A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

Hallottukolvastukláttuk Innen-onnan NÉPRAJZ Újváry Zoltán: Népszokás és népköltészet A Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményeinek sorozatában, a debreceni Alföldi nyomda kiadásában jelent meg a szerző eddig publikált, illetve még „napvilágot nem látott" tanulmányait egy csokorba fogó s eddigi gyűjtőmunkájának mintegy keresztmetszetét nyújtó csaknem hatszázötven oldalas kötet. Újváry Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének vezető professzora azon termékeny néprajzkutatók közé tartozik, akinek eddig nemegy figyelemre méltó szakdolgozata, rövidebb vagy hosszabb tanulmánya és önálló kötete jelent meg a magyarországi néprajzi szakirodalomban. Gondolom, érthető, hogy a szerző írásai miért érintik gyakran a gömöri tájat, az ott élö etnikumot: Újváry Zoltánt ugyanis szűkebb családfája Gömörhöz köti, elődei onnan származnak. A kötetben két külön fejezet foglalkozik a népszokásokkal és a népköltészettel, amit már a cím is jelez. Ezen belül bemutatja például az egyén szerepét a szokásokban, majd az interetnikus kapcsolatokat taglalja a Kárpát-medencében, valamint a különböző rítusok megnyilvánulásait. A kötet másik része, a népköltészeti fejezet műfajokként tagolódik. Ezáltal megismerhetjük a virág szerepét a népköltészetben, Árgirus nótáját, hazafias verseket, lakodalmi köszöntöket, egy juhász naplóját, parasztköltök kéziratos könyveit, Petőfi költeményeit kéziratos könyvekben, az Arany Trombita népi másolatát, Kádár vitéz balladáját, hogy csak néhányat említsek. Végezetül hadd mondjam még el, hogy a német és a szlovák nyelvű összefoglaló lehetőséget ad arra, hogy az e nyelveket bírók is megismerkedhessenek a kötet tartalmával. D. Varga László kiállítás Zmeták Ernő képei Hosszabb idő után ismét szülővárosában Érsekújvárott (Nővé Zámky) rendezett kiállítást Zmeták Ernő érdemes festőművész. Ezúttal szlovákiai és olaszországi „barangolásainak" élményeiből fakadó olajfestményeivel, akvarelljeivel és rajzaival mutatkozott be „Szlovákiai és itáliai tájak" címmel. Az alkotásokon valósággal megelevenedik a számunkra szokatlannak tűnő olaszországi vidék, s mindezt harmonikusan kiegészíti a jellemzően zmetáki látószögből ábrázolt hazai tájak szépsége. Zmeták Ernő 1919-ben született Érsekújvárott. A Budapesti Képzőművészeti Akadémián Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla mesterek keze alatt tanult, 1945 — 51 között a Bratislavai Képzőművészeti Főiskolán L Fulla mellett tanársegédként dolgozott, majd önálló művész lett. Igen sokoldalú művészként mutatkozott be. Nem idegenkedik a monumentális alkotásoktól sem. Egyik ilyen müve a bratislavai Prímás-palota falait díszíti, de az ö keze vonásait viselik a privigyei (Prievidza) kórház homlokzatán, a Trnavai Jnb előcsarnokában és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) iskolában ékeskedő mozaik-alkotások, a Kassai Állami Színház függönye és seregnyi gobelinje. A művész soha nem maradt hűtlen szülővárosához. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy számos külföldi és hazai tárlat után visszavisszatér az érsekújvári kiállitótermekbe, hanem az is, hogy a városi galéria alapításakor a tulajdonában lévő műértékek egy részét a városnak adományozta. Az így kapott képzőművészeti remekekből a galéria állandó kiállítást rendezett be. Az érsekújváriak szívükbe zárták, s magukénak vallják a művészt. Ezt tükrözte az a fogadtatás is, amelyben a kiállítás megnyitásakor részesítették Zmeták Ernőt. Czimmermann József KÖNYV Sir Walter Scott: Ivanhoe Lehet, e rovatot csak kevés ifjú emberke, tizenéves olvassa, mégis bátran merek néhány sort lepötyögni erről a ritka szép kivitelben és gazdag illusztrációval bővített, tarkított könyvről. Mert aki már kinőtt a kalandregények korából, sőt, már a tévében is látta a jó régen vetített sorozatot, az is érdeklődéssel lapozgathatja a vaskos, nagy formátumú könyvet. Remek kivitelezésben olyan páratlanul gazdag képanyag vonul végig a lapokon — arról már nem is beszélve, hogy így, együtt másütt nehezen fellelhető —, hogy a könyvcsemegéket kicsit is szeretök csak örülhetnek a Móra Könyvkiadó újdonságának. A XI. és XII. század Angliájának és Európájának élete ez a könyv — mondhatnám tömören. Kezdve az egyszerű és gazdag emberek, uraság, papság ruhaviseletétöl, folytatva a keresztes hadjáratok leírásával, térképvázlataival, aztán a hajók és várak, erődítmények és sáncok metszeteivel; a kor fegyverzetének, csatáinak, harcmodorának bemutatásával: étlapok, étrend, étkezési szokások, ételek rajzaival, leírásával; pénzérmék, hangszerek, bútorok, lovagi tornák, dísztárgyak, ékszerek, építészeti remekek részletes felvonultatásával. .. Korabeli rajzok és metszetek nyomán. Ivanhoenak, a lovagnak nemcsak a hőstettei, az alakja rajzolódik ki remekül, de az öt körülvevő koré, világé is, amely bármennyire is távoli már tőlünk, mégiscsak tartogatott rengeteg, napjainkba is átmenthető értéket, szépséget. És micsoda ragyogó dolog lenne úgy nézni a fegyverekre, páncélokra, kőhajító ostromgépekre, ostromparittyákra, hogy ezek az öldöklő gépezeteknek csak csírái voltak, szárba sosem szökkenhettek: tankokká, atomrakétákká, szuronyos puskákká, anyahajókká, tengeralattjárókká, szuper bombázókká sosem válhattak .. . Milyen jó lenne úgy mutogatni gyermekeinknek a képeket, metszeteket, hogy abból ők ne asszocionáljanak XX. századi, billiárdokat érő gyilkokra! ... Hogy az ember okosabb volt annál, mint hogy a kőhajító ostromgépet rakétává fejlessze, ilyen munkába öljön erőt, energiát, pénzt. .. Dehát az ember csak ember: könyvet ír, fegyvert gyárt. —zolczer— Gurgání: Visz és Rámín szerelméről Milyen keveset tudunk még mindig az ún harmadik világ irodalmáról-művészetéröl. Például a középkori perzsa literatúráról. Fírdauszí Sahnáméja ugyan magyar nyelven is jól ismert, hála Devecseri Gábor kitűnő fordításának. Ugyancsak olvasható magyarul Omar Khájjám, Háfiz és Szádi. De máig sincs Nizámínk, mint ahogy van (nem is egy) a cseheknek, s vajon hányan tudnak Gurgáníról s erről a remekbeszabott eposzáról, melyet ugyancsak cseh könyvesboltok kirakatában fedezhettünk fel? Ki volt Gurgání? A kötet utószava szerint, életéről jóformán semmit sem tudunk. Azt is csak hozzávetőlegesen, hogy kb. a XI. században élt. Megelőzte tehát nemcsak Nizámit, aki, napnál világosabb, a Visz és Rámín elolvasása után töle tanult (s talán kölcsönzött is, akárcsak Shakespeare szokta) elsősorban, de még talán Firdauszít is. S hogy nemcsak Gurgánítól kölcsönöztek mások, hanem régi jó középkori és keleti szokás szerint ő maga is kölcsönzött másoktól, azt eposzának ugyancsak közismert „témája" bizonyítja. Mert Visz és Rámín históriája korántsem ismeretlen az európai olvasó, de még az operalátogató előtt sem, lévén ez nem más, mint a Trisztán és Izolda annyiszor feldolgozott története. Ami persze egyáltalán nem kell, hogy azt bizonyítsa, miszerint Gurgání tőlünk, nyugatiaktól „csente" el a históriát, inkább az ellenkezőjére példa: arra, hogy ez a par excellence nyugatinak vélt örökzöld rege íme ugyancsak ismert téma volt Keleten, s el lehet-e vajon valaha is dönteni, ki kitől csente el? Egy bizonyos: én magam nem ismerek tökéletesebb Trisztán és Izolda-feldolgozást a Gurgáníénál. Nemcsak hogy remekbe szabott, a költői mesterség legmagasabb fokán megírt költemény, hanem pszichológiailag is magasan felül múlja valamennyi korabeli nyugati változatot, mind a franciát, mind a németet, vagy akár a csehet is, amely egyébként ugyancsak mostanában látott napvilágot Prágában. De térjünk csak vissza világirodalmi tájékozottságunkhoz, hiszen Gurgáni jó apropó arra, hogy szót ejtsünk e lényeges problémáról. A világirodalom fogalma, tudjuk, az utóbbi évszázadban lényegesen kibővült. Babits, Szerb Antal még a Goethe-megfogalmazta világirodalmat ismerte, ma már jóval tágabb világirodalmi látókörünk. De elég tág-e? S valóban a leglényegesebbet ismerjük-e beiöle? S egyáltalán, van-e mód arra, hogy tájékozódjunk abban az őserdőben, amit világirodalomnak hívunk? A magyar, de még a közismerten szélesebb látókörű cseh könyvkiadás sem kényeztetett el bennünket mindmáig használható kézikönyvekkel. Marad hát kinek-kinek a saját jól vagy rosszul működő tájékozódó képessége. Gurgání majd ezer éve írott eposzát, a „Visz és Rámín szerelmét" mindenesetre jó szívvel ajánljuk mindazok figyelmébe, akik valóban korszerű világirodalmi ismeretekkel szeretnének rendelkezni. Ráadásul egy élvezetes olvasmányban is részük lesz. —esi— A világ két legkisebb motorkerékpárja Svájcban készült és szemmel láthatóan nagyon kényelmes: 32,2 centiméter hosszú és 32,5 centiméter magas az egyik, kisebb testvérének pedig mindössze 27,8 illetve 19,8 centiméter a mérete. Nagy előnyük, hogy tulajdonosuk a csúcsforgalomban a kis járgányokat zsebre vágva gyalog sétálhat át a közlekedési dugókon. Beleőszül a próbálkozásba az a betörő, aki az új típusú elektronikus biztonsági zárral veszi fel a harcot: 136 évre volna szüksége ahhoz, hogy végigpróbálja a 400 millió kombinációt. Jane Lovelle-Drache 30 éves, s azt tartják róla, hogy a világ legjobb pókerjátékosa. A las vegasi Silver Bird szálloda kártyaszobájában „rendel" hetente négyszer, napi négy órát. Eddig még mindenkit megkopasztott! 8