A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-02 / 18. szám

s szép jövőnek élek." Hogyan emlékezem apámra? Ha visszaemlékezésemben kapkodó leszek, bocsánatot kérek. Jártak hozzánk az elvtársak. Réthy István, Demeter Bálint, Fábry István és a többiek. Egy helyiségből állt a lakásunk. Abban szorongtunk öten, és azok is gyakran nálunk töltötték az éjszakát, akik félig illegalitásban éltek. Varrógép és tűzhely egy helyen. A mester már nem alkalmazta apámat. Félt, hogy kommunista meggyőződése miatt elmaradoznak a megrendelői. Óvodás korú lehettem, amikor először hallottam a rémületet keltő hírt. Apám nem jöhet haza. Börtönben ül. Jártam anyámmal a fogházba. Látogatási engedéllyel. Élelmet be lehetett vinni. Például kenyeret. Az őrök kettévágatták, de a benne elrejtett cédulát nem találták meg. Apám ilyeneket kérdezett: Hogy vagytok? És elmondta, mit olvasott. Rabruhában vagy civilben állf előttem. így emlékszem. Egyszer hiába mentünk anyámmal láj togatóba. Visszaküldték a kapuból. Apámat szigorú zárkába helyezték. Másszor meg mentem haza az iskolából és Rima parti lakásunk közelében egy rendőr várt rám. Kivette a táskát a kezemből, és azt kérdezte: — Ebben a táskában vannak a röplapok? — Édesanyám dührohamot kapott. Kiragadta a táskámat a rendőr kezéből és hozzávágta. Három nap vizsgálati fogság. A börtönben térítőkét horgolt. Édesanyám tagja volt a Vörös Segélynek. A bebörtönzöttek megsegítésére gyűjtött pénzt. A pénzzel Réthy Istvánnénak számolt el. Előfordult, hogy anyám engem küldött a gyűjtési íwel. Akadtak kereskedők, akik kevéske élelmiszert és pénzt adtak. Különösen a május elsejei ünnepségek előtt. A párt Rimaszombatban gyakran szervezett tüntetéseket. A munkásmegmozdulások május elsejéken voltak a legdrámaibb hangulatúak. A harmincas évek egyik tüntetésén apám meg is sebesült. A párt szervezte tüntetésekről soha nem jött haza. Legtöbbször szónok volt. S szókimondó természetesen. Lefogták, becsukták Réthy Istvánnal, Szlovencsák Istvánnal és a többiekkel. Nagyon szerette Major Istvánt és Steiner Gábort, akik arra tanították, hogy fejben kell tartani mindent, semmit nem szabad papírra vetni. így kell szónokolni a népgyűléseken. Nemcsak a szombatiaknak, de a környékbelieknek is szónoka volt. A munkanélküliek hadának a piac volt a tanyája. Hallgatóságban tehát nem volt hiány. S a munkanélküliek tanyáján mindig volt kopó is, jegyző is. Apám egyszer, már a harmincas évek második felében azért kapott kilenc hónap börtönt, mert azt mondta: — Adjanak fegyvert, majd mi tudni fogjuk, kik ellen kell fordítanunk! — Ez már a fasiszta veszély idején történt. * 1 Régi május elsejék. Most jut eszembe, hogy már kisgyermekként, az anyám karján ülve vonultam fel a felnőttekkel. A tüntetés majálissal folytatódott a városkertben. A kommunisták nagy találkozója volt az ünnepség. Az asszonyok ötágú, vöröscsillagos fejkendöben jelentek meg. A múzeum őrzi azt a fényképet, amelyen ötéves gyerekként ott vagyok a kommunisták között. Ifjúvá serdülésem után a Munkásotthon lett a tanyám. Szerepeltünk, színdarabot mutattunk be. A Munkásotthon avatásakor Majakovszkij versét szavaltam. Ideológiai fejlődésemben a szovjet költészet segített. Apám 1897-ben született, és a felszabadulásig több mint kilenc évet ült börtönben. Kapcsolata volt a füleki és a losonci elvtársakkal. Vasárnaponként, kirándulások alkalmával találkoztak. Ozsgyánban Agonásékkal, Feleden Kósikékkal, Korláton a bányászokkal. Emlékszem, milyen izgalommal készült apám ezekre a kirándulásokra. Most a Barát-kúthoz megyünk. Most meg a szútori erdőbe. Ha kiment falura, a csendörök az országúton várták. Járt szlovák falvakba is. pedig nem tudott szlovákul. A falvakból mindig a szántóföldeken keresztül tért vissza. Mert figyelmeztették : — Huszti elvtárs, várnak rád a csendőrök! Már iskolába jártam, amikor apám, Réthy István, anyám és többen a köztársaság egységének védelmére összehívott fasisztaellenes felvonulásra indultunk Kassára. A tüntetés szépen, rendben folyt le. Ottani és bratislavai elvtársakkal ismerkedtünk meg. Major István, Rimaszombatban járva, mindig megállt nálunk és Réthyéknél. Mikor 1948-ban a pártközpontba kerültem, Major Istvánéknál laktam. Az első köztársaságban apám a városi tanács kommunista tagja is volt. Többször szervezett sztrájkot, munkásküldöttségek élén többször tárgyalt a milliomos ecetgyáros Szalvendival. A Horthy-rendszerben nagyon nehéz volt. Apámat mindjárt a megszállás után letartóztatták és állandó rendőri felügyelet alá helyezték. Ellenőrizték a postáját. Nem kapott munkát. Tengődtünk. Én akkor már dolgoztam. Először a konzervgyárban, aztán a postán. Négy polgárim volt. Apám és az elvtársak még mindig találkoztak. Persze nagy titokban. Moszkvát hallgatták. Mikor a németek elözönlötték Magyarországot, a postáról telefonáltam a szomszédunkba, közöltem apámmal a hírt. A kolléganőm feljelentett, a rendőrség kihallgatott. Áthelyeztek a csomagátvevö osztályra. Apám az elnyomás legsötétebb esztendejében is tudott az emberekbe hitet önteni. Nagyon várta a felszabadulást. Ahogy közeledett a front, úgy kellett bujkálnia. Az evangélikus pap özvegyének pincéjében érte a felszabadulás. Csupán anyám és én tudtunk rejtekhelyéről. A felszabadulás pillanatát nehéz meghatódás nélkül elmondani. Asztallábba rejtett pártigazolványával igazolta magát. A város szovjet parancsnoka úgy üdvözölte, mint kommunista a kommunistát. Ennyit dióhéjban apám életéről. Hárman vagyunk testvérek. Cukorfőzö és kőfaragó öcsém szintén párttagok. Huszti Béla útján jár a család MÁCS JÓZSEF Hétvégi levél Május első napjainak mindig megvolt és megvan ma is a varázsa. Hisz a legszebb hónap kezdete, amikor újjáéled az egész természet, virágbaborulnak a fák és a szántóföldeken sarjadni kezd a vetés. E hónap folyamán főidbe kerül minden vetemény és palánta. Májusra azt mondják, hogy ez a döntő hónap a mezőgazdasági termelés szempontjából. És habár a modern agrotechnika, a mechanizáció és chemizáció sok mindent változtatott ezen a nézeten, egy bizonyos, hogy sok függ attól, hogy milyen májusban a csapadék és a melegidő. mert ebben a hónapban nő legtöbbet minden növény. Az ember is jobb kedvű májusban, mintha az újjáéledés folyamata menne végbe benne, ezzel is bizonyítva, hogy az ember a természet szerves része. Május első napja évtizedek óta a munka ünnepe, valamikor persze, ezek a május elsejék a kenyérért, a munkáért, az emberi szabadságért folytatott harc május elsejéi voltak hazánkban is. Csak a szovjet hadsereg által történő felszabadulásunk után váltak a munka ünnepévé, seregszemléjévé azoknak az eredményeknek. melyeket évente a szocializmus építésében elértünk az ipar. a mezőgazdaság és kultúra fejlesztése terén. A mostani május elsejének különös hangsúlyt ad pártunk XVI. kongresszusa, mely értékelte a XV. kongresszustól eltelt időszak munkáját társadalmi életünk minden területén és egyben meghatározta azokat a feladatokat és célokat. melyeknek teljesítése társadalmunkra vár a 7. ötéves tervben. A kongresszusi beszámoló, melyet a CSKP KB nevében Gustáv Husák elvtárs, pártunk főtitkára terjesztett elő, bíráló igényességgel elemezte a XV. kongresszus határozatainak teljesítését és az eredmények mellett bírálóan rámutatott a hiányosságokra is. melyek fékezően hatnak előrehaladásunkra. Megállapította: „Nem értük el minden kitűzött célunkat s epnek egyik alapvető oka az a tény. hogy bizonyos eredmények ellenére nem sikerült megvalósítanunk a szükséges fordulatot hosszú távú stratégiai irányvonalunk megvalósításában, melynek célja a termelés hatékonyságának növelése, a munka gazdaságosságának és minőségének javítása, a beruházások hatékonyabbá és reálisabbá tétele, a tudomány és a kutatás gyakorlati érvényesítése. Ennek a fordulatnak elérése nagyon sürgető feladat. Ez egyben a nép magas életszínvonala szavatolásának alapvető feltétele." Meggyőződésem, hogy a XVI. kongresszus után a pártszervezetek és a munkahelyi kollektívák egyik legfontosabb feladata lesz átültetni a gyakorlatba a kongresszus bíráló légkörét, mert nem elég az. ha meghallgatjuk és egyetértünk a párt Központi Bizottságának beszámolójával, bírálatával. de ennek a bírálatnak termő talajra kell találni a munkahelyeken, üzemekben, vállalatokban, a tervező irodákban, mindenütt, ahol alkotómunka folyik. Csakis így tükröződhetnek kellőképpen a kongreszszus eredményei a gyakorlatban. Mi sem lenne károsabb, mint az önelégültség olyan formája, hogy a kongresszuson a KB bírálóan rámutatott a hiányosságokra, tehát minden rendben van. és azt gondolnánk, hogy mindezek a hiányosságok automatikusan megoldódnak. Persze, ilyen automatikus megoldások a társadalomban nem léteznek. Ezeket csak a gyakorlati munkában alkalmazott elvhű kommunista önbírálat segítségével oldhatjuk meg. A pártunk XVI. kongresszusán elhangzott beszámoló sok-sok tanulságos tényt, érvet és útmutatást tartalmaz. Igen tanulságos például a beszámoló azon megjegyzése, hogy: „Nem a terv kedvéért tervezünk, nem a termelés kedvéért szervezzük a termelést, hanem minden, amit a szocializmus fejlődéséért, hazánk felvirágoztatásáért teszünk, dolgozóink javát szolgálja. Igyekezetünk legfontosabb értelme az emberi boldogság és az is marad." Ezekre a gondolatokra szükséges összpontosítanunk a mai május 1-én. úgy, hogy legyen ez a munka ünnepe, egyben fogadalom is arra. hogy mindazokat a hiányosságokat, melyeket a CSKP XVI. kongresszusa feltárt, orvosolni tudjuk, hogy jobban, hatékonyabban fogunk dolgozni. hogy minden munkahelyen megerősödik a munkafegyelem, a tervfegyelem és megjavítjuk az irányító munkát. Sokkal célszerűbben és következetesebben járunk el az anyag- és energiatakarékosságban. Nem utolsósorban pedig maradéktalanul megvalósítjuk a tökéletesített gazdasági irányítás elveit, maximálisan támogatni fogjuk a dolgozók kezdeményezését minden szinten. Mert ez társadalmunknak jó. meggyorsítja a szocializmus építését: ugyanakkor bírálni fogunk mindent. ami fékezi előrehaladásunkat. Ilyen gondolatok foglalkoztatnak most. május első napján. Ünnepeljünk. de szivünk mélyén tegyünk fogadalmat is, úgy fogunk dolgozni minden szinten, hogy a jövő május elsejéin még nagyobb sikerekről adhassunk számot, melyeknek eredményeképpen tovább növekedik hazánk népeinek életszínvonala 3