A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

Hallottuk-olvastukJáttuk Innen-onnan KÖNYV Lászlóffy Aladár: .. . hogy kitudódjék a világ Irigykedve figyeljük, csehszlovákiai magyar Írástudók, milyen reneszánszát éli a magyarországi könyvkiadók termésében az erdélyi magyar irodalom. A klasszikusok s a mai nagyok mellett immár kibontakozó szerzők müvei is napvilágot látnak, ugyanakkor a jugoszláviai vagy a csehszlovákiai magyar szerzők alkotásai kevés helyet kapnak a magyarországi kiadók termésében. Nem ennek az írásnak a célja megkérdőjelezni ezt a gyakorlatot. Itt csak örömünknek adhatunk kifejezést, hogy Szemlér és Szabédi, Kányádi és Szilágyi Domokos válogatott (összegyűjtött) versei után Lászlóffy Aladár gyűjteményes kötetét is kezünkben tarthatjuk. A ma negyvenesztendős szerző, az azóta tragikusan elhunyt Szilágyi Domokossal együtt az ún. Forrás-nemzedék alapító és legizmosabb tehetségei közé tartozik. Nemzedéken belül Lászlóffy az ún. gondolati kpltészet képviselője. E különben semmitmondó minősítésnek Lászlóffy esetében fontos szerepe van, hisz költőnk a nemzedéken belül épp eme hozadékával jelent minőségi többletet. (Különben a Tolnai Ottóék, de még a Szilágyi Domokos avantgard lírája mellett is az ö költészete formai szempontból bizony elég hagyományos.) Másik erőssége, immár nemzedéktársaihoz hasonlatosan a kép, a metafora. A „közel másfél évtized lírai termését, hat megjelent verseskönyv legjavát" felölelő Lászlóffy-kötet rangos teljesítménye mind az erdélyi, mind az egyetemes mai magyar irodalomnak. A hat ciklusra (Színhelyek, Képeskönyv a vonalakról. Szövetségek, A hetvenes évek, A kővetkező ütközet, A hétfejű üzenet) bontott válogatás lényegében tartalmazza az egész Lászlóffy-lírát, kivéve az első kötetet, amely alaposan megrostálva a második kötettel került egy ciklusba (Színhelyek) a válogatásban. Az egész gyűjteményt pedig, stílusosan, mintegy megkoronázza egy hatalmas „gondolati" költemény, az Óda az álomhoz". —esi— A prózairodalom költője „Vannak írók, akik az egyszerű dolgokat rendkívüli módon igyekeznek leírni, mások közönséges hangon mondják el a rendkívülit. Babel rendkívüli módon mesél a rendkívüliről — Írja róla llja Ehrenburg, hogy csupán egyet idézzünk azok közül, akik méltán illetik Bábelt a jelzők felső fokával — azt az Iszaak Bábelt, akinek egyetlen kötetben összefoglalható novellái hosszú időn keresztül nélkülözték a sajtót, ám annak már jó pár éve, hogy egymást követik müveinek újabb és újabb kiadásai. Legutóbb „Odesszában ezt így csinálták" cím alatt jelentek meg odeszszai történetei és egyéb elbeszélései, amely kötet egyben Wessely Lászlónak, Babel felejthetetlen tolmácsolójának emlékére készült, Szántó Piroska illusztrációival. A kötetből ugyan hiányoznak a szerző „Lovashadsereg" cím alatt ismeretes novellái, a szocialista forradalom páratlan dokumentumai, a gyűjteményből azonban ennek ellenére is kirajzolódik Babel markáns, egyéni írói profilja. A forradalom leghívebb krónikása az itt egybegyűjtött novellákban is ugyanolyan kápráztató színekkel ábrázolja az odesszai alvilág alakjait, a kiszolgáltatottságukban megalázkodásra, vagy éppenséggel törvényszegésre kényszerülő szerencsétlenjeit, mint a „Lovashadsereg" hőseit. Babel az a színtiszta realista volt, akinek minden egyes történetét az élet szülte. Cselekményeinek rugója mindig a mély indulat, a fergeteges szenvedély. A valóságos történések folyamában az örvényeket és zuhogókat kereste, azokat a végletekig kiélezett helyzeteket, amelyekben a lehető legtöbbet tud feltárni az emberből. Ezért tartjuk számon öt egyebek közt a tömörítés mestereként. Még is, bármily tömör és kiélezett is mondanivalója, ott található benne minden lényeges, amit az emberről mondani akart. Páratlan meseszövésének, világos párbeszédeinek és drámai cselekménybonyolításának köszönheti, hogy ma a világirodalom legrangosabbjai között van a helye. —cuth— KIÁLLÍTÁS Néprajzi csoportok Békésben Új részleggel gazdagodott a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum. Nemrégiben nyitották meg a Néprajzi csoportok Békésben a XVI1I-XX. században cimü állandó történeti—néprajzi kiállítást. A kiállítás többek közt a Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Önálló Osztálya, a Békés megyei Tanács, a magyarországi nemzetiségek szövetségei és a megyei muzeológusok jó munkájának és igyekezetének eredményeként született. Magyarország déli megyéi — köztük Békés megye is — a XVI—XVII. században, a törökhódoltság következtében szinte teljesen