból végez­zük. Pontosan az előre kidolgozott terv szerint — amelyet északi ven­déglátóink az északi népekre jellem­ző pontossággal betartanak — hala­dunk. Kuopiban a Pujo hegyen elhe­lyezett kilátótoronyból megtekintjük a várost és környékét. A várost a Kalladesi-tó vize veszi körül, helyen­ként természetes, máshol mestersé­ges csatornákkal összekötve. A csa­tornák Vipurival és Imatraval is ösz­szekötik a várost. A Pujo hegy mel­lesleg a téli sportok centruma. Észak felé tartó utunkon már kevert erdőket is látunk, s közvetlenül az út szélén, a kocsiból nézem a rengeteg gombát, amely szinte egymást éri. Emberi sorsok É V,, ! , /! V j / ! A. i A MÁMOR RABSÁGÁBAN Az alkoholizmus tulajdonképpen népbe­tegség. Régebben a szegény ember nincs­teiensége, napjainkban viszont a túlzott jólét, a könnyelmű és nemtörődöm élet­mód, valamint fiatalkori felelőtlenség je­lölhető meg elsőrendű kórokozóként. A korlátlan mértékű szeszfogyasztás gazdasági és társadalmi kártevései közis­mertek, valamint az is, hogy ittas állapot­ban lévő ember könnyen hajlamos tör­vényszegő cselekedetekre is. Igaz, az alkoholizmus elsősorban orvosi, ideggyógyászati kérdés, de számos jogi és közéleti vonatkozása is van. Az ital okozta mámor rabságáról szóló, mai számunkban kezdődő sorozatunk be­veztőjeként hadd idézzek egy levélből, amejyet a köziemúltban találtam napi postámban: „... Rendszeres olvasója va­gyok lapjuknak, azon belül is az Emberi sorsok rovatának. Sok közérdekű és a tör­vényesség védelmét szilárdító írást talál­tam már hasábjain. Ez bátorított arra. hogy én is tollat fogjak s érdeklődni pró­báljak egy velem, illetve a családommal kapcsolatos probléma iránt... Feleségem és én két éve váltunk el egymástól. Csalá­di életünk felbomlásának oka a feleségem s egyben két gyermekünk anyjának alko­holista hajlama volt, aminek következmé­nyeképpen orvosi kezelésre és elvonókú­rára szorult... Nem titok, hogy az alkohol a bontóperek jelentős százalékában ját­szik főszerepet. A bökkenő azonban ab­ban van, hogy egyik napról a másikra senki sem válik alkoholistává, hanem ez a folyamat néha évekig is eltart. így történt ez az én feleségem esetében is. Szinte fokról fokra romlott nála a helyzet, s ezzel párhuzamosan a közöttünk lévő viszony is; de csak három esztendei kínlódás után határoztam úgy, hogy elválunk. Azóta ta­lán ezerszer is fölmerült bennem a kérdés: az egészségügyi hatóságok és a nemzeti bizottságok vajon miért próbálják csupán akkor orvosolni a bajt, amikor már az alkoholizmus előrehaladott állapotában van valaki; amikor már nemigen tud gátat vetni e rossz hajlamnak. Szerintem ebben a tekintetben mind a nemzeti bizottságo­kat, mind az egészségügyi hatóságokat nagyobb jogkörrel kellene fölruházni, hogy már a betegség korábbi stádiumában megkezdhessék a rászorulók kezelését, gondozását. így rengeteg családban lenne kevesebb a nézeteltérés vagy az ennél is súlyosabb konfliktus, s ezzel egyenes arányban csökkenne a válások száma is ..." Eddig hát az érzékeny és valóban idő­szerű társadalmi problémára tapintó levél. A fölvetett kérdésekre, valamint az alko­holizmus gyógyításának — gyógyítható­ságának — elvi és gyakorlati problémáira az egészségügyi minisztérium illetékes osztályán kértünk választ. í Először is egy elvi fontosságú kér­dést kell tisztázni: gyógyítható betegség az alkoholizmus? — Bármennyire is betegség, a szó hagyo­mányos értelmében nem. Nem gyógyítha­tó sem antibiotikummal, semmiféle egyéb tablettával, de önmagában még az elvo­nókúra tablettáival sem. Az alkoholista beteg gyógyulásának elsődleges fontossá­gú kérdése az akaraterő, aminek segítsé­get nyújtó külső hatásokkal kell párosul­nia. Az alkoholizmus általában a rendszer­telen életvitel és a rendezetlen emberi kapcsolatok következménye. Az alkoho­listák között sokan vannak az olyan sze­mélyek, akik egyszerűen nem tudják meg­szervezni a hétköznapjaikat, pontosabban a munkájukat és a családi életüket, akik