A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-30 / 22. szám
Mintha a képernyőről toppant volna elém a maga vonzó valóságával. Lőrincz Gyula életművének bratislavai kiállításán. Szerényen hallgatta végig a festőművész munkásságát méltató beszédet. Nyugodtan, figyelmet összpontosítón, mint akit már nem zavar, hogy nézik, lopva lesik minden mozdulatát. Mint akit már az sem hoz zavarba, hogy a kiállítás ünnepélyes megnyitását követő fogadáson férfiak állják körül. A képernyőn milliók nézik, mi is, szlovákiai magyarok. Gyönyörködünk szép szemében, formás arcában, elegáns öltözékében és divatos frizurájában. Ha szidalmazó leveleket kap, akkor nem azért, mert bakizott, hanem mert a frizurája a nézők szerint esetenként nem a legmegfelelőbb, olykor találgatásra is okot adó: Paróka, nem paróka? Közelebb lépek hozzá, köszöntöm őt, és mondom neki, kedves Julika, maga mintha a Magyar Televízió képernyőjére született volna. Úgy mosolyog, mint ahogy a képernyőről megszoktuk. Aztán kellemes, dallamos hangon magyarázza képernyő előtti életét. Budapesten született 1945-ben, a város szívében, a Nyugati-pályaudvar közelében. Édesanyja jugoszláviai magyar, nagyanyja székelyudvarhelyi, a férje hidasnémeti. Négy-öt éves korában bohóc akart lenni, tizenéves korában színésznő, a gimnáziumban viszont jó biológiatanára hatására az orvosi pályáról álmodozott. — Orvos leszek, és tükörből kimütöm a saját vakbelemet — mondogatta diáktársainak. Érettségi után Színművészeti Főiskolára jelentkezett. Alak, hang, előadókészség, ezek voltak a felvételi szempontjai. A harmadik vizsgán kiesett, s ügyelő lett a televízió ügyelő osztályán. — Julika, hívd be a színészt. Julika, hozd be a széket... Újra jelentkezett a színművészetire, ugyanakkor a bölcsészkarra is. Mindkét felvételije sikerült, választhatott a színművészeti főiskola és a magyar-népművelési szak között. Az igazsághoz tartozik, hogy felvételi előtt már behívta a televízió bemondó-meghallgatásra. A 25—26 jelentkezőből csupán öt hivták be, három hónap múlva már képernyőn volt. 1964. február 29-én pénteken, szökőévben, szökőnapon. A televízió és a magyar-népművelési szak ment együtt, ezért döntött az egyetem mellett. Már a Lőrinczné Gály Olga lakásának csöndjében hallgatom a tűnődő, életére vissza-visszapillantó Kudlik Júliát. A képernyőn csillogó-villogó, a valóságban ízlésesen egyszerű. Én kávét hörpintgetek, ö üdítőitalból kortyolgat. Ismert és kedvelt műsoraira terelem a figyelmét. Például a Deltára. Mosolyog, s kedvesen, talán ugyanolyan pózban is, ahogyan a képernyőn látjuk, arról beszél, hogy amit elért, azt a Deltának köszönheti. Tizennyolc éve megy ez a műsor a Magyar Televízióban, s ő tizenhét éve bemondó. Sokat köszönhet Várhelyi Tamásnak, a Delta című folyóirat főszerkesztőjének, a Delta cimű TV-műsorok szerkesztőjének és írójának. Minden öt foglalkoztató műsorra szívesen gondol, ha mégis felsorol néhányat. akkor még a Táncdalfesztivált, az Interfóru mot és a Röpülj pávát. — Nagyon szeretem, amit csinálok. Na gyon szeretem az embereket; tudom, hogy nekik készül a műsor. Közvetlenül, őszintén, emberien, ez vezet, amikor képernyőn vagyok. Gondolom, a néző is érzi ezt. Nem tudatosítom, hogy a képernyő révén jelen vagyok sok-sok családban. Amit elvállalok, arra gondosan fölkészülök. Még soha nem mondtam ki olyan szót, amit nem ismerek. Mindennek utánanézek. Ezért nincs lámpalázam. — Hol, merre járt, mint a televízió bemondónöje? — Majdnem valamennyi szocialista ország nemzeti estjének bemondónöje voltam. Kubában és Vietnamban is. 1973-ban a berlini Világifjúsági Találkozón Antal Imrével nyolc nyelven koferáltuk a magyar küldöttség kulturális programját. 1 978-ban a magyar VIT-küldöttséggel Kubában jártam. A kubai VIT és a kubai emberek kedvéért tanultam meg elég jól spanyolul négy hónap alatt. Azóta is állandóan tökéletesítem spanyol nyelvtudásomat. — Ha már.itt tartunk, mivel kell rendelkeznie egy televízió-bemondónönek? — Egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. Hat nyelven kell tudnia olvasni. Két nyelvből kell nyelvvizsgát tennie. Én történetesen angol nyelvből tettem le a középfokú nyelvvizsgát. Oroszul is tudok annyit, hogy nem adnak el. A spanyolra most összpontosítok jobban. Majd elfelejtem a legfontosabbat. A bemondónak tökéletesen kell beszélnie magyarul. Fontos az is, hogy egyéniség legyen. Vállalni tudja önmagát. Ne akarjon más lenni, mint ami, mert ez nem megy. — Milyen a kapcsolata Csehszlovákiával? — Elsősorban családi vonatkozású. Férjem szülei kassaiak (apósom már nem él), sógornőm szintén Kassán él. A sógorom szlovák, de magyarul Is tud. Két keresztlányom magyarul és szlovákul egyformán beszél. A Szlovák Televízió nemzeti estjén többször szerepeltem. Prágában csak átutazóban jártam. Egész Szlovákiát keresztül-kasul beutaztam gépkocsival. No és, nem utolsósorban Lőrincz Gyula volt a kapocs, akiről a férjem másfél órás portréfilmet készített a Magyar Televíziónak. — Olvasóink bizonyára azt is megkérdeznék Kudlik Júliától, mit csinál otthon? — Mosok, főzök, takarítok, háztartást vezetek. Azt teszem, amit minden háziasszony. Imádok például kézimunkázni. Igazi hobbym azonban a tanulás. A könyvet és a zenét egyformán szeretem. Sajnos, az időm nagyon kevés. Nem érek rá unatkozni. Amikor nem vagyok a televízióban, tulajdonképpen akkor is ott vagyok. Tudja, hogyan van az. Meg hetente egyszer fodrászhoz is el kell menni. — A bemondónöt mindig választékos, elegáns öltözékben látjuk a képernyőn. Ki fedezi az öltözködés költségeit? — Magunk gondoskodunk magunkról. A havi ezer forintos ruhapénzből. Kudlik Júlia a Hét vendége is egy rövid időre. De mire a szerkesztőségbe érünk, már kifogyok a kérdésekből. Még közlöm vele, szétröppent a híre, hogy jön a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepre. — Sajnos, nem jöhetek. Pedig sok szépet és jót hallottam a CSEMADOK Országos Kulturális Ünnepéről. A gombaszögi napok idején a Magyar Televízió veszprémi fesztiválján lesz dolgom. Két helyen nem lehetek. A televízió alkalmazottja vagyok. — Mit üzen az idei gombaszögi Országos Kulturális Ünnep résztvevőinek? — Viszontlátásra jövőre, alkalmasabb idöben mács józsef Fotó: Lippay Ágnes 4