elnéptelenedtek. Ezerhatszáztizenötöt Békésben úgy emlegetik, mint a hajdani nemesi vármegye újjászületésének évét. A kihalt földterületekre ekkor ugyanis új lakókat telepítettek. A Felvidékről szlovákok, a Dunántúlról és a Tiszántúlról magyar jobbágyok, Erdélyből románok, a Délvidékről szerbek, a Rajna mentéről pedig németek jöttek erre a vidékre. Letelepedtek itt, hogy birtokukba vegyék a földet, megélhetést keressenek az új hazában. A közös sors tudata az évtizedek folyamán egyre inkább közelebb hozta egymáshoz a különféle nyelveket beszélő, a más-más vallási felekezethez tartozó, sajátos kultúrával rendelkező népeket. A sorsközösség vállalásának a történelem folyamán olyan szép bizonyítékai is voltak, mint „a szabadságharcban való közös részvétel és az 1891. évi agrárszocialista megmozdulások'". Erre mutat rá egyébként helyesen Grin Igor is, a megnyitóra kiadott prospektusban. A békéscsabai kiállítás mindenekelőtt a megyében élő kisebbségek, illetve népcsoportok történelmébe és folklórjába nyújt kiváló betekintést. A kiállítótermekben régi okiratokkal, könyvekkel, plakátokkal és nép művészeti tárgyakkal egyaránt találkozhat a látogató. Megcsodálhatja az anyagi kultúra szebbnél szebb termékeit, a hagyományos gazdálkodás munkaeszközeit, az öltözet ru hadarabjait stb. A múlt alaposabb meg értését, a régi tárgyak felismerését elősegítik a tartalmas útbaigazító szövegek, a kétnyel vű (magyar—szlovák, magyar—német stb.) feliratok is. A békéscsabai kiállítást látva akaratlanul is hazagondolunk. Hazagondolunk és az a kér dés foglalkoztat, hogy mikor sorakozhatunk fel mi is múzeumunk (múzeumi részlegeink?) ünnepi megnyitására. Csáky Károly HANGLEMEZ A kékszakállú herceg vára 1918-ban, egy esztendővel „A fából faragott királyfi" cimü táncjáték bemutatója után volt a premierje Budapesten Bartók egyetlen operájának, amely egyik reprezentatív alkotása annak a korszaknak, melyre Bartók életművében stilárisan elsősorban már a népdal felfedezése jellemző, de gyökerei — ami az emberi művészi magatartást, hitvallást illeti — még a XIX. század jellemző művészeti irányzatába, a romantikába nyúlnak vissza. A téma ősforrása Charles Perrault 1697-ben megjelent Kékszakáll meséje, amely azóta számos variációban, irodalmi és zenei feldől gozásban is napvilágot látott. Bartók operá jának szövegkönyvírója Balázs Béla, aki a műfajilag misztériumnak nevezett „A kékszakállú herceg vára" című darabját 1910 ben fejezte be. Bartók ezekben az évekbei súlyos lelki válságon esett át, melyet nem kis mértékben az is előidézett, hogy a konzerva tív magyar közvélemény elutasította a XX. század első étvizedében megtalált egyéni zeneszerzői hangját, tehát éppen azt, ami később meghozta Bartók számára a világhírt, az általános elismerést. Balázs Béla szöveg könyve, amely a Kirkegaarddal elkezdődött és Maeterlinck által valóságos Irodalmi di vattá tett magányérzés, pesszimizmus, sorsszerűség kihangsúlyozására épült, elnyerte Bartók tetszését. A történet megragadta Bartókot és igy született meg a Kékszakállú és Judit sorsát elénk táró misztikus mü, mely prológussal kezdődik: függöny elé kilépő regös a cselek ményt a lélek misztériumába utalja. A szín padon sötétbe burkolózva jelenik meg a Kékszakállú herceg misztikus vára és a jel legzetes bartóki muzsika kitűnően érzékelteti az opera két főhősének lelkiállapotát: Judi tét, aki szülei és bátya akarata ellenére, csak a szivére hallgatva követte a herceget, és a Kékszakállú magabiztosságát, aki már csak arra vár, hogy Judit minden aggálya meg szűnjék és a lány szívében felülkerekedjék a szerelem. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat lernt zén kitűnő tolmácsolásban hallhatjuk Bartók egyetlen operáját. A kékszakállú herceg ala kítója Melis György, Judité pedig Kasza Ka talin. A Budapesti Filharmóniai Társaság Ze nekarát és a Magyar Rádió és Televízió Énekkarát Ferencsik János vezényli. Sági Tóth Tibor A Varsó melletti Lowiczban érdekes idegenforgalmi látványosság: népművészeti skanzen várja a turistákat. A moszkvai fényképmúzeum Bjalij fotóművész kezdeményezésére született meg. A szenvedélyes művész évtizedek kitartó munkájával kutatta fel és gyűjtötte össze a fotózás történetének relikviáit, korabeli dokumentumait. Képeinken: dagerrotípia a XIX. századból, illetve a sok kiállított „ősi" fényképezőgép egyike. Wtí ^Ul » „ A képen látható kardos szíjhalhoz fogható óriás nem akadt még horgász horgára. A mintegy négy és fél méter hosszú „tengeri kígyót" Whitby közelében vetették partra 8