sajátos életviteli hibáik korrigálásának szándékával nyúlnak a pohár után. Termé­szetesen, e rossz hajlam fokozatos állan­dósulásában. főként fiatalok és nök eseté­ben, fontos szerepet játszik a környezet hatása is. 5 Vannak az alkoholizmusnak fokoza­tai is ? — Persze: kisebb-nagyobb mértékű rászo­kás, káros szenvedély, időnkénti lerésze­gedés; aztán a sűrű ivászatokkal, gyakori ittassággal járó iszákosság, s végül a szin­te mindig részeg emberek krónikus alko­holizmusa. § Mindenkit félteni kell. aki egyszer po­harat fog a kezébe ? — Egy ponton igen, ámbár ebben a tekin­tetben is józan ítélőképességre van szük­ség. Mert aki számára az alkohol pusztán hangulati többletet adó csemege, aki hébe-hóba s főképpen mértékkel fokozza ily módon a társas együttlét örömét, azt az embert nem kell félteni, élete ital nél­kül is rendezett és kiegyensúlyozott. Gon­dolom, mindebből nyilvánvaló, hogy első­sorban az válik alkoholistává, aki berúgás nélkül nem tud elképzelni egy-egy társas összejövetelt, aki személyiségzavarainak korrigálására használja az italozást. S Gyakori tünet, hogy az alkoholistát gyakran különféle testi-lelki betegségek gyötrik. Erre utalnak azok a népi szólá­sok is, melyek szerint egyesek „borba fojtották a bánatukat", mások „italban kerestek vigasztalást". . . — Akit letör, kétségbe ejt valami rendkí­vüli esemény, gyász, betegség, olykor va­lóban itallal vészeli át a súlyos napokat. A komoly baj ott kezdődik, amikor az ilyen „átmeneti" helyzet állandósul, az egyszer bevált módszert valaki újra meg újra al­kalmazza. .. Az alkoholisták között sok a pszichopata aki az élet szokványos ki­sebb-nagyobb kellemetlenségeit, sikerte­lenségeit rendre személyes és elviselhe­tetlen kudarcként éli meg. Ebből fakadó rossz közérzetét enyhítené az illető alko­hollal, de a múló idő során egyre többet iszik, ami fokozatosan még bizonytala­nabbá teszi őt az életben, és ez csak tovább rontja állapotát. A ténylegesen jelentkező szervi károsodások közül az alkoholisták vegetatív idegrendszerének zavarait, a vérnyomás kilengéseit, gyo­morfekélyt és végül a májzsugorodást, a cirrózist kell megemlíteni. § Az alkohol okozta mámor mennyire tartja rabságában hódolóit? — A megrögzött, iszákos alkoholistákat leszámitva közepesen. Ez annyit jelent, hogy az iszákos, sűrű poharazgatáshoz, enyhe, de gyakori részegséghez szokott ember könnyebben kibírja néhány napig, általában a következő fizetésig, szesz nél­kül, mint az erős dohányos cigaretta nél­kül. De aztán ha pénzhez jut, első útja, sajnos, rögtön a kocsmába vezet. (Folytatjuk) nyomát. Nem messze a szállótól áll egy fával kombinált szép villa, ame­lyet a cár a feleségének építtetett. Ma ez is a turistákat szolgálja. A szállókon kívül találhatunk itt néhány gyógypavilont is, ahol főleg a re­umatikus betegségeket gyógyítják. Az üdülőközpont közkedveltségét és szépségét emeli Savonlinna vára, amely nem messze emelkedik, köz­vetlenül a Puruvesi-tó partján. A szá­razfölddel kompjárat köti össze a vá­rat, amely egy gyönyörű park köze­pén áll. Magaslaton épült, s minden oldalról a tó vize veszi körül. Az esti világításban a vár előtti térségen szinte hemzseg a sok turista, akik a nyári szezonban néhány gyönyörű es­tét szeretnének itt eltölteni. Savon-Olyan sűrűn nőnek ki a földből, hogy alig hittem a szememnek. Megállít­juk a személykocsit, s gyűjteni és fényképezni kezdem a gyönyörű ko­zákokat, s eszembe jut egy nemrég olvasott könyv, amelyben Vlagyimir szovjet író leírja, hogyan gyűjtöttek gombát a tajgán szénásszekérbe. Az itt látottak meggyőznek, el kell hin­nem neki. A személygépkocsiból, vagy a helyenként tartott pihenők alatt, fényképezem az út menti fából épült településeket, farmokat. S min­denütt a gyönyörű természet, amely egész utamon elkísért délről a sark­körig. Ez a természet örökké az emlé­kezetemben marad. JÁN RESUTÍK A szerző felvételei 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom