A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

Tudomány-technika SÓS VER A magas vérnyomás és szövődményei (elsősorban az agyban, vagy a vesében, szívben) a halálozás mintegy 30 százalékát okozzák. A vérnyomáscsökkentő szerek állandó (életfogytig tartó!) szedése hatásos ugyan, de a megelőzésre eddig csupán az életmóddal kapcsolatos tanácsokat kaptunk. Vajon a párizsi Necker kórház laboratóriumában kidolgozott és a megelőzést előmozdító vizsgáló-gyógyító új eljárás megváltoztatja-e a helyzetet ? A kutatók a magas vérnyomásban szenvedő szülők gyermekeinek vörös vérsejtjeiben a nátrium- és a káliumionok mozgásán ugyanazokat az elváltozásokat figyelték meg, mint a szülőkében. Remélik, hogy ha ezek a gyerekek egész további életükben csökkentik a nátriumklorid (vagyis a só) fogyasztását, felnőtt korukban nem lesz magas vérnyomásuk. MERT NÖVÉNYEVŐK VOLTUNK Szervezetünk úgynevezett belső környezetét bizonyos állandóság jellemzi, változó külső körülmények közt is megfelelő határok közt marad a hőmérséklet, a különféle vegyi anyagok, a testnedvek vegyhatása stb. A vese bonyolult szabályozó rendszere gondoskodik arról, hogy a nátrium mennyisége gyakorlatilag ne változzék, és hogy mindöszsze napi 1 gramm só fogyasztása mellett is biztosítva legyen valamennyi életfunkciónk. A szervezet sómennyiségének szabályozhatósága tette lehetővé, hogy a törzsfejlődésben egyes primitív élőlények a tenger sós vizéből kiemelkedve, áttérjenek a szárazföldi életre. A növényevő állatok veséje takarékoskodik a legjobban a nátriummal, így ellensúlyozza a növényzet rendkívül csekély sótartalmát. Az ember veséjének hasonló képessége talán ősünk — az előember — növényevő korszakának emlékét őrzi. Az embernek napi 1 gramm só elég, az 5 gramm feletti mennyiség már luxus, és bár ízlésünknek megfelelhet, de magas vérnyomáshoz vezethet. (Nemcsak a főzéshez felhasznált só, hanem a nyersanyagok — például a kenyér — sótartalma is beleszámít az 1, illetve 5 grammba). Az alapvető hipertóniás érmegbetegedés létrejöttében a nátrium ugyancsak felelős. Ennek első bizonyítéka, hogy a nátrium túladagolása általában az állatok vérnyomásemelkedését okozza. A második bizonyíték: a vizelethajtó (és ezzel sót ürítő) gyógyszerek a betegek 30 százalékánál egymagukban elegendőek a vérnyomás csökkentésére. A harmadik — statisztikai jellegű — bizonyíték a legjelentősebb: a csak nagyon kevés sót fogyasztó primitív népcsoport teljesen mentes a magas vérnyomástól. Másrészt a legtöbb sót fogyasztó népesség körében terjedt el ez a betegség a legnagyobb mértékben. (Észak-Japánban, ahol az egy főre eső sófogyasztás a napi 30 grammot is megközelíti, a lakosságnak csaknem 40 százalékát éri utói ez a baj. Dél-Japán lakosságának azonban mindössze 20 százalékát, s ott az egy főre jutó sófogyasztás csak napi 20—25 gramm.) Bármely primitív népcsoport civilizálódása, és ezzel együtt a — nekünk — „normálisan" sózott ételek fogyasztása maga után vonja a magas vérnyomás megjelenését. HIBÁS A „NÁTRIUMSZIVATTYÚ" A nátrium eloszlása nagyon egyenlőtlen az emberi szervezetben. Az ionok részaránya a sejtek közötti folyadékban mintegy 7—14-szer magasabb, mint belül, a sejthártya és -mag közti plazmában. Az egyenlőtlen elosztásról a sejthártya — az úgynevezett „nátriumszivattyú" — gondoskodik, amely a sejtben levő nátriumot a sejten kívüli környezetbe hajtja, miközben káliumot áramoltat a sejt belsejébe. Mesterségesen magas vérnyomásossá tett patkányok (és a betegségben szenvedő emberek) vizsgálatakor megfigyelték, hogy ilyenkor a nátrium és a kálium cseréje lelassul, abbamarad; feltételezhetően a sejten belüli nátrium „kitoloncolása" akad el. A fölösleg így aztán nem kerül át a sejtközi térbe, hogy a keringéssel a vesébe jutva kiürüljön a szervezetből. A feltételezést a vörös vérsejtek vizsgálatával ellenőrizték, ezekhez ugyanis könnyen hozzá lehet férni. A sejtekbe mesterséges úton nátriumot fecskendeztek, és megállapították, hogy minél előrehaladottabb a vizsgált beteg magas vérnyomása, vörös vérsejtjei annál kevésbé képesek a bejuttatott nátriumfölösleg eltávolítására. Közvetett bizonyítékok szerint a szervezet más sejttípusában is a vörös vérsejtekben