A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-23 / 21. szám

A munkásmozgalom Rimaszombat­ban (Rimavská Sobota) és környékén gazdag múltra tekint vissza. Akcióit ezen a vidéken is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása és a bol­sevikok példája ösztönözte. Amikor 1919. március 21-én kikiál­tották a Magyar Tanácsköztársaságot, ez újabb lendületet adott a rimaszom­bati munkásmozgalomnak. A városban fegyveres munkásőrségek alakultak, melyek segítették a magyar vöröskato­nákat a város felszabadításában. A vá­rost a 39-es vörös brigád szabadította fel, melynek parancsnoka Sárói Szabó Tibor, a politikai komiszárja pedig a legendás hírű Karikás Frigyes volt. Meg­alakult a városi direktórium, elnöke Lehoczky Pál munkás, alelnöke pedig Koziner Imre joghallgató lett. Tagjai Tarjáni Ferenc, Loysch Ödön és Molnár Lajos voltaK- A politikai életet ezidőtájt a Magyarországi Kommunisták Pártja irányította, mely a Tanácsköztársaság idején aktívan működött a városban. A munkásokat a kommunista újságok a Gömöri Munkás (a szociáldemokrata párt lapja), és a Gömöri Vörös Újság (a szocialista kommunista munkáspárt lapja) mozgósította. 1921-ben a rima­szombati és környékbeli munkások nagy izgalommal készültek május elseje megünneplésére. A munka ünnepe, a nagy előkészületeknek megfelelően, si­került. Mintegy ötezer ember vonult fel forradalmi jelszavakkal az Internacioná­lét énekelve. A május elsejei nagygyűlé­sen Réthy István, Szokolay János, Var­ga János és Komlósy János voltak az ünnepi szónokok. A CSKP megalakításához az első lé­pést a szociáldemokrata párt baloldali szervezetei tették meg az 1921. január 16-án Lubochnán megtartott kongresz­szusukon. A rimaszombati munkásokat itt Réthy István képviselte. Az ott tör­téntekről a rimaszombatiak a Kassai Munkás, a Pravda chudoby és a Hlas fudu újságot cikkeiből és Réthy István beszámolójából értesültek. Ennek hatá­sára hívták össze a szociáldemokrata baloldal gyűlését, 1921. május 15-én. Az összegyűltek elfogadták a harmadik Internacionálé minden pontják. Ezen az összejövetelen a régi gimnázium épüle­tében megalapították a rimaszombati városi kommunista pártszervezetet. Egy hét múlva sor került a pártvezetőség megválasztására. A párt alapító tagjai voltak Réthy István, Demeter Bálint, Huszti Béla, Réthy Istvánné, Kovács Lajos, Povinszky Jenő és Sajban Pál. A kommunista párt megalakítása fontos határkő volt a rimaszombati munkásmozgalomban. A munkásság lelkes, odaadó, fáradságot nem ismerő vezetőkre tett szert Réthy István, De­meter Bálint és Huszti Béla elvtársak személyében. A rimaszombati kommu­nisták a proletár internacionalizmus szilárd talaján álltak. Nem azt nézték, hogy ki milyen nyelven beszél, hanem egymásnak harcos segítőtársai voltak. Harcoltak a munkásmozgalmat meg­osztó nacionalizmus káros hatása el-M Réthy István len. Ebben az időszakban a városi párt­szervezet gyakran rendezett nyilvános pártgyűléseket, tiltakoztak a munkanél­küliség, az elnyomás, Szlovákia ipará­nak leszerelése ellen. Rámutattak a dol­gozó nök hátrányos helyzetére, védték a Kommunista Ifjúsági Szövetség és más haladó szervezetek tagjainak érde­keit, és követelték a földreformot. 1925-ben először szervezték meg a város kommunistái a lenini hetet. Ez az akció nagyban hozzájárult a tagság po­litikai fejlődéséhez, és eredménye volt az is, hogy újabb dolgozók léptek a párt soraiba. 1926-ban a pékek szerveztek sztráj-Demeter Bálint kot. Ennek következtében a város né­hány napra kenyér nélkül maradt. Eb­ben az évben építőmunkások szervez­ték a legnagyobb sztrájkot, amely hat építkezésre terjedt ki. Akciójuk eredmé­nyesen végződött, a munkáltatók kény­telenek voltak felemelni az építőmun­kások bérét. Ebben az időszakban a városi pártszervezet fontos akciója volt a vörös nap megszervezése a bebör­tönzött kommunisták és szakszervezeti vezetők hozzátartozóinak megsegítésé­re. A Vörös Segély aktív szervezői rend­szeresen látogatták a bebörtönzött munkásokat, élelmet, újságokat és könyveket vittek nekik, és gondoskod­tak a bebörtönzöttek hozzátartozóinak megsegítéséről is. A rimaszombati kommunistáknak egyebek között fontos akciójuk volt az is, hogy 1928-ban követelték a második Spartakiád enge­délyezését, valamint Kun Béla és az összes akkoriban elítélt politikai fogoly szabadon bocsátását. Az 1930-as május 1 -i felvonulás volt a megelőzőkhöz viszonyítva a legna­gyobb méretű. Bejöttek a felvonulásra a környékbeli falvak munkásai is. Ezzel egyidőben ismét sztrájkoltak az építő­munkások, tiltakozva a bérek csökken­tése ellen. A sztrájk több mint három hétig tartott. A sztrájkoló munkások és a csendőrség között összetűzésre is sor került. Megtorlásképpen Hrivnyák Ist­vánt és Huszti Bélát hatóság elleni erő­szak cimén kéthónapi börtönre ítélték. A sztrájknak pozitívuma volt, hogy sike­rült megakadályozni a sztrájktörők munkába állítását. 1931 decemberé­ben a rimaszombati munkanélküliek tüntetéséhez csatlakoztak a környékbe­li falvak munkásai is. A munkások a járási főnökhöz négytagú bizottságot küldtek. Előterjesztették a munkanélkü­liek követeléseit. Jelszavuk az volt, hogy a „gazdagoktól elvenni, a szegényeknek adni". Többek között követelték az adóhátralékok végrehajtásának elnapo­lását. Az 1932-es évben sorozatosan tartottak a munkások sztrájkokat és éhségfelvonulásokat. Ebben az évben a tamásfalai munkások felvonulást szer­veztek a rimaszombati városháza elé. „Munkát, kenyeret" jelszóval. A polgár­mestertől követelték, hogy a nőtlen munkanélkülieknek azonnal fizessenek ki száz korona, a családosoknak pedig kétszáz korona rendkívüli segélyt. Köve­telték, hogy szükségmunkák megindítá­sával szüntessék meg vagy legalábbis enyhítsék a súlyos munkanélküliséget, többek között a bebörtönzött Major István szabadon bocsátását is. E nagy politikai akció tizennégy vezetője ellen bűnvádi eljárást indítottak. Rimaszombat és környékének mun­kásmozgalma az első köztársaság ide­jén és az azt követő illegalitásban is igen eseménydús volt. Gazdag munkásmoz­galmi múltra tekint vissza a város és környéke. Ebből a harcos múltból vil­lantottunk föl néhány fontos eseményt. Emlékezésül azokra a kommunistákra — elvtársakra, akik ott álltak pártunk bölcsőjénél és egész életük, munkájuk, magatartásuk és elvhűségük most is példamutató a ma és a jövő nemzedéke számára. Hatvan éwel ezelőtt alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja. Ri­maszombat dolgozói ez év tavaszán ünneplik a városi pártszervezet megala­kításának évfordulóját. Őszinte hálánkat és megbecsülésünket fejezzük ki a párt alapító tagjai és élharcos agitátorai iránt. Az emlékezés virágaiból fonjunk koszorút azoknak sírjára, akik már nin­csenek közöttünk. Akik mai jólétünkért, a szocialista társadalom felépítéséért harcoltak. ZSÁMBOK TAMÁS Molnár Miklós felvételei A CSKP rimaszombati szervezetének vezetősége 1924. május 1-én 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom