A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 20. szám

Tárgyak és történelem A martosi falumúzeum Martos (Martovce) a Nyitra és a Zsitva összefolyásánál fekszik, Komáromtól északra. A községet a múltban gyakori árvizek pusztították, változás csak a századfordulón történt a Nyitra folyó szabályozásával. A vízrajzi viszonyok meghatározták a község településrendjét. Az állóvizek és az árvizek miatt nem alakulhatott ki szabályos utcás település. Az emberek lehetőleg magasabban fekvő helyekre építették a házukat. Az épületek alapanyaga a sár és a fa volt. A házak többféle technikával épültek, vagy úgy, hogy a sövényfalat kívül — belül sárral tapasztották be, vagy a sárfalrakás különféle technikáit alkalmazták. A régi parasztházak emlékét őrzi a martosi falumúzeum épülete. A műemlékké nyilvánított házat az első szobában levő mestergerenda felirata szerint Nagy István építette 1871-ben. Mintegy száz évvel később a ház a Dunamenti Múzeum tulajdonába került, s a megfelelő rekonstrukció után falumúzeummá nyilvánították. Az agyagból épített nádfedeles ház ma — a múzeumi rekonstrukció után — nagyjából az eredeti alaprajzi elrendezést mutatja. Eredetileg egy fedél alatt helyezkedett el az utcára néző szoba, a pitvar és a kamra. A gazdasági épületek — az istálló, ólak és a pajta — a lakóházzal szemben, az udvar másik oldalán voltak. Századunk elejéig a martosi házakban csak egy szoba volt, utána kezdték átalakítani az éléskamrát hátsó szobává. Az ötvenes évek elején a tulajdonos a házat átépítette. Lebontotta a nyitott kürtöt, a pitvart konyhává alakította, az első szobában elbontotta a kemencét stb. Akkor építették a korábban lebontott gazdasági épületek helyett a lakóházhoz a mai kamrát és az istállót, szintén a hagyományos építkezési móddal. Ma tehát a látogatót a következő kép fogadja: az udvarból nyílik az ajtó a pitvarba, onnan balra lehet belépni az utcára néző „első házba", jobbra a „hátsó házba". A pitvart tárryérokkal díszített boltív választja el a „nyitott kéménytől". A kéményaljából fűtötték a szobában álló kemencét, amelyet sütésre is használtak. A kemence szájával szembeni padkán volt a nyitott tűzhely, mellette a katlan. A füst a kemencéből és a nyitott tűzhelyből is a kürtőn át távozott. Az ebbe beépített rudakon füstölődött a szalonna és a kolbász. Az „első ház" bejárati ajtajától jobbra van a kemence a „tüzhelpaddal". A kemence mellett egy festett homlokzatú mennyezetes ágy áll. Jellemzőbb volt azonban Martoson, hogy közös rámával két ágy állt egymás után, itt a szoba kisebb méretei miatt ezt az elhelyezést nem lehetett alkalmazni. Az ágy felső részében vannak a piros szőttes vánkusok, számuk általában attól függött, hogy mennyire volt módos a család. Az ágy fölé még egy rudat erősítettek, erre a párnahuzatokhoz hasonló pirosmintás kendőket raktak úgy, hogy a kendők széle a párnákig ért. A martosiak általában a naszvadi takácsokkal szövették a párnahuzatokat és a többi kendervászonból készült lakástextíliát. A díszes párnákat és kendőket csak meszeléskor szedték le. A tarka függönnyel takart ágy elé támlás padot állítottak. A kemencével átellenben levő sarokban található az asztal a sarokpaddal, felette a tékával. A tékában poharakat, pálinkásüveget, különböző apróságokat tartottak, esetenként itt helyezték el a díszes menyasszonyi koszorút. A téka alatt a padon volt a helye kenyérkosárnak a megszegett kenyérrel. Az asztal felett lóg a szecessziós stílusú petróleumlámpa. A padok mellett a talapzaton állnak a festett ládák, amelyekben egykor a ruházatot tartották. A martosi szobák elmaradhatatlan dísze a falra akasztott sok festett rózsás tányér. Martos református vallású falu volt, így szentképeket nem akasztottak a falra. A sok tányéron kívül itt lógott a falióra, a tükör (esetleg kettő is) vagy a család tagjainak fényképe. A falakat mindig fehérre meszelték. Az agyagpadló széleit a falak mentén sárgára festették, a közepét feketére kenték és sárga homokkal szórták be. A hátsó szoba berendezése hasonló, mint az elsőé, csak kevésbé díszes, és ebben a szobában nincs kemence. A kamrába, amely tulajdonképpen éléskamra, csak az udvar felöl lehet bemenni. Az élelmiszereken kívül itt tárolták a nem mindennap használt nagyobb konyhai eszközöket is. Az utolsó helyiség az istálló. Különálló építmény az udvarban a fából készített nádtetős kocsiszín, és itt áll a gémeskút is. STASTNÁ IDA