A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 20. szám

A Csemadok életéből A CSEMADOK ^r Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 60. évfordulója kiváló alkalom arra. hogy elgondolkodjunk azon, hogy Szövetségünk munkája és egész léte hogyan kapcsolódik a párthoz, azokhoz a forradalmi hagyományokhoz, melyek pártunk egész történelmét jellemzik. Hogyan kapcsolódik Dél-Szlovákia egész munkásmozgalmához, mely jelentős szerepet játszott a különböző nemzetiségű munkások internacionalista szolidaritásának megteremtésében a közös harc és célkitűzések érdekében. Pártunk egész történetét áthatja az internacionalizmus eszméje és gyakorlata. Ennek az elméletnek és gyakorlatnak ragyogó példáit találjuk meg Dél-Szlovákia munkásmozgalmában, melynek során a magyar és a szlovák munkások és földművesek kéz a kézben harcoltak az első köztársaságban a szociális igazságért, a kapitalizmus megdöntéséért, az igazságosabb társadalom megteremtéséért. Ennek a harcnak az élén olyan kiváló internacionalisták és elvhű kommunisták álltak, mint Major István, Steiner Gábor, Schönherz Zoltán, Kosík István, és sokan mások, kiknek élete és munkássága mindig ragyogó példakép marad számunkra. Pártunk internacionalista politikájának fényes bizonyítéka, hogy a felszabadulás után, amikor 1948 februárjában eldőlt a hatalom kérdése, azonnal hozzálátott a magyar nemzetiség problémáinak megoldásához. Ennek a folyamatnak jelentős állomása volt a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének (ma Kulturális Szövetség) megalakítása. És itt ismételten hangsúlyozni kell, hogy a CSEMADOK-ot a párt hozta létre, felismerve a nemzetiségi kultúra ápolásának és fejlesztésének, valamint egy olyan szervezet létrehozásának a szükségességét, amely az anyanyelvén hozzájárul a csehszlovákiai magyar nemzetiség eszmei neveléséhez, a sokoldalúan fejlett szocialista ember formálásához a proletár internacionalizmus és a csehszlovák szocialista hazafiság szellemében. E célkitűzésekből kiindulva az sem volt véletlen, hogy a CSEMADOK 1949. március 5-én Bratislavában megtartott alakuló közgyűlésén ott találjuk a párt veterán harcosait, mert pártunk elsősorban rájuk bízta, hogy megfogalmazzák a CSEMADOK küldetésével kapcsolatos alapelveket. Az alakuló közgyűlésen ott volt Major István, Lőrincz Gyula, Fábry István, Réthy István, Fellegi István, Kugler János, Mondok Gábor, Molnár Béla, Patócs Gábor, Poszpis József, Sinka Gyula, Tánczos István és még sokan mások, kipróbált harcosok, akiknek nagy érdemei voltak pártunk harcainak szervezésében az első köztársaság idején ugyanúgy, mint az illegalitásban. Olyan elvtársak, kommunisták álltak tehát a CSEMADOK bölcsőjénél, akik egész életüket a szociális igazságért és a szocialista társadalom megteremtéséért vívott harcnak szentelték, akik mindig szószólói és gyakorlati megvalósítói voltak az osztályszolidaritásnak, a különböző népek munkásosztálya internacionalista barátságának és egységének. Elvtársak, akik egész életükben a gyakorlati forradalmi harc vezetésével, a gazdasági és politikai harcokban megtanulták, hogy csakis az osztályszolidaritás, az internacionalista elvek gyakorlati érvényesítése, a különböző nemzetek és nemzetiségek munkásosztályának internacionalista összefogása lehet alapja a sikeres osztályharcnak, a szocialista társadalom építésének. Mert a dél-szlovákiai munkásmozgalom példamutató ereje éppen abban van, hogy szoros egységet tudott kialakítani a munkásmozgalom más nemzetiségű forradalmi erőivel. Ez az osztályszolidaritás képezi ma is alapját a nemzetek és nemzetiségek közeledésének, és meghatározza a csehszlovákiai magyar nemzetiség és a CSEMADOK-tagság cselekedeteit. Ebből az internacionalista meggyőződésből kiindulva hangsúlyozta Major István elvtárs az alakuló közgyűlésen: „A csehszlovákiai magyar dolgozók kultúregyesülete nem szigetelheti el magát az őt környező gazdasági, politikai és kulturális jelenségektől, nem lehetnek olyan célkitűzései, amelyek homlokegyenest ellenkeznének más hasonló intézmények célkitűzéseivel és szellemével. Az egyesület működését éppúgy, mint a szlovák vagy cseh kulturális intézmények tevékenységét, kell hogy ugyanaz a gyakorlati elv hassa át; olyan kultúrát kell nyújtani a dolgozó tömegeknek, mely formájára nézve nemzeti, de tartalmára nézve szocialista. A hangsúly tehát azon van — és ez közös valamennyi szocializmust épitő nép kulturális törekvéseiben —, hogy az a kultúra, amit nyújtunk a népnek, hű kifejezője legyen a haladás, a szocializmus eszméinek, hogy a szocialista társadalmi rend építésének szolgálatában álljon. Ez a közös célkitűzés teszi lehetővé, hogy elhárítsunk minden akadályt, eloszlassunk minden bizalmatlanságot, amely az egymásra utalt népek kölcsönös megértését megnehezítené vagy késleltetné. Legyen tehát ez a kultúregyesület a magyar és a szlovák dolgozók közötti testvéri megértés és szolidaritás melegágya." Az alakuló közgyűlés óta immár harminckét év telt el, de ezek a szavak ma is aktuálisak, szellemük ma is áthatja szövetségünk munkáját. Az elmúlt harminckét esztendő fényesen bizonyítja, hogy a CSEMADOK hü maradt azokhoz az internacionalista elvekhez, amelyeket az alakuló közgyűlés tűzött ki szövetségünk elé. Ezt állapította meg Lőrincz Gyula elvtárs, a CSEMADOK fennállása 25. évfordulója alkalmából, amikor kifejtette: „A csehszlovákiai magyar dolgozókat szocialista hazafiságra neveltük, és hogy jó eredménnyel, erre sok példát lehetne felhozni ... Példának vehetnénk itt a mezőgazdaság szocializálását, a szövetkezeti mozgalmat, az egységes földmüvesszövetkezetek megalakítását. Mezőgazdaságunknak az utóbbi években elért jó eredményei is azt igazolják, hogy a csehszlovákiai magyar paraszt jó hazafinak bizonyult, nem maradt le a szlovák, cseh vagy más nemzetiségű hazafiaktól. Az ipari termelésben szintén megállták a helyüket." Igen, a harminckét év tapasztalatai alapján, minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Dél-Szlovákia társadalmi fejlődésében és mindazokban a változásokban, melyeknek tanúi vagyunk gazdasági, politikai és kulturális téren, valahol a CSEMADOK munkájának eredményei is tükröződnek. A szövetség munkájának eredményei valahol ott találhatók az emberek gondolkodásának megváltozásában, a szocialista építéshez fűződő pozitív viszonyban, a proletár internacionalista és a szocialista hazafias gondolkodásban. Szövetségünk legfőbb hozzájárulása a szocializmus építéséhez éppen abban van, hogy több mint három évtizeden keresztül a pártpolitika szellemében nevelte a magyar dolgozókat és a CSEMADOK-tagságot. Szövetségünk harminckét éves fennállása óta több ezer politikai és népművelő előadást szervezett meg a magyarlakta vidékeken; ezeknek hatása nem tűnt el nyomtalanul. Ellenkezőleg, nagyban hozzájárultak az emberek szocialista és internacionalista gondolkodásának kialakításához. A munkásmozgalmi és a haladó népi-nemzeti hagyományok ápolása, a ha-6