észlelt jelenség megy végbe. (A közvetlen bizonyítás kísérleteit a Necker kórház most készíti elö.) Különösen a nagy hártyafelülettel bevont sejtekben érhet el jelentős mértéket a nátrium felhalmozódása; ilyenek pl. az ütőerek izomsejtjei és egyes idegsejtek. Az ütőerek izomsejtjeiben már a legkisebb nátriumfölösleg is kóros elváltozásokat okoz, hamarosan összeszűkül az ér, és föllép a magas vérnyomás. Bizonyos idegsejtekben pedig a nátriumszint emelkedése aktivizálhatja a szervezet vészreakcióit szabályozó, úgynevezett szimpatikus idegrendszert, és ily módon ugyancsak magas vérnyomást okoz. GYEREKKORBAN ELŐRE LÁTHATÓ? A vörös vérsejtekkel végzett kísérletek tapasztalatai szerint a sejthártya „nátriumszivattyújának" hibás működéséből fakad, hogy a kiáramló nátrium és a beáramló kálium sebessége, s ezzel a kívánatos nátrium-kálium arány megváltozik. Ez minden ismeretlen eredetű magas vérnyomásban (ilyen az esetek 70—80 százaléka) megfigyelhető, függetlenül a magas vérnyomás mértékétől. Ezzel szemben vese- vagy mellékvese-bántal mak következtében fellépő úgynevezett má sodlagos hipertóniában szenvedő betegek nél ilyen rendellenességet sohasem tapasz taltak. így logikusnak látszik az a feltevés, hogy a sejthártyák hibás működése az isme retlen eredetű hipertónia kiváltó oka. A sejt hártyák rendellenességeit egyébként piagas vérnyomásos szülők gyermekeinél is kimu tatták: úgy látszik, ez a betegség örökölhető Ezt egyébként veleszületetten magas vér nyomásos patkányok különböző törzseivel végzett kísérletekkel is igazolták. FILMRENDELÉS GOMBNYOMÁSRA Az oszakai Néprajzi Múzeumban működik a világ első Videotéka berendezése. A kiválasztott film sorszámát kell a gépbe beütni, mire a komputerrel vezérelt „robot" kikeresi a raktárban a számnak megfelelő filmet, majd behelyezi a képmagnóba. A kép — persze a hanggal együtt — néhány pillanat múlva megjelenik a néző előtti képernyőn. Ik? KIHAJOLNI VESZÉLYES Brazíliában a Paranaquát Curitibával összekötő vasútvonalon található ez a hajmeresztő kanyar, amely az egyik legmerészebb vasútmérnöki megoldás a világon. Az erre közlekedő vonatokon hangosbeszélő figyelmezteti az utasokat, hogy az érzékeny idegzetüek forduljanak el az ablaktól. A fényképésznek nyilván kötélből voltak az idegei. MAG A MÁGNESES TÉRBEN A nottinghami egyetemen a nukleáris mágieses rezonanciára épülő új eljárás segitsélével az élö szervezetek struktúrájáról röntlensugár és izotópok nélkül is készíthetnek észletes képeket. A vizsgálati anyagot — képünkön egy csírázó magot — sztatikus mágneses térbe helyezik, majd rádióhullámokat bocsátanak át rajta. A hullámhossz és íz elnyelt energia alapján nemcsak az alko•óelemeket lehet kimutatni, hanem ezek részaránya is pontosan meghatározható. NE ÚGY, MINT A KUTYÁVAL! A kutyának — mint a többi élőlénynek is — meg kell különböztetnie társai hangjától az idegen hangokat: a hóvihar süvöltését, a levelek susogását vagy a villamos dübörgését. Fülének és idegrendszerének hozzá kell szoknia társai bioakusztikus jelzéseihez. Egy amerikai professzor tizenhatezer magnófelvételt hallgatott végig, hogy elemezze a kutyaugatást, s arra a megállapításra jutott, hogy a „kutya-ábécében" 39 hang van. Mi ennél kevesebb betűt használunk, de emberi hang ennél több van. A házőrző, a vadász-és a többi kutya érti a parancsot, efelöl nincs kétség. De eligazodnak-e puszta1

hangok között, amelyekből összerakódik a szavakkal kifejezett parancs? Alkalmas-e erre a kutya füle és agyberendezése? Az ilyenfajta válasz keresésével az I. P. Pavlovról elnevezett fiziológiai intézetben foglalkoztak. Az állatokat arra tanították, hogy emeljék föl az egyik mancsukat, amikor a hangszóróból az „a" hang hallható, és a másikat, amikor az „i" hangot hallják. A négylábúak, miután rájöttek arra, hogy mit akarnak tőlük, hiba nélkül kezdték emlegetni a megfelelő mancsukat. Ezután megpróbálták őket kizökkenteni a kerékvágásból: a hangszóró az „e" hangot kezdte sugározni. A kutyák rögtön jelezték, hogy az „e" hanghoz nincs köze a mancsemelésnek. A kísérletsorozat szerint tehát a kutyák hallórendszere és az agya fel van készülve az emberi hang vételére. Úgyhogy beszéljünk velük emberségesen